4 juhar és 4 tölgy, 5 hárs, 5 szivarfa és 5 fenyő. Összesen 23 fát hozott Maglódra a testvértelepülés, Gömörhosszúszó Novák Tamás polgármester vezette küldöttsége.

„Első lépés, hogy a fácskának készített gödör aljára kerüljön a kiásott felső réteg, ahol a fű majd elhal, és így meglesz a zöld trágya is” – magyarázza Flander Zoltán vasárnap reggel (április, azaz tavasz hó vagy kikelet hava 15-én) 9.30-kor az Öregtemetőben a Tabányi Pál polgármester, Kérges László alpolgármester, felügyelő, illetve Vaskó József, a Polgári Kör elnökhelyettese, gondnok és ötletgazda által irányított ültető csapatnak, mielőtt minden magonc 2 kanna innivalót kapna útravalóul a gyökéreresztéshez. Első körben 20 fát ültetnek el az egy óra múlva kezdődő istentiszteletig. A tapasztalat bölcsessége beszél belőle, neki magának is erdeje van Hosszúszón. Jut a fából a világháborús emlékmű elé és a puszta, kopárabb részekre is.

Amíg az ágacskák épp addig a vonalig nem állnak a földben, mint a felvidéki faiskolában voltak, Vaskó József azon morfondírozik magában, hogy hosszabban vagy rövidebben érdemes-e „kora” reggel súgni a sajtónak. Utóbbi képviselője ugyanis épp fuldoklik, krákog és prüszköl, hisz T. A., egyelőre büntetlen előéletű magyar állampolgár és főállású góbé, ismeretlen eredetű tüzes vizet „diktált” belé, ha már a cikket nem mondhatta előre tollba. („Székely-sirató”, mosolyog elnézően a bajusza alatt Flander Zoltán, aki vegyész és pálinkafőző mester is egyben.) Mire visszatér a helyi sajtó hetyke hangja, a történtek is megvilágosodnak. Nemcsak szóvirág, valóban gyümölcsöző a testvérkapcsolat Maglód és Hosszúszó között, mégis azon gondolkoztak, hogy az évi egyszeri falu-, esetleg városnapok az évi egyszeri közös istentisztelet, az egy-egy közös kirándulás, no meg a Kárpát-medencei Magyarok Találkozójának évenkénti szélesebb körű találkozásai mellé még elférne valami, ami tovább erősíti a tavaly az Attila szobrának itteni és ottani felállításával is megizmosított testvériséget. A faültetés a legjobb idea, ha már a hun király is abból vétetett.

Fél tizenkettőkor hát kivonul a gyülekezet a templom oldalába, a ravatalozó elé, és egy fácskát ünnepi áhítat keretében közösen ültetnek el a két gyülekezet, a két helység képviselői, hogy virágával illatot, árnyékával hűst adva hirdesse a hárs Isten dicsőségét és a 2 település testvériességét.

Németh Mihály lelkész előbb az 1. zsoltárt idézi, hiszen a boldog ember lesz olyan, „mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja”, majd Pál apostol Korintusiaknak írt I. leveléből is a fametaforát metszi ki. A maglódi evangélikus templomkert ugyanis azon ritkábbak közé tartozik, amelyek egyben sírkertek is. Csakhogy a folyton munkálkodó ember kőtengerré változtatta. Mára alig maradt benne fa. A felmelegedéssel a buxusok kipusztultak, sőt a tuják sorsa is megpecsételődött. Milyen jó hát, hogy a felvidéki testvérgyülekezet, illetve a testvértelepülés éppen fát ültetni jött el Maglódra! A gesztus társadalmi (civil) és teológiai üzenetet egyaránt terem. Az előbbi abban gyökerezik, hogy április 12. a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja (nálunk). A csehszlovák nemzetállam megteremtése érdekében kiadott Beneš-dekrétumok a német és magyar kisebbség kollektív bűnösségét mondták ki. Az Európai Unió szégyene, hogy máig érvényben tartják. „De mi itt vagyunk, együtt vagyunk, mert összenő, ami összetartozik” – mondta Németh Mihály. Lelkészként azonban a politikainál is fontosabbnak tartja az evangéliumi üzenetet: „Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan. Mert mi Isten munkatársai vagyunk…” (1Kor.3.6–9)

– Ki fogja majd elgereblyézni ezt a sok falevelet? – mosolygott utólag is a temetőgondnok első „ijedtségén”, amikor a szorgos asszony a faültetésről értesült. – Nem mi! – „nyugtatta” meg. – Mi „csak” az ültetésért kaphatjuk meg a jutalmunkat, de nem magunknak ültettük ezeket a csemetéket. Adja meg Isten a növekedést a magoncoknak, és mindkét gyülekezetnek, sőt minden gyülekezetnek a reménységet, a növekedést is Jézus által! – kívánta Németh Mihály.

Flander Zoltán, a hosszúszói gyülekezet felügyelője egy kínai mondás tanítása révén hozta szóban is még közelebb egymáshoz a két magyar gyülekezetet: „Ha 1 évre tervezel, ültess (rizs)magot; ha 10 évre tervezel, ültess fákat; ha 100 évre tervezel, tanítsd az embereket.” Mindhárom korszakolás érvényes most itt, ahol a város neve is a „mag” szóval, az ültetéssel, a termékenységgel fonódott össze. Véssük hát az emlékezetünkbe, hogy hol a hegyek csókolóznak az éggel, és frigyükből felhők születnek, él ott egy nép, amelynek egyedüli „bűne”, hogy magyar. Nőjetek, fácskák, nagyra, és zizegő-susogó leveleitek mondják el majd itt mindenkinek, hogy a testvéri felvidéki nép mindig szeretni fog benneteket! – prófétálta a felvidéki felügyelő.

A hosszúszói testvéreket Maglódon lepcsánka-ebéddel kényeztették, mielőtt a Martinovics téren, Nyaraló központjában is helyet találtak volna a két megmaradt fának. A várossá avatáskor, 10 esztendeje kifaragott emlékkő, a 10. évfordulóra felállított Attila-szobor, az ugyanebből az alkalomból felújított játszótér, illetve az épp a napokban elkészült kültéri fitneszpark együtt gondoskodik majd itt arról, hogy a feltörekvő tölgy és a jóravaló juhar nem fog a 8 utca találkozását összeterelő „körtéren” egy percig sem unatkozni.

Az „erdei ember”, Flander Zoltán tarisznyájából még ide is jutott a jó tanácsokból, de a maglódiak mosolyogva sem tűntek már kiskertésznek: Hosszúszón annyi a fa, hogy maguktól nőnek az égig, de itt, az Alföld és a Gödöllői-dombság találkozásánál ültetni is kell tudni! – Azt hittem, már valami komolyat csinálnak – jött az évődésre már közelebb feleségével, gyermekeivel egy környékbeli férfi a téri cukrászda felé menet –, például kosárpalánkot…

Talán e családfő kívánsága is teljesül egyszer, hisz nem zárja ám ki egyik a másikat. Sőt még komoly „családfa” is lehet bármely csemetéből: a déli áhítat végén ugyanis meghirdették a maglódi „fogadj örökbe egy fát!” kezdeményezést. Laczkó Györgyné temetőgondnoknál (29/325-620) és Németh Mihály lelkésznél (20/770-30-26) jelentkezhetnek azok, akik legalább 2-3 évi gondozást vállalnak a most elültetett csemeték valamelyikére. Lenne bár minél több ilyen családfa, ilyen életfa és Istenfa Maglódon, akár a temetőben is, hiszen talán csak a kosárpalánk lehet komolyabb a faültetésnél. Vagy még az sem? „Kerek egy ég alatt, kerek egy Istenfa, kerek Istenfának szép tizenkét ága, szép tizenkét ágán hatvanhat virága, hatvanhat virágán három aranyalma.” Mind Maglód javára váljon, virágozzon!

1. kép: Érkezik a gyülekezet a faültető áhítatra

2. kép: Novák Zoltán hosszúszói polgármester (mellényben) és Flander Zoltán felügyelő (kabátban) a magoncokkal, a háttérben Kérges László alpolgármester, maglódi felügyelő

3. kép: Németh Mihály lelkész Pál apostolt idézte: Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta...

4. kép: A Martinovics téren tart a faültetésTabányi Pál polgármesterrel

5. kép: A klímaváltozás a tujákat sem kíméli

Kapcsolódó cikkeink:

Te vagy a vihar

Barátnak mentünk

Maglód mint múzsa: gömöri lakodalmas