MAGLÓD

A 2007-ben várossá avatott Maglód Budapest határától 1,5 kilométerre fekszik délkeleti irányban, a Gödöllői-dombság peremén a Monori Kistérségben. Lakóinak száma 11 639 fő (2010). Területe 2237 hektár (belterülete 465 hektár). Részei: Ófalu, Centrum, Krisztina-telep, Nyaraló, Klenova. Szomszédos települések: északon Pécel, nyugaton Ecser, délnyugaton Vecsés, délen Üllő, kelet-délkeleten Gyömrő. (A képen: légifölvétel Nyaralóról)

 TÖRTÉNELEM

 2012. június 29-én avatták fel az Ófaluban a patakparton azt a történelmi sétányt, melynek tablói alapján közöljük az alábbi összefoglalót (a kis képen a történelmi sétány bejáratát örző faszobrok egyike; fotógalériánk megtekinthető itt):

A honfoglalást megelőző korok

A Maglód területén talált gazdag régészeti leletanyag bizonyítja, hogy a környék már az időszámítást megelőzően is lakott volt. Késő bronzkori, illetve kora vaskori épületmaradványok, kemencék, használati eszközök nagy számban kerültek elő a település határában.

Kelta, szarmata, szkíta, avar jelenlét a feltárást követően egyértelműen bizonyítható. Avar kori nemzetségfő sírleleteit is megtalálták Maglódon. A jobbára arany tárgyakból álló, nemzetközi viszonylatban is jelentős régészeti kincslelet a Nemzeti Múzeumban látható. Az időszámítást követő korokból a hunokra utaló temetkezés nyomai is napvilágra kerültek.

A régészek beazonosítottak egy késő Árpád-kori településmaradványt is korabeli templom létezését bizonyító burkolólapokkal, szenteltvíztartó-töredékkel.

Az Árpád-kor

Maglód község alapításának évéről nincsenek adataink. A honfoglalás idején már voltak lakói ennek a tájnak, az utak védelmét szolgáló földvárak körüli települések közé tartozott a falu. (A képen: Árpád vezér mellszobra az Árpád parkban)
Maglód neve és birtokosai gyakran szerepelnek a középkori oklevelekben. Anonymus a Gesta Hungarorumban is említi Maglódot, amikor arról a Maglód nevű főúrról ír, aki a XII. században élt, és a Gyula-Zsombor nemzetség sarja volt. Tétény vezér fia Horka, az ő fia Gyula és Zombor, akiktől a Maglód nemzetség származik.

A Maglód, Maglódi családelnevezés évszázadokon keresztül felbukkan az írott forrásokban, és magának a nemzetségnévnek az etimológiája is kapcsolatba hozható a település környéki jól termő földekkel (Maglout = mag, átvitt értelemben termékenység).
 

A középkor

A falu első hiteles – okleveles – említése 1352-ből származik, amikor I. Lajos király parancsára a budai káptalan elvégezte a Nandurfelde, Felkezw, a Pécelhez tartozó Lomb és Tiwadarfeulde határjárását. Az írás itt felsorolja a határokat, mely szerint „…egy árkon Pyspuki felé halad, annak egy régi határjeléig, amely azt Pechultul választja el”.

A maglódi földeknek mindig több tulajdonosuk volt. 1408-ban a falu birtokosai közt a Maglód család mellett már a Péczeli és a Hartyáni család is felbukkan. A XVI. század derekán pedig Hatvany György tulajdonában található a falu. A lakosság a középkorban magyar ajkú volt.

A török idők

A török uralom 150 esztendeje alatt Maglód lakossága csaknem teljesen kipusztult vagy elmenekült. A falut 1546-ban dúlták fel az oszmán hadak. Közvetlenül a pusztítás előtt még 19 férfi szerepelt az összeírásban, 1590-ben már csak 4. A rabló, fosztogató hordák elől a nép többször a környező mocsaras területekre menekült (ezt erősíti egy 1562-ből származó feljegyzés is, mely szerint „Csaba nevű falu népével egy helyen laknak” elődeink). Aztán azonban visszatért, tehát a falu nem néptelenedett el teljesen a hódoltság idején. A helyi templomot mecsetté alakító török földesurak tímár-, ziámet- és khász-birtokosok voltak. A török lajstromokból tudjuk, hogy a maglódiak már a XVI. század végén állattenyésztéssel és búzatermesztéssel foglalkoztak. 1684-ben a mai Pest megye egész területéről kiúzték a „pogányt”, és megkezdődött a benépesítés.

Újranépesítés a XVIII. században

A felszabadító harcok néptelen pusztává változtatták Maglódot. Buda visszavétele után négy évvel, 1690-ben még mindig elhagyott hely. A török teljes kiűzése után – az összeírások szerint – a lakosság száma növekedésnek indult. A benépesítés eredményeként 1699-ben 15, 1701-ben pedig 53 családot vettek nyilvántartásba. Ekkor Fáy Ferenc és István a birtokosok. 1700-ban már evangélikus elemi iskola működött a faluban. A Rákóczi-szabadságharc alatt ismét lakatlanná vált a település, épített környezete teljesen elpusztult. Ezért a legnagyobb birtokosok – a Rádayak és a Grassalkovichok – a Felvidékről, főleg Nógrádból hoztak szlovák jobbágyokat. Az 1759-es összeírásból kiderül, hogy már 84 család élt itt, többségük szlovák nemzetiségű, de szép számmal voltak magyarok is köztük. Utóbbiak spontán belső vándorlás eredményeként kerültek ide. (A képen: Családi címer egy Sugár utcai kapun.)

Élet a XIX. században

Ez az időszak különösen jelentős a falu történetében. 1816–1818 között Maglódon éltek Petőfi Sándor szülei. Petrovics István székálló legény volt, Hrúz Mária pedig evangélikus kántortanító nagybátyjánál cselédeskedett. Itt ismerkedtek meg, itt szövődött közöttük szerelem. (A képen: Petrovics István és Hrúz Mária faszobra a patakparton, fotógalériánk pedig itt.) Egy évvel később Aszódon házasodtak össze, fiuk pedig csak öt év múlva, 1823-ban született meg Kiskőrösön. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban részt vett Maglód férfinépe is: 42 honvéd harcolt a nemzetőrségben. 1853 után Maglódon is kialakultak az önálló parasztgazdaságok, de az úri birtok ezután is meghatározó maradt. Három család – a Kóczánok, a Schulhoffok és a Wodianerek – az egész határ közel felét birtokolták, mintagazdaságot hoztak létre, kastélyt építettek. A népesség-összeírások 1857-ben már 1244 főt regisztráltak Maglódon. 

Fejlődés a XX. és a XXI. században

A két világháború közötti békeévekben ugrásszerű változásnak indult a település. Növekedett a lakosság lélekszáma, főleg a bevándorlók révén. 1920-ban 5000 fő lakott itt. Iskolák, óvodák, villák épültek, gomba módra szaporodtak a civil szervezetek, a felekezetenként elkülönülő egyletek és egyesületek. Az 1931-es Címtár szerint minden szakmának számos képviselője állt a lakosság rendelkezésére. Az egyházi iskolák mellett fokozott jelentőségűvé váltak az állami iskolák. Ekkor emelték a Központi (képünkön, Petőfi mellszobrával) és a Petőfi téri iskola épületét.

1956-ban megépült a Nyaralói iskola tanítói lakásokkal. Az 1980–90-es években készült el Maglód teljes víz-, gáz-, csatorna- és telefonhálózata. Az új évezred elején új oktatási és kulturális intézmények (a fotón: a MagHáz, a Maglódi Művelődés Háza) épültek, kereskedelmi központok létesültek, bővült az aszfaltburkolatú úthálózat. A lendületes fejlesztési stratégia elismeréseként Maglód 2007-ben városi rangot kapott. 

CÍMER, ZÁSZLÓ, DÍSZPOLGÁROK

Maglód címere klasszikus vonalú címerpajzs, törésvonalainál csigavonalban záródó és áthajló szegő díszítéssel. A címer függőlegesen osztott. A baloldali mezőben arany alapon Maglód 1880-as évekbeli pecsétjének mezőgazdasági motívumai (búzakalászok, ekevas, illetve csoroszlya rajza) láthatók, a jobboldali mezőben kék alapon a település legrégebbi épülete, a harangláb stilizált formája tűnik fel, háttérben a hármas dombvonulattal, amely a környék meghatározó felszíni formáira, illetve a helybeliek által szívesen látogatott Hármashegyre utal, előtérben pedig kék hullámvonalakkal, amelyek a falun átfolyó patakot jelképezik. A címert alulról, a függőleges középtengelyre rendeződve, két-két tölgyfalevél, illetve makk stilizált alakja öleli át. A faleveles díszítés, amelyből mintegy kinő a címer, régi leírások nyomán született, ezek szerint a községet tölgyek övezték. A címer felső részén keresztben az arany-kék mezőkön vörös színű, nyomtatott nagybetűs felirat: MAGLÓD. (A heraldikai leírás Patkós József, a címert tervező képzőművész munkája nyomán készült.)

A zászló 2:1 méretarányú textil vagy aranyrojt díszítésű zászlóselyem, mely három, egyenlő szélességű kék-sárga-kék színű vízszintes sávból áll. A címer a zászló hosszanti szimmetriatengelyén, annak ½-es osztásvonalán helyezkedik el. A zászló kétoldalas. [A képviselő-testület 22/2003. (XI. 3.) Kt. rendelete a helyi címer és zászló alapításáról és használatának rendjéről, 7. § (1) bek.]

Maglód díszpolgárai: Somogyváry Mihály belsőépítész (2007), Barotai Endre plébános (2009), Bartha Ferenc közgazdász (2011).

HÍRESSÉGEK, MŰVÉSZEK

Maglódon ismerkedett meg 1816–1817 között Petrovics István és Hrúz Mária (fiukat, Sándort pedig az az evangélikus lelkész, Martiny Mihály keresztelte meg – de már Kiskőrösön –, akinél az anya korábban Maglódon szolgált). Maglódon született 1820. augusztus 15-én Szeberényi Lajos (képünkön) író-költő-műfordító, hírlapíró, szerkesztő, teológiatanár, evangélikus lelkész, illetve 1824. március 26-án öccse, Szeberényi Andor későbbi lelkész, országgyűlési képviselő, maglódi községi jegyző. (Apjuk, Szeberényi András maglódi evangélikus lelkész volt, gyermekei 1832-ben jutottak árvaságra.) Maglódon, Lipthay Sándor királyi ügyvédnél volt nevelő 1827 és 1832 között Szenvey József (eredetileg Kvicsola, 1800. augusztus 28. – 1857. január 22.) hírlapíró és szerkesztő, az MTA és a Kisfaludy-társaság rendes tagja. Schiller drámáinak fordítása fűződik a nevéhez, saját színművei kéziratban maradtak. Kállai Pál (1933. október 3.) világhírű mesterzsoké, minden idők legeredményesebb magyar lovasa itt töltötte gyermekkorát, és itt tanult meg lovagolni is a Wodiáner gróf lovain. Maglódon töltötte gyermekkorát Domján Edit színésznő. 1968-ban költözött Maglódra Kiss Zoltán félnehézsúlyú magyar bokszbajnok. Maglódon születetett és nyugszik Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank egykori (1988–1990) elnöke.

Maglódon él és alkot Agafonova Ludmilla textilművész, Babos László festő- és szobrászművész, Balázs Zoltán festőművész, Csépe Milla képzőművész-tanár, a Vermesy Péter Művészeti Iskola képzőművészeti tagozatának vezetője, Enes Nagy Sándor szobrászművész, Jandó Luca keramikus, Malgot István író, rendező, szobrászművész, Reitz János autodidakta festő.

Maglód térképe: itt és itt. 

Testvértelepülések: Lövéte (2003); Vámosladány (2003).

Források Maglódról:

• Maglód Város honlapja;
• Gürtler Magda: Maglód község története. DZL Kiadó, Vecsés, 1995;
• Patkós József (szerk.): Maglódi kalendárium, 1997. Maglód Újság Alapítvány, Maglód, 1997;
• Patkós József (szerk.): Maglódi kalendárium, 2000. Maglód Újság Alapítvány, Maglód, 2000;
• Juhász Andrea – Képes Katalin – Kovács Gábor – Hégely Péter: A Monori Kistérség. (Magyarország kisrégiói, 13/2.) CEBA Kiadó, Budapest, 2000;
• Gürtler Magda – Móczár István – Patkós József – Vémi József: Maglód a harmadik évezred küszöbén. Maglód Újság Közalapítvány, Maglód, 2002.
  

Maglód az irodalomban: Szeles Judit: Lenin Maglódon támadt fel.

Maglód a világhálón: Maglód Város honlapja; Maglód a Wikipédián; Maglód.lap.hu.

MAGLÓD NEVEZETESSÉGEI

A város legszebb műemléke az 1775–1778 között épült kereszt alaprajzú késő barokk evangélikus templom, amely az eredetileg a patak partján elterülő faluközpont fölötti magaslaton, a temető közepén áll, a középkori templom helyén. Építőmestere Jung József és Haber József volt. A templomtól 200 méterre található a szintén XVIII. századi harangláb, a város jelképe (oldalsó kis képünkön), amely a tetőszerkeszet kivételével az 1720-as évek óta őrzi mai alakját (a három harang legkisebbikét 1723-ban öntötték). A templom különleges értékét nyújtott centrális elrendezésének és egyedi, jórészt eredeti berendezésének köszönheti. A fa szószékkosár és hangvető például szintén az 1770-es években készült, itt látható az az unikális XVIII. századi festmény is, amely egy lelkészt evangélikus papi öltezetben ábrázol. A templom körüli Öreg temetőben nyugszik Zathuretzky László (…1810. július 4.), Mária Terézia főstrázsamestere. Az 1546-ban alakult maglódi evangélikus gyülekezet lelkészeként szolgált például Szeberényi András, így itt született fia, Szeberényi Lajos ügyvéd, hírlapíró, evangélikus teológiai tanár. Hrúz György kántornál, majd Martiny Mihály lelkésznél volt cseléd Hrúz Mária, Petőfi Sándor édesanyja.

 * * *

Műemléki védettségű a Kastély közben található késő klasszicista stílusú, földszintes, kontyolt tetőzetű Wodianer-kastély is, amelyet Wodianer Béla építtetett 1870-ben.

 * * *

Az 1911-ben szervezett helyi káptalanság Fő utcai római katolikus templomának egyhajós, három boltszakaszos neobarokk épületét 1936-ban Rózsafüzér Királynője tiszteletére szentelték fel. Bár Irsi László eredeti tervén is volt, a 24 méter magas tornyot végül csak 2006-ban építették meg.

 * * *

A 2012 szeptemberében 100. születésnapját ünneplő Maglódi Református Egyházközség templomát 1978-ban vette használatba a gyülekezet. Harangtornya 18 méter magas.

 * * *

A Petőfi-hagyomány Maglód legszívesebben ápolt tradíciója. Petőfi édesanyja, Hrúz Mária 1814 tavaszán érkezett ide. Eőbb az 1809-ben kántornak választott nagybátyjához, Hrúz György kántorhoz került, de ott nem bírta sokáig. Martiny Mihály evangélikus lelkész vette magához cselédnek, ám még annak Kiskőrősre távozása előtt, 1816 végén Pestre ment szolgálni egy szappanosmesterhez. Édesapja, Petrovics István pedig 1815 végén Domonyból költözött Maglódra, és 1817 elején távozott Aszódra, ahol még az év őszén összeházasodtak. Bár a mészárszék, ahol Petrovics István székálló legény volt, már nem áll, emléktábla hirdeti a helyét. Petőfi szüleinek a Maglódi Petőfi Kör állított emlékhelyet a patakparti történelmi sétány közelében lévő márványtáblával szemközt. Az emlékhelyet Somogyváry Mihály tervezte, az emlékoszlopot Enes Nagy Sándor faragta. (Nagy kép: az emlékoszlop részlete. Fotógalériánkat tekintse meg itt!)  Győri Dezső Petőfi-szobrát (kiskép) 1948-ban avatták fel.

* * *

A város a legtöbb nyilvános műalkotást Babos Lászlónak köszönheti, amelyeket egy kivétellel felajánlásból készített a Maglódért Emlékéremmel 2012-ben kitüntetett művész. Az alábbi művek fűződnek a nevéhez: Az aradi vértanúk emlékműve, az Enes Nagy Sándorral közösen alkotott Trianon-emlékmű (képünkön az emlékmű részlete), a határt vigyázó Pléhkrisztus, illetve a MagHázban Bubik István-dombormű és Liszt-plasztika. (Fotógalériánkat a felsorolt művekről tekintse meg itt!)

* * *

A Maglódi Művelődés Háza, a MagHáz nem pusztán a város központjában, a Fő utcában található, így eleve több nevezetesség közelében helyezkedik el (például szinte szemben a már említett katolikus templommal, néhány tucat méterre a Petőfi-szobortól és a Trianon-emlékműtől), hanem önmagában is művészeti központ. Színházterme Bubik István nevét viseli, aki Maglódon lépett fel utoljára, másik terme pedig Domján Editét, aki itt járt iskolába. Említettük már Babos László MagHáz-beli műveit (köztük éppen a Bubik-domborművet), de az intézmény festményeit is jórészt helyi művészek alkották, illetve helyi vonatkozásúak. Érdemes közülük még kiemelni Reitz János alkotásait az evangélikus, illetve református templomról. A MagHáz előtt pedig a szintén maglódi Enes Nagy Sándor szobra áll, a Múzsa.

* * *

A városközpontban, a MagHáz oldalában található az 1956 emlékét őrző, faragott oszlopokon nyugvó lélekharang. A centrumtól kissé kijebb, már-már a patakparton, szintén kopjafa ihletésű emléket állított a Maglódi Polgári Kör – oly sok alkotás helyi kezdeményezője – az 1945 tavaszán történt brutális, politikai indítékú gyömrői gyilkosságok maglódi áldozatainak (jobb oldali kisképünkön Beréti István alkotása). 2012 nyarán a patakparti miliőre és a fafaragás rusztikus hangulatára ízlésesen alapozva építették ki a történelmi sétányt. Kijárata karnyújtásnyira található Petőfi Sándor szüleinek emlékhelyétől. A sétány tanösvény-tablói alapján készült a Maglód történetét vázoló rovatunk. (Alsó képünkön a sétány bejárati kapuja. A történelmi sétány galériáját tekintse meg itt!)

* * *

A történelmi sétány egyfajta térbeli előzménye a felszámolt nyárfás helyén kialakított Árpád park a nyaralói állomás előtt, ahol a gömbakácfasor mögötti szomorúfüzek szomszédságában komoran tekint a múltba és a parkot módszeresen rongálókra M. Gémes Katalin és Markolt György alkotása, Árpád vezér posztamensre helyezett mellszobra.

* * *

Maglódon is megtalálhatók a hagyományos világháborús emlékművek. A Trianon-emlékműtől kőhajításnyira, a Wodianer és a Luther utca találkozásánál lévő kis emlékparkban „Az 1914–18 évi világháborúban hazánkért hősi halált halt fiainak emlékére" áll 4 méteres műkő talapzatán egy bronz turul, karmai közt karddal. Bronz relief látható az emlékmű két oldalán. Az Öreg temetőben katonai emlékművet avattak a helyi áldozatok emlékére, az Új temetőben pedig a névtelen hősök kaptak jelképes síremléket.

* * *

A mintegy 11 ezer lakosú Maglód nem bővelkedik műemlékekben. Az említettek mellett még a vasútállomás 2012-ben felújított épületét tartja számon a krónika. Bár olyan melléfogás is előfordul, mint a várossá avatás alkalmából a Martinovics téren átadott szökőkutas emlékkő, ugyanakkor lélekszámához és lehetőségeihez képest e tevékeny és önszerveződő közösség olyan kiadványokat készít el rendre, olyan műalkotások létrejöttét ösztönzi minduntalan, olyan helyi tereket és díjakat nevez el megbecsült születteiről, és számos olyan emlékhelyet hoz létre saját magának, amellyel nem pusztán identitásának megőrzését és gazdagítását, tradícióinak ápolását és megmutatását szolgálja, de általuk befogadó jellegét is erősíti.

*