Zalavári Béla ismét kiválogatott egy csomó gyanútlan betűt az ábécéből, szájába vette, bő nyállal kiköpte, és „Csókosok a csúcson” címmel jelentette meg azokat a közelmúltban a szerényen saját magáról elnevezett bt. papírján és facebook oldalán. Nem volt olyan bátor, hogy megnevezze, akikről epéskedni próbál, de szellemeskedéseiből érteni lehet, mi fáj érzékeny lelkének: könyvtárvezetői megbízatásom adta meg a számára szörnyű apropót. Sajátos gondolkodásmód tartja össze ezt a nyálas pépet.

Látszólag csúnya összeesküvés-elméletet „leplezett le” ismét ez a derék ember, ahogy az elmúlt néhány év termése a Z.B.Z. Bt. papírján („MI Újság”?) oly sokszor szólt már „leleplezésekről”. A bt. tagjainak stílusa sajátos és álszent: óvatos célozgatásokat kevernek mellőzöttségükből, sértettségükből fakadó utálattal, míg mások szemében szálka után kutatnak. Ezért kellett előbb túlesnem azon a dilemmán, vajon szabad-e közvetlen válasszal vitapartnernek elfogadni a sárdobálókat. Hiszen a mocsár mindenkit lehúz. Megértem azokat, akik nem vállalták az elmocsarasodást. Én sem neki(k) válaszolok ezért, mert annak semmi értelme: nem szabad ilyen módon és színvonalon társalogni. Ám róla, róluk le kell immár szögezni egyet-mást. Igyekszem csak ideiglenesen és csak azon olvasók iránti tiszteletből lesüllyedni a dagonyázás szintjére, akik kéretlenül is megkapják postaládájukba a havi köpködésadagot, de sem védőfóliát, sem többoldalú tájékoztatást nem kapnak hozzá.

A Z.B.Z. Bt. megmondó emberének ezúttal a következő volt a gondolatmenete:

a)  Maglódon saját klikkjükből kiválasztott „csókosaikat” kínálják meg a döntéshozók vezető pozíciókkal.

b)  A „csókosok” nem rendelkeznek a megfelelő szakképzettséggel, tapasztalattal.

1.) A „csókosokról”.

a) Egyrészt a világ legtermészetesebb jelensége, hogy mindenki azokkal szeret együtt dolgozni, akikben (emberileg, erkölcsileg, szakmailag, netán politikailag) megbízik. Pontosan tudja ezt Zalavári Béla. Vagy elmulasztotta volna annak idején elolvasni azokat a kitűnő (bár nem feltétlenül maglódi) pályázatokat, amelyekkel szemben az ő – már akkor is nagyképűen felszínes – jelentkezését részesítette előnyben a képviselő-testület, amikor megbízta őt vezetői pozícióval, hiszen (érveltek) mégiscsak ő a helyi, akit már ismernek. Honnan tudom? Tagja voltam az előzetesen véleményt formáló bizottságnak, olvastam valamennyi munkát. Zalavári Béla az általa kárhoztatott „csókosság” klasszikus példájaként töltötte be egykor tisztségét. Csakhogy minden dimenzióban visszaélt az újra megelőlegezett bizalommal, ezért természetesen eltávolították. Sajnos későn. Tudjuk azt is, hogy más kimenetelű választási eredménynél sem maradt volna a posztján, hiába is dörgölőzött sokáig az általa erősebbnek vélt politikai erőhöz.

b)  Másrészt pedig akad másik példám is. „Csókos”-e az a feleség, aki vezető beosztású férje mellett dolgozik, az ő megbízásából? Vagy van valaki, aki nem úgy emlékszik, hogy Zalavári Béla legközvetlenebb munkatársa a MagHázban is éppen hitvestársa volt? Ezt a körülményt nem emlegetik a nagyon „független”, nagyon „kulturális” és nagyon „közéleti”, legfőképpen nagyon erkölcsös, szakmailag oly kitűnő gondolatfutamokban.

c) Az a bagoly, aki a maga által huhogott mércének sem felel meg, jobban tenné, ha nem más fejét méregetné. A saját „csókosságom” cáfolatával már tényleg nem kívánok Z.B.Z.-mélységekbe süllyedni. Mindenesetre nem vagyok házastársa a főnökömnek, megbízatásom előtt pedig támogatott a civil, fideszes, szocialista és párton kívüli tagokból álló kulturális bizottság.

2.) A szakértelemről.

a) A Z.B.Z. Bt. papirosán azt az üzenetet kaptam, végzettségemre utalva, hogy a jogász maradjon a paragrafusoknál. Értsd: ne „kontárkodjon” a könyvtárban. Ehhez képest Zalavári Béla így vallott egykor: „Budapesten telt a gyermekkorom. Ott tettem szerszámkészítő szakvizsgát…” Vagyis a szerszámkészítőkre nem vonatkozik az aranyszabály?! És ki ne tudná széles e határban, hogy Z.B.Z. még a 25. Színház Színészképzőjét is elvégezte?! De persze a kísérleti színészekre sem vonatkozik a Zalavári-féle alapszabály… Őrá nem vonatkoznak a szabályok.

Nem bizony: félretéve a számára szédítő szerszámkészítői karriert, szerényen ráülve színészi babérlevélkéire, Z.B.Z. végül Közép-Magyarország egyik legöntudatosabb közművelődési szakembere lett. No azért annyira mégsem felkészült, hogy hallott volna arról az ágazati alapjogszabályról, melyet mindenki más e területen ismer. Pedig ez világossá teszi, mi számít a közművelődési területen szakirányú végzettségnek:* az intézmény tevékenységének megfelelő diploma vagy a jogász, közgazdász szakképzettséget tanúsító oklevél. 20 éve jogszabály mondja ki, hogy a jogi, közgazdasági és könyvtárosi kinevezés megfelelő képesítést ad a könyvtárvezetői kinevezéshez. Ha tehát Z.B.Z. nem ismeri a vonatkozó szabályokat, bizony rossz szakember; ha pedig ismeri, de elferdíti vagy elhallgatja a tényeket, még inkább alkalmatlan.

Hírlik, hogy amikor Zalavári Béla még megtehette, hogy könyvtárost vegyen fel a MagHázba, eszébe sem jutott az akkori könyvtárvezetőt meghallgatni, netán eleve rábízni ezt a szakmai döntést. Z.B.Z. ezen a kompetencián is felüláll: könyvtárügyben is csalhatatlan szaktekintély. Ő papír nélkül is felkent, más, ha megfelel, sem lehet az.

b) Pikáns még e jóindulatú, „jogász maradjon a paragrafusoknál!” tanácsában, hogy sosem dolgoztam kifejezetten jogi pályán, de bő másfél évtizedet töltöttem az ország egyik neves kiadójának élén. Kristálytiszta emlék ebből a korszakból, hogy Zalavári Béla sem jogi tanácsot kért tőlem, amikor lapkiadói tapasztalataimat felhasználandó, szerényen segítségemet kérte, hogy létrehozhassa az akkor még tényleg lapnak szánt termékét. Én balga, segítettem: azóta is azt a logót és laptervet használja, amit a kolléganőm tervezett. Ám, ha „jogász maradjon a paragrafusoknál”, akkor miért is kezdett a Z.B.Z. Bt. „újság”-kiadásba, és miért ír ebbe Zalavári Béla „cikkeket”? Van-e mindezekről a hivatásokról is megfelelő minőségű diplomája, ha már ennyire papíralapú a szakirányú gondolkodása?! Márpedig szigorúan szakmai szempontból a „Maglódi Infó” alcímű termék, legyen bár Z.B.Z.-nek és a többi bt.-tagnak bármilyen papírja is, nem üti meg az elvárható szakmai, etikai színvonalat. Ezt 3 perc alatt bárkinek bebizonyítom.

c) Adalék a Z.B.Z. Bt. speciális logikájához és etikájához, hogy miközben az egyik oldalukon jogásznak szeretnének feltüntetni, egy másik „cikkükben” éppen lapomból, a Maglódi Hírhatárból idéznek hosszan, mint, úgy látszik, mégiscsak hiteles forrásból. Anélkül persze, hogy megjelölnék az összefüggést a „2” személyem között. Egyik oldalon ócsárolnak, a másikon név nélkül idéznek. Persze „csak” a szakmai etika írja elő, hogy ekkora terjedelmű és súlyú átvételnél engedélyt szokás kérni, de e téren sem volt soha különösebben finnyás a Z.B.Z. Bt. legénysége és leánysága.

*  *  *

Tudom, nemcsak e nyílt levél elején említett mocsár-dilemma miatt kényes mondandóm, hanem azért is, mert a „konkurenciával” (még ha nem is igazi) nem illik nyilvánosan foglalkozni. Mentségemül szolgáljon, hogy eddig nem tettem, és most is már csak válaszképpen. Nincs persze illúzióm a viszontválasz köpködésfaktorát illetően, de egyszer már le kell írni nyilvánosan is, majd sokszor elismételni: Zalavári Béláéknak sem szakmai, sem emberi, különösen pedig erkölcsi hitelük nincs másokat ócsárolni hónapról hónapra.

Szóljanak nekik, kérem, minél többen! Szóljanak a köpködőknek!

*A Z.B.Z. Bt. kedvéért: 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet, amely a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény végrehajtásáról szól a művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi területen foglalkoztatott közalkalmazottak jogviszonyával összefüggő egyes kérdések rendezése kapcsán [22. § (1) bek. g) pont].

Fotók: az 1. kép Seer Dániel munkája (innen), a 2. képet Moles Béla készítette (innen), a 3. kép Olajos Tamás műve (innen), a 4. kép Porkoláb Zsófia digitális illusztrációja (innen).

Varga Zoltán