A féktelen és sokszor törvénytelen petárdázással felelőtlenül veszélyeztetjük a madárvilágot, és sok kutya is áldozatul esik az elnyúló szilveszteri tűzi „játéknak”. Játék a tűzzel és az élővilág életével – beszélgetés Deáky Zita néprajzkutatóval az állatok védelmében.

Maglódi Hírhatár: Évek óta szót emelnek az esztendő vége felé az állatok védelmében, bár néprajzkutatóként azt is hozzá szokta tenni, a kárhoztatott durrogtatás nagyon régi szokás.

Deáky Zita: Valóban hozzá tartozik a történeti hűséghez, hogy az újévi zajcsapás eredete egyenesen az ókorra nyúlik vissza. Az óesztendő elmúltát és az új esztendő beköszöntét évszázadokon keresztül harangozással, ostorpattogtatással, dudálással, Erdély sok falujában pedig puskalövéssel köszöntötték. De akkoriban még csak egy rövid időszakot érintett ez a hagyomány. Éjfélkor, általában a templomnál gyűlt össze a falu apraja-nagyja és megszóltatták a zajcsapó eszközöket. Hitték, hogy ezzel elűzik az óévet és vele a rossz, ártó hatásokat. Majd közösen énekeltek, imádkoztak, és ki-ki ment az övéivel tovább ünnepelni vagy lepihenni.

MHH: Mára azonban nemcsak a szokás időtartama, de mintha a tartalma is megváltozott volna.

DZ: Valóban. Paradox módon miközben tartalmilag kiürült ez a régi hagyomány, azaz jószerével értelmetlen szórakozássá, ijesztgetéssé vált, mára a petárdázás és a tűzijátékok fellövése december végétől sokszor január második hetéig tart. Rendszertelenül hol az egyik háznál, hol a másiknál zavarják meg az esti vagy az éjszakai nyugalmat.

MHH: Mégsem a hagyomány védelmében, hanem az állatok érdekében fordult a nyilvánossághoz.

DZ: Beszélhetnénk ugyan az emberekről is, főleg az idősekről és a kicsi gyermekekről, akiket leginkább zavar nyugalmukban a petárdázás, de az igazán káros, veszélyes, sőt életveszélyes hatás az állatokat éri. Őket ebben az időszakban kifejezetten veszélybe sodorják a felelőtlen emberek: nemcsak a nyugalmukkal, hanem az életükkel is „játszanak”.

MHH: Több tucatnyi maglódi kutya „köt ki” ilyenkor a gyömrői állatmenhelyen. Ha – jobbik esetben – megtalálják szerencsétleneket.

DZ: A megvadult és megrettent kutyák világgá futásáról sokat hallani január elsejék után, de a madarak pusztulásáról egyelőre kevesebbet. Pedig a madarak a hideg téli éjszakákat úgy élik túl, hogy elaludván testük a legkisebb energiát emészti fel, és másnap ezzel a megtakarított energiával élnek, gyűjtenek élelmiszert, és vészelik át a szintén hideg nappalokat. A petárdázás, a tűzijáték robaja azonban felébreszti őket, ami rengeteg energiát vesz el tőlük. Csökken az életben maradási esélyük. Mivel ez a természetellenes zaj- és fényhatás a téli időszakban már nem pusztán egy nap rövid időszakára, hanem hosszú napok egész éjszakáira elhúzódik, ezzel jelentősen hozzájárul az amúgy is megcsappant számú madarak pusztulásához.

MHH: Dian Tamás állatorvossal immár évek óta közvetlenül fordulnak a maglódiakhoz az állatok védelmében.

DZ: Kötelességünknek érezzük megkérni a maglódi lakosokat – különösen a szülőket, de a fiatalokat és a gyermekeket is –, hogy a petárdázásról és a tűzijátékról való lemondással, e valóban csekély önmegtartóztatással és odafigyeléssel is óvják az állatvilágot, a közvetlenül a kertjeinkben, a közelünkben élő védtelen madarakat is. Kérjük a szülőket, az óvónőket, tanítókat és tanárokat is, hogy hívják fel a gyermekek figyelmét erre a közvetlen összefüggésre. Az állatvédelem ugyanis nemcsak szóban és tettekben, hanem akár egy játékról való lemondásban is megnyilvánulhat.

MHH: Egy közelmúltbeli rendőrségi fórumon az új őrsparancsnok arra biztatta a jóérzésű maglódiakat, hogy valamennyi törvénysértő esetben értesítsék a rendőrséget, mert csak így lehet előrébb jutni e téren is.

DZ: Valóban nem pusztán az állatvédelem része, hogy nem kínozzuk az élőlényeket. Minden társadalmat, közösséget, de minden egyes embert jellemez az is, hogy tiszteli-e, becsüli-e, óvja-e a vadon és a ház körül élő állatokat. Bár évezredek óta leghűségesebb társunk a kutya, napjainkra értünk el oda, hogy megkötése, bántalmazása, de elhanyagolása is nemcsak erkölcsileg elítélendő, hanem már törvény által is büntetendő cselekedet. Közös felelősségünk megmenteni azt az igen kicsire zsugorodott természeti világot, amelyet még meghagytunk, amely még maradt az ember közelében.