Délelőtt kezdték a kis nyilacskákat dobálni a különös céltáblákra. Ha nem tudnánk, hogy több száz éves játék ez, modern hóbortnak tűnne. Csakhogy este kilencig állta a sarat a dartsmezőn (többek között) egy csinos maglódi hölgy is. Nem csak ma dacolt idővel, fáradtsággal. Ő immár az egyetlen igazolt hazai játékosunk – Vecsésen. Az egyetlen abban az ételemben is, hogy a legjobb. Törő Zsuzsannával beszélgettünk a MAGAM Egyesület augusztus 10-ei jótékonysági rendezvénye, a CSODASZÁM után.

Maglódi Hírhatár: Miért jön el egy magyar bajnok a maglódi Sport Pubba egy jótékonysági napra?

Törő Zsuzsanna: Női párosban lettem bajnok (négyszer), és a Vecséssel csapatban (hétszer)…

M.H.: …Engedje meg, hogy mindezek miatt magyar bajnoknak tekintsem!

T.ZS.: Szóval meghívást kaptam erre a versenyre.

M.H.: Ez ilyen egyszerű: ha meghívják, elmegy? Ha a könyvtárban rendeznének egy versenyt, oda is elmenne?

T.ZS.: Ha Maglódon hívnának meg a könyvtárba, természetesen elmennék.

M.H.: Vagyis a lokálpatriotizmussal függ össze a késztetés.

T.ZS.: Igen. Maglódi játékos voltam egészen addig, míg a Maglódi Póker DC meg nem szűnt.

M.H.: Erre még visszatérhetünk, de most inkább arról hadd faggassam: mi a különbség egy magyar bajnoksági verseny és egy maglódi viadal között?

T.ZS.: Most bizony jobban elfáradtam, mint amikor bajnokok lettünk.

M.H.: Hallottam odabent a fáradtságra vonatkozó megjegyzését, már csak ezért is kérdezem a különbségekről.

T.ZS.: Ott csak a saját meccseinket kell számolni, illetve a csoportmérkőzéseinket. Ma azonban volt amatőr verseny is, még külön gyerekkategória is, és mindegyikben segítettem. ½ 12-től számolok folyamatosan, most pedig este 9 van.

M.H.: Kikkel játszott? Szerzett az amatőrök között olyan benyomásokat, amelyek említésre méltók?

T.ZS.: Nagyon sok tehetséges fiatalt láttam, és két igazán ügyes lány is volt köztük.

M.H.: Rábeszélte őket a versenyzésre?

T.ZS.: Napközben nem volt erre sajnos idő, de van még rá esélyem, mert most látom, hogy visszajöttek időközben. Több olyan fiatal fiúval is találkoztam, aki nagyon szépen dobott, és „csak” azért esett ki, mert hiányzott belőle a rutin.

M.H.: Ki volt a döntőben az ellenfele?

T.ZS.: Némethné Bősze Viktória, akivel az osztrák bajnokságban együtt indulunk, tehát párosban vele játszom. Ott másodikok lettünk. Az Európa-bajnokságon is együtt fogunk indulni.

M.H.: Ezért nem láttam hát, hogy riválisnak tekintenék egymást a döntőben? Bár néha összesúgtak, ami lehetett volna akár zrikálás is, de nekem nem annak tűnt.

T.ZS.: Nem szoktunk ilyet tenni. Ami látszhatott esetleg, az a döntő izgalmának volt betudható.

M.H.: Izgultak? Az utolsó sorozat 6–2, majd 2–2 állásáig én semmi ilyesmit nem láttam Önökön hosszú-hosszú ideig. Illetve semmilyen feszült érzelmet sem láttam: ki-kiléptek a küzdőtérről, váltottak másokkal néhány szót, mintha csak úgy mellékesen játszanának.

T.ZS.: Azért érzelemmentességről nem beszélhetünk. Mind a ketten küzdöttünk jócskán, estére pedig, a dupla befejezésre nagyon elfáradtunk, ezért húzódott el olyan sokáig a vége. Nekem a dupla 3-at, Linának pedig a dupla 1-et kellett volna eltalálnom. Meg sem „mertük” számolni, mennyiből találtuk el…

M.H.: Akkor inkább arra térjünk vissza, miét szűnt meg a maglódi egyesület?

T.ZS.: Egyre kevesebb játékos maradt, a végén pedig már csak hárman.

M.H.: Ez csak emberi tényezőkön múlik vagy anyagiakon is?

T.ZS.: Mind a kettő befolyásolja.

M.H.: Ahogy mélán és némileg értetlenül figyeltem a döntő dobásait, az jutott eszembe, vajon meg tudna-e győzni a darts szépségéről?

T.ZS.: Meg! A legközelebbi nyílt versenyen várom szeretettel a kezdésre is. Próbálja ki a játékok! Igaz, amikor először játszottam, nekem sem tetszett rögtön. De aztán egyre jobban, mostanra meg…

M.H.: Azzal azért nem győz meg, hogy próbáljam ki! Én éppen azt szeretném kívülről megérteni, belülről mi ebben a jó? Nyilván nem akkor kezdett versenyezni, amikor először hallott a dartsról, most miben gondol mást róla, mint legelőször? Mi jut most először eszébe a darts szóról?

T.ZS.: Röviden, csak szavakkal: verseny! Megmérettetés! Öröm! Bánat! Siker! Kudarc! Érmek! Kupák!

M.H.: A versenyszellemet ébreszti fel Önben elsősorban?

T.ZS.: Igen. És a kihívást.

M.H.: Persze nem csak a szépség keresgélése miatt kekeckedem. Az is izgatott itt figyelgetés közben, hogy vajon mitől sport ez a játék? A klasszikus versenysportokban, ugye, zsenge gyermekként kell kezdeni, aki később száll be, annak alig van esélye. Az ér el szép sikereket, aki kisgyermekkorától keményen és álló nap edz, készül. Ön pedig már felnőttként szállt be, és persze a mai napig van főállása is.

T.ZS.: Ez részben ránk is vonatkozik. Itt szintén csak kemény, áldozatos és kitartó edzésmunkával lehet eredményeket elérni. Természetesen, ha valaki fiatalon kezdi el ezt a sportot, jelentős előnyt szerez. De míg a sportágak többségénél a versenyzők idővel kiöregednek, a dartsban ez igencsak kitolódik, ebből adódóan szinte mindenkinek van ideje az saját képességeinek megfelelően a maximumot kihozni magából. Ezért mondják, hogy a darts kortalan sport.

M.H.: A klasszikus sportágaknak megvannak a művészi vetületei is: focinovellák, sőt regények, versek, filmek a mindenféle küzdelmekről. Bár ez tájékozottságom hiánya is lehet, hiszen az angolszász kultúrában nyilván gyakrabban foglalkoznak vele, de errefelé mintha még a kultúrából is hiányoznának egyelőre a darts gyökérverésének nyomai, nem?

T.ZS.: Igen, ez így van, ami érthető is. Az említett angolszász országokban több évszázada játsszák ezt a sportot, ebből adódóan megtalálható náluk a dartshoz tartozó irodalom és az úgynevezett darts kultúra. Nálunk viszont még nincs 20 éve, hogy az első versenyt megrendezték, teljesen amatőr és kezdetleges módon. Ehhez képest igen jelentős a fejlődésünk, mivel e kis idő alatt (főként softon, de már alkalmanként steelen is) meghatározó szerephez jutottunk minden európai versenyen. A közvélemény tájékozatlanságának egyik oka lehet, hogy igen hiányos a média jelenléte a régiós és az országos versenyeken. Ez azon is lemérhető, hogy a hazai és nemzetközi versenyek közvetítéseit több tízezren szokták követni a világhálón. Éppen ezért szeretném ezt az alkalmat is felhasználni, hogy népszerűsíthessem ezt a számomra oly kedves sportágat.

M.H.: Általában azért még nem veszik a nézők, a szponzorok sem olyan komolyan a dartsot, mint más ágakat, Ön nem így érzi? Mintha a sport és a játék határmezsgyéjét nálunk nem tudná túllépni.

T.ZS.: Ez csak részben igaz. A mienkén kívül bizony van még nagyon sok olyan sportág, amelyet mostohagyerekként kezelnek. Pedig a játék és a sport határát már régen átléptük. A mai, úgynevezett nyílt versennyel szemben egy bajnoki, régiós vagy országos verseny egészen másképpen zajlik. Mindent csak az évad elején kiadott versenykiírás szerint lehet lebonyolítani. Szigorú előírások szabják meg többek között az öltözéket, a sportszerű viselkedést, és határozott tilalom vonatkozik az alkohol és tudatmódosító szerek használatára. De a mai döntőben is láthatta, ide is kell fizikai állóképesség, mint más sportágakhoz. Már pusztán állni is elég megerőltető egész nap, nem beszélve a nap folyamán megtett több 10 kilométerről. Csakhogy reggeltől estig összpontosítani is kell, kart emelni, dobni, és nem utolsósorban folyamatosan az adott szituációnak megfelelően számolni. Az ifiknél például ezért van a dartsedzések mellett lehetőleg hetente kétszer más, állóképesség-növelő tréning.

M.H.: És Ön hogyan tud „gyúrni” ezekre a kritériumokra?

T.ZS.: Fodrász vagyok, reggeltől estig állhatok…

M.H.: Ez az edzés, hogy az állóképességét fejlessze? És az összpontosításra mit használ?

T.ZS.: Dartsedzést. Gyakorlást. Mint minden sportághoz, ehhez is rutinra van szükség.

M.H.: Mit gondol, melyik a valós tendencia: amelyik miatt elfogynak itt a versenyzők és a pénz egy-egy magyar egyesület mögül, vagy az, amelyik által milliók ülnek egy-egy döntő miatt a képernyők elé?

T.ZS.: Mindkettő. De, mint köztudott, a pénz az igazán meghatározó.

M.H.: Igaz lehet mindkét, egymásnak ellentmondó folyamat?

T.ZS.: Igen. Amikor én kezdtem, sokkal több versenyző volt még. De mindig létrejöttek újabb klubok is. A mostani „gazdasági helyzet” miatt a klubok anyagi helyzetének egyenes következménye a játékosállomány csökkenése, és ebből adódóan egyes csapatok megszűnése. Remélem azonban, eljön még újra az az idő is, amikor ismét sokan leszünk.

M.H.: A Maglódi Torna Clubról is tudjuk, hogy befogadó szellemű (tavasszal például asztalitenisz- és súlyemelő-szakosztállyal bővült). Ott próbálkoztak, vagy most, hogy már a vecsésiekkel ilyen szép eredményeket ért el, már nincs is értelme a kérdésnek?

T. ZS.: Mára csak én maradtam a maglódiak közül...

M.H.: Ehhez képest itt, a Sport Pubban jó sokan összejöttek!

T.ZS.: Igen – és remélem, hogy kedvet is kaptak a versenyzéshez!

 Kapcsolódó cikkünk: Egynapos CSODA(SZÁM)

A fotókért köszönetet mondunk Gonda Péternek és Késmárkiné Mach Máriának!

1. kép: Törő Zsuzsanna összpontosít;

2. kép: A kezdődobást Falusi-Tóthné Koller Ilona képviselőnő végezte el;

3. kép: Versenyizgalmak Maglódon;

4. kép: Az amatőrök versenyének győztesei;

5. kép: A dobogósok (az első sor jobb szélén a csapattárs, Némethné Bősze Viktória, melette Törő Zsuzsanna; a képből némileg kilóg Barta László, a MAGAM Egyesület vezetője)