A „Maraton életre-halálra” című krimi kulcsjelenetében a Dustin Hoffman alakította fiatalembert egy hétpróbás gonosztevő (maga Sir Laurence Oliver!) kínozza, gyötri kegyetlenül. Azt az akkor még érthetetlen kérdést ismételgeti közben, hogy „Biztonságos?! Biztonságos?!” A kiváló filmmel azonban legfeljebb ennyi párhuzamot vonnék a továbbiakban, hogy mi más is volna földi pályafutásunk, mint maraton életre-halálra, és mi más birizgálná jobban fantáziánkat, mint hogy biztonságos-e?! Legyen szó a legkülönfélébb dimenziókról… Már csak ezért is felcsillant a szemem, amikor két ambiciózus úr keresett meg azzal, hogy ők találták ki a Polgárok a Biztonságos Maglódért kezdeményezést.

Maglódi Hírhatár: Célszerű volna egy dupla bemutatkozással kezdeni beszélgetésünket. Kik Önök?

Jarács László: Valójában hárman vagyunk. Társunk még Kérges György, aki polgárőr is egyben, sőt ott is oszlopos alapító tag (oldalsó képünk jobb oldalán). Ő a Biztonságos Maglódért helyi tekintélye, közismert személyiség már csak szakmájából kifolyólag is, merthogy kőműves mester. Magam (képünk bal oldalán) is maglódi lakos vagyok, bár 8 évig nem éltem itt. Nemrég jöttünk vissza. Úgy gondoltam, erre nagy szükség van. Itt lakok, a gyermekeim is, mind a három, a közbiztonság pedig olyan, amilyen. Látom én is, milyen. Nap mint nap látom.

MHH: Távfelügyelet a hivatalos munkakörből adódóan, a Biztonságos Maglódért pedig civilben?

JL: Igen.

Brandstadter Gábor: Én pedig jelenleg a Magyar Honvédség egyik objektumában teljesítek fegyveres szolgálatot, mint tartalékos katona (fölső képünk jobb oldalán). Előtte a Díszzászlóaljban dolgoztam, azelőtt meg a rendészetnél voltam, még korábban viszont külföldön. Sok helyen megfordultam már tehát. Maglódi lakos vagyok 6 éve. Két gyereket is nevelek, a kislány 14, a fiú 13 éves. Másodállásra gondoltam, amikor megláttam a távfelügyelet hirdetését, és másnap este már találkoztunk is Lacival. Beszélgetni kezdtünk, és végül azt ötlöttük ki, hogy próbálkozzunk a facebookon hatékonyabbá tenni az elképzeléseinket.

MHH: Másodállás helyett egy húron pendültek?

BG: Így van. Kitaláltuk a Polgárok a Biztonságos Maglódért nevet, elkészítettem a facebook profilt, és megpróbáltunk elindulni.

MHH: A trió harmadik tagja polgárőr, mégis elkezdett azon a kereten kívül gondolkozni, dolgozni. Önök viszont miért nem a polgárőrséggel együtt vagy azokon a szervezeti kereteken belül kívántak továbblépni? Azt megújítani?

JL: Többször megkerestem őket, sőt február óta folyamatosan mondom nekik, hogy, dolgozzunk együtt, de eddig nem mutattak erre hajlandóságot. Viszont meghívtak egy ülésre, ahol hamarosan elmondhatom, mik is az elképzeléseim. Ne felejtsük el azonban, hogy ez két külön ügy. Felajánlottam nekik, hogy amikor mi kint vagyunk az utcán, nyugodtan jöhetnek ők is velünk.

MHH: Mi lehet az oka az elzárkózásnak?

BG: Ők azt szerették volna már kezdettől, hogy mi lassítsunk egy kicsit. Átküldtük nekik az eredeti logónkat is, amikor elkészült, de azt kérték, hogy vegyük ki belőle a „polgárőrök” kifejezést. Mi azonban nem szeretnénk a langyos vízben ücsörögni, előrelépést szeretnénk.

MHH: Mégis, a polgárőrség eleve nagyobb szervezet, mint a Biztonságos Maglódért, nem?

BG: Járőrözés szempontjából például két hét alatt teszünk annyit, mint más 3-4 hónap alatt… Nálunk fegyelem és összetartás van, mert e nélkül nem megy. De nem szándékunk senki kritizálása vagy kiszorítása, ezért is ajánlottuk fel az együttműködést, és ezért tettük ki szó nélkül mindenhová, hogy „a polgárőrséggel karöltve”, amit viszont le is vetettek velünk, mondván, hogy nincs együttműködési megállapodásunk velük. Reméljük azonban, hamarosan normalizálódik velük a viszony.

MHH: Hosszú távon tartható-e ez a tempó három emberrel? Van munkájuk, mégis minden este járőröznek?! Van családjuk, mégis minden este járőröznek?!

JL: Szeretnénk fejlődni.

BG: Ezért szeretnénk létrehozni egy szervezetet.

MHH: Jelenleg tehát adott egy név (Polgárok a Biztonságos Maglódért), és adott három elnyűhetetlennek tűnő úr (Önök), aki anélkül dolgozik minden este, hogy valódi szervezeti és anyagi támogatás állna mögöttük? Három önkéntes egy jól hangzó név alatt?

JL, BG: Igen, így van.

MHH: Mi volna rövid távon a cél?

BG: Nem érdemes rövid távon gondolkozni. Hosszú távon viszont egy olyan egyesületet szeretnénk létrehozni, amelyben sok maglódi polgár vesz részt.

MHH: Úgy gondolják, hogy lehet és érdemes a maglódiakat civil összefogásban mozgósítani a város biztonsága érdekében?

JL: Ebben biztos vagyok. Látják az emberek, hogy mit csinálunk, támogatják a munkánkat. Vannak arról rövid távon is elképzeléseink, hogy a facebookos aktivitás mellett milyen biztonsági, biztonságtechnikai előadásokat szeretnénk tartani kb. háromhavonta. Nem termékbemutatót persze, hanem tényleges ismeretterjesztést kívánunk végezni anélkül, hogy megriasztanánk a lakosságot. Változnak például a bűnelkövetési formák, „szokások” is, amiről beszélnünk kell, de tudomásunk szerint eddig ilyen Maglódon nem volt. Sőt más kapcsolatainkat is mozgósítani szeretnénk a város érdekében a Biztonságos Maglódért népszerűsítése mellett, kicsit persze a népszerűsítéséért is. Így került szóba egy zeneművészeti civil szervezet, a Ferenczy Alapítvány együttműködésének tető alá hozása a MagHázzal. Ha minden jól megy, decemberben már az ő közreműködésükkel lehet hangverseny Maglódon. A fő profil azért a biztonság.

MHH: Visszatérve témánkhoz, mit csináljon az a maglódi, aki veszélyben érzi magát, netán meg is támadják? Hogyan érik el Önöket?

BG: Elsősorban a rendőrséget kell hívni minden esetben. De a mi telefonszámunk is megtalálható az interneten, a facebook oldalon. Aki kéri, annak elküldjük e-mailben vagy sms-ben. El kell menteni, aki csak megcsörrent, visszahívjuk. Mi is rögtön szólunk a rendőrségnek, de ha éppen járőrözünk, azonnal ott vagyunk, ahol szükség van ránk.

MHH: Még valamit érdemes itt tisztázni. Ismereteim szerint már csak azért is a rendőrségnek kell elsősorban szólni, mert hatósági jogosítványokkal magánszervezetek és magánemberek nem rendelkezhetnek. Így a Biztonságos Maglódért járőreinek sincsenek intézkedési lehetőségeik, illetve nem több, mint bárki másnak. Viszont abban mégis óriási erő van, hogy a civil összefogás, a rendszeres jelenlét és odafigyelés, az együttműködés a határozott háttértudással és határozottsággal karöltve megelőzheti a készülő bajt, vagy a tetthelyen elősegítheti valamely esemény feltételezett elkövetőjének előállítását. A jogosítványaik tehát nem többek, mint másokéi, de mégis erősebbek másoknál, mert fel vannak készülve a lehetséges kimenetelekre, van ebben már tapasztalatuk.

BG: Valóban a visszatartó erő a leglényegesebb, és persze el is foghatjuk az elkövetőket, ahogy más is megteheti ezt.

JL: A járőrözés látványa, ténye már önmagában visszatartó hatással lehet.

BG: Ezt szeretnénk térfigyelő kamerák felszerelésével még hatékonyabbá tenni. Ezek, a járőrözéssel együtt, nem egészen 3 hónap alatt visszaszorítanák itt a bűnözést.

MHH: Maglódon hány kamerára volna szükség? Vegyük az optimális és a minimális esetet is!

JL: Attól függ, milyen korszerű és drága kamerákról beszélünk. A kivezető, menekülő utakat mindenképpen be kellene kamerázni.

BG: Addig azonban nem szeretnénk anyagi ügyekkel előhozakodni, amíg nincs mögöttünk kellően nagy bizalom. Nem akarunk félreértéseket. Mi „csupán” biztonságos Maglódot akarunk.

Utóirat: egy hónapja már, hogy leültünk beszélgetni, de ilyen-olyan okokból késett az interjú közlése. Azóta azonban immár tízen viszik a hátukon a járőrszolgálatot és a szervezetet. Sőt az Ady Endre utcai óvoda egyik terméből barátságos irodát teremtett a lelkes csapat (alsó képünk). Nagyon bíznak abban, hogy megmarad a lendület, és megélénkül a lakossági bizalom. Talán a felvezetőben megidézett, szó szerint is kínzó „Biztonságos?! Biztonságos?!” kérdés így Maglódon hamarosan felszabadult sóhajjá enyhül: Biztonságos, bizony, biztonságos…