Maglód klenovai részének legújabb fertályán talán csak hóviharban nem látni a csapatosan vagy magányosan, de kitartóan keringő, piciket sétáltató kismamákat. Október 26-a óta tárt karokkal várja mindnyájukat Bimbi bohóc. De nem üres kézzel: a kölyökbár és a játszóház egyaránt tartogat meglepetést kicsiknek is, anyukáknak is.

Maglódi Hírhatár: A 11 ezer maglódi lakos között könyvelő orvos, több is akad, bohóc bizonyára csak egy. Hogyan került Bimbi bohóc Klenovára?

Takács Veronika: A férjem, született „bohóc”, innen jött az ötlet, hogy legyen nálunk valóban bohóc. Még gyermekkorában az édesanyja nevezte el Bimbinek, azóta rajta maradt, és bár mindenki más nyilván Tibinek, és Tibornak szólítja, de a gyerkőcök nagyon jól veszik az adást, amikor bohóckodik velük, így lett belőle most számukra Bimbi bohóc. Eredetileg egyébként felszolgáló-szakács, 10-12 évig dolgozott óceánjáró hajón amerikai cégeknél, illetve folyami hajózott is, mielőtt közgazdasági diplomát szerzett.

MHH: Hogy lehet az óceánt otthagyni?!

TV: Nagyon meg lehet unni, főleg, ha egy hajóba „bezárják” az embert. Belefáradt a hosszú évtizedbe, szeretett volna hazajönni, családot alapítani. Ekkor ismerkedtünk meg, és aztán hamar jöttek a gyerekek is.

MHH: Ön pedig az Országos Onkológiai Intézetben dolgozik, tudom meg a facebook-oldaláról.

TV: Így van, bár jelenleg gyeden vagyok. Hamarosan visszamegyek viszont dolgozni, ez a kölyökbár ugyanis egyszemélyes vállalkozás. Az elején, a beindulásnál még segítek, később azonban én kiszállok, hiszen valójában már most is ő vezeti alapvetően a kölyökbárt.

Korábban Budapesten laktunk, volt egy másfél szobás lakásunk, ami azonban kicsi lett 4 főnek. A lehetőségeink azt diktálták, hogy kifelé jöjjünk, de ne túl messze. Decemberben költöztünk Maglódra, és én itt maradtam a két picivel. Azóta nagyon jól érezzük magunkat, bár a Lövéte utcánál messzebbre nem is nagyon jutok a gyerekek miatt. Az egyetlen problémám az volt, amikor ide jöttünk, hogy van velem egy pici megy egy kicsi, és nem tudok sehová elmenni, nem tudok beülni valahová, ahová a 2 gyermekemet csak úgy elvihetem. A férjem déltől éjfélig dolgozott, mi pedig itt voltunk egész nap egyedül. A játszótéren kívül nem lehetett sehová elmenni, pláne nem olyan helyre, ahol kaphatok egy szendvicset, egy kávét. Itt viszont akad Bimbi bohóc személyében némi segítség is a gyermekekhez, így ez hasznos időtöltés szülőnek, gyermeknek egyaránt.

MHH: Tegyük hozzá, egészséges is: a salátabárban salátát esznek, a kölyökbárban nyilván kölyköket…

TV: Azt azért nem! A „kölyköket” viszont igyekszünk olyan ételekkel megvendégelni, amit a szülő is adna neki otthon, de azért egy kicsit mégis más itt a kínálat, hiszen Bimbi „eredetileg” szakács. Az volt tehát az elsődleges célunk, hogy indítsunk egy büfét, egy kölyökbárt, és másodsorban mellette egy játszóház kínál lehetőséget a szülőknek, hogy ha akad egy szabad órájuk, akkor mindenki jól érezze magát. Mi igyekszünk elég rugalmasak lenni, ha kell bulit, születésnapi partit is tudunk szervezni. Egyelőre azonban még a megismertetés van napirenden. Később lesznek foglalkozásaink is, például „Pöttömzene percek”, „Kacagó percek” és „Baba diszkó”. Legelőször ez utóbbit fogjuk elindítani, 5 és 6 óra között kötetlen táncos babafoglalkozást fog tartani a férjem, Bimbi bohócként. Azt szeretnénk, ha a gyerekek itt is jól éreznék magukat, alaposan elfáradnának, és aztán otthon is nagyot aludhatnak.