„Úgy gondolom, hogy a festőművész helyett képei »beszélnek«. Ha nem beszélnek, akkor nem művész az illető festő! Ha viszont szólnak hozzád a képek, akkor érted meg a festőt! Ez látszólag ilyen egyszerű!

A festészetet önképzéssel, autodidakta módon sajátítottam el, de mégsem tartom magamat csak naiv festőnek! Ez egy kicsit több annál és más!

Szürke, szürrealista képeim a magyar fájdalomról, szomorú, nemzetet csonkító gyászunkról tudósítanak. Ezt, ezeket a képeimet ajánlom elsősorban figyelembe venni! Ezután következnek a hideg és meleg színekkel festett, szintén szürreális hatású képeim.

A többi vegyes technikájú és stílusú képeimet csak saját szórakoztatásomra festettem. Amikor leültem az állvány elé, minden képemet magamnak festettem. Hiányzik belőlem szerencsémre a pénzszerzés, a »kupec szellem«. Többek között ezért volt olyan nehéz megválni bármelyik tőlem elkerült képemtől. Betegségem erős fékező hatást gyakorol rám: immár a 11. agyhártya-vérzésemnél tartok! Néha szomorúan gondolok rá, hogy meddig juthattam volna el betegségem nélkül ebben a határtalan világban, amit köznyelven művészetnek neveznek…

Születtem 1936. október 8-án, Maglódon. Talán így is hátrahagyok valamit magam után, és akkor már nem volt hiábavaló a fáradozásom.” – így „fest” a 80. születésnapja után 12 nappal, tavaly ősszel elhunyt Reitz János művészi hitvallása.

A Magyar kultúra napja alkalmából a MagHázban „A régi öregek mind elmennek” címmel rendeznek mintegy két hétig tartó emlékkiállítást Reitz János festményeiből és faragásaiból. Január 20-án, pénteken, 17.30-kor dr. Patkós József, művésztársa nyitja meg a tárlatot, amelyet főként maglódi ihletésű festményeiből, más tájképeiből és misztikusabb ihletésű műveiből állítottak össze a rendezők. A kiállító terem falain így megelevenednek a maglódi templomok, az öregtemető, a Harangláb, a patakpart, illetve a környék, Gyömrő, Ócsa, Ráckeve legendákba tűnő épületei, alakjai.

Az idézett szöveg forrása: maglod.hu, e-galéria

1. kép: A Pakányi-ház

2. kép: Önarckép

3. kép: A falusi temető