Május első napjára virradóan a legények sok helyen még napjainkban is „májusfát” állítanak kedvesük kapujába. Azonban kevesen tudják azt, hogy Pünkösd havában nemcsak lakóházakat, hanem templomokat is díszítettek zöld ágakkal. Különösen a hazai szlovák evangélikusok körében élt ez a vallási népszokás.

A hagyomány eredete vélhetőleg a középkorba nyúlik vissza. A XVII. században még országos elterjedtségről beszélhetünk Kárpát-medence szerte. Az ebben a korban tartott evangélikus zsinatok határozatot is hoztak róla: „megtartandó az a szokás, hogy a diákok Pünkösdkor zöld gallyakkal ékesítsék föl a szent épületeket. Ez azonban ne lövöldözéssel, vagy más szertelenséggel történjék, hanem énekléssel!”  A XIX. század közepétől aztán szinte teljesen megszűnt a pünkösdi templomdíszítés szép szokása. Csak néhány helyen maradt meg mutatóban. Különös csodája Istennek, hogy ez az ősi tradíció Magyarországi Evangélikus Egyházunkban még a XXI században is fennmaradt! Legjobb tudomásunk szerint két főváros közeli, „dombvidéki falucska tót gyülekezetében”: Mendén és Maglódon, mind a mai napig velünk élő népszokás.

Nem tudjuk, Maglódon mikor szűnt meg e hagyomány, de tudjuk, hogy az 1950-es évek elején még élt ez a népszokás. A templomi zöldágazás 1999-ben lett újra velünk élő népszokássá. 15 évvel ezelőtti felújításában a helyi szlovák kisebbsség mellett civil szervezetek – mindenekelőtt a Nőklub – és magától értetődőne az evangélikus gyülekezet is szerepet játszott. Hogyan zajlik napjainkban a templomi pünkösdi zöldágazás Maglódon?

Pünkösd szombatjának reggelén a férfiak autókon (utánfutóval, motoros fűrésszel felszerelkezve) útnak indulnak. A település határába vagy patakjának partjára érve, megfelelő engedélyek birtokában, 20-25 darab, lehetőleg fiatal nyárfahajtást kivágnak. Ezeket a templomhoz szállítják. A templomban – szintén mondern kori újításként – vízbe állítva a padokhoz kötözik az egyenként 3-4 méteres nyárfaágakat. A papi bejáróhoz 3 pár és egy páratlan; az ecseri úti templomkapuhoz 2 pár és egy páratlan; a nagykórus alá és az orgonához 1-1 pár; az oltárhoz 1 pár nyárfaágat állítanak. A párban lévő nyárfák ágait az oltárnál és a padsoroknál összekötözik. A férfiak munkája ezzel véget is ér.

Pünkösd szombatjának délutánja már a lányoké, asszonyoké. Ők színes szalagokkal, anyjuktól örökölt hímzett keszkenőkkel díszítik a nyárfákat. Pünkösdi piros, tűzszínűre cserélik az oltárterítőt. Piros színű szalagokkal díszítik az oltárt. Piros virágokkal ékesítik az oltárt és a padok végét. Ezt követően kitakarítják a templomot, hogy minden ékes rendben és tisztaságban fogadja az ünnepet.

Pünkösd vasárnapjának délelőttjén aztán a Nőklub, a Nyugdíjas Klub, a Roszicska Szlovák hagyományőrző Egyesület és a Kacamajka Néptánccsoport tagjai magukra öltik a gyönyörű maglódi népviseletet, és feljönnek az evangélikus templomba Isten tiszteletére.

A zsendülő faággal, virággal díszített maglódi evangélikus templomban lévőket – ezt a hagyományait oly büszkén őriző gyülekezetet – pedig betölti egy ígéret: a megújulás, a Szenlélekkel való betöltekezés ígérete...

Részletek Németh Mihály maglódi evangélikus lelkész cikkéből.

A teljes írás (más képekkel): Velünk élő néphagyomány

Fotók: Kákonyi András (A pünkösdi szószéken – 6. kép – László Lajos lelkészjelölt, Németh Mihály lelkész a 9–10. képen, illetve együtt az 1–2., 5. és 11. képen)