„Három a magyar igazság” címmel kívántam megjelentetni a május 31-én éjjel a Horváth Mihály utcában történt baleset körülményeit körbejáró cikket a Maglód újságban.

A „három”-ból tulajdonképpen „négy” lett, mégis csak kettő rövidített verziója olvasható ebből a július 29-én megjelenő önkormányzati lapban. Természetesen elsőként a rendőrségi álláspontnak jártam utána, de az interjú elkészülte után az mégsem kerülhetett nyilvánosságra, azzal az indokkal, hogy még folyamatban van az ügy. Másodikként a baleset károsultját, azt a Bakonyi Tibort kívántam megszólaltatni a lapban, akivel korábban az egyik helyi ellenzéki politikai csoport közölt beszélgetést az esetről. Ez az interjú is elkészült, ám a megkérdezett utóbb szinte teljesen átírta a cikket, amitől az tartalmilag is jelentősen megváltozott. A magyar sajtójog és etika lehetővé teszi az interjúalany számára a betekintést, pontosítást, de a beszélgetés túlnyomó részének újraírása az interjú megmaradt állításainak fényében is meglehetősen szokatlan, megkérdőjelezhető eljárás. Mindezek ellenére e két verzió közül az interjúalany által jóváhagyott változat olvasható alább. Természetesen megkérdeztem a történtekről Juhász Jánost is, a Maglódi Bűnmegelőzési Polgárőrség időközben lemondott vezetőjét. Az ő felelősségi körébe tartozik a baleset szenvedő, illetve kárt okozó autó.

Az önkormányzati lap terjedelmi korlátai érthető módon nem teszik lehetővé a beszélgetések teljes terjedelemben való közlését, ezért olvashatók azok, az interjúalanyok tudtával és beleegyezésével, itt. A cikk első részében tehát Bakonyi Tiboré a szó.

– Ön szerint nem egyszerű közlekedési baleset történt május 31-re virradóra?

BT: Nem, ugyanis a körülmények hajnalban furcsának tűntek. A telefonhívásomra és bejelentésemre kiérkező rendőrök a helyszínen tartózkodó fiatalembert szondáztatták meg, aki az autó mellett jajveszékelve kért elnézést a 6-8 kirohanó lakótól: „Ne haragudjanak, nem tudtam, mit csinálni, hiába fékeztem, csak 30-cal jöttem!” Kb. fél órával a baleset után érkezett meg egy kisteherautóval egy másik ember kíséretében, mint utólag megismertem, Juhász János. Ezt követően a beszélgetés a rendőrautónál folytatódott, bennünket gondosan távol tartottak, hogy ne halljunk semmit. Többen a jelenlévő szemtanúk közül ezt nehezményezték.

– Azt mondja, el akartak titkolni valamit?

BT: Ki vezette az autót és milyen állapotban vezette az autót? És hogy lehet valaki helyett „átvállalni” a felelősséget?

– Az olyan közlekedési balesetekben, ahol nincs személyi sérülés, jegyzőkönyvet vesznek fel, illetve helyszíni bírságot szabnak ki a szondáztatás után. Eljárás nem indul automatikusan. A bírságot arra róják ki, ha nincsenek pontos szemtanúk, aki azt mondja, hogy ő okozta a balesetet. A rendőrségnek nincs is más szerepe. Ha azonban Ön egy politikai csoportosulás közösségi oldalának, a szervezet vezetőjének ad „interjút”, ahelyett, hogy eljárást kezdeményezne, amikor úgy gondolja, hogy félrecsúszott az igazságszolgáltatás, akkor nem feltétlenül jó irányba megy. Mert egy baleset elsősorban közlekedésrendészeti kérdés, de ha a hivatalos jogi út helyett aktuálpolitika kérdéssé válik az ügy, márpedig az ellenzéki szervezet tálalásában rögtön azzá vált, az állítólagos igazságkeresés átfordul a helyi vezetés elleni támadássá. Ha úgy gondolja, nem derült ki az igazság, akkor miért nem ment el inkább a rendőrségre vagy más hatósághoz, hogy eljárást indítson ennek érdekében?

BT: Semmi szándék nem vezérelt abban, hogy aktuálpolitikai kérdéssé tegyük az ügyet. A baleset után ez idáig az egyetlen szervezet, amely megkeresett egy interjú erejéig, az említett ellenzéki csoportosulás volt. Nem zárkóztam el a megkeresés elől, mint ahogy most sem.

– Kifordítja a logikát. Ha Ön szerint akarják eltusolni a balesetet, miért kellene másoknak keresni Önt? Önnek kellene megkeresnie az illetékeseket. Az említett szervezet biztosan nem illetékes. Így az igazság kiderítése helyett egy helyi politikai csetepatéhoz járulhat hozzá. Miután kihívta a rendőröket, miért nem adott hangot ellenvetéseinek? Azoknak muszáj foglalkozniuk az üggyel, akiket Ön hívott. Más kérdés, hogyan állapítják meg a tényállást, és lesz-e, illetve milyen folytatása az intézkedésnek.

BT: Igen, ezzel tisztában vagyok. A helyszíni intézkedés megtörtént. A probléma az, hogy a maglódiak foglalkoztak vele, mert legjobb tudomásom szerint ez összeférhetetlenségi ok. Érdeklődtem az ügy állásáról, de csak annyit tudtam meg, hogy folyamatban lévő ügyről nem adható felvilágosítás.

– Bármilyen jogsegély-szolgálatnál elmondták volna Önnek az eljárási lehetőségeket. A nyilvánosság előtt azonban most csak annyi látszik, hogy egy a helyi ellenzéki szervezet oldalán szólalt meg rögvest (mintha az is egy újság volna). Ott pedig mindenki másra nézve azt sugallják, hogy elmismásolni akarják az esetet. Ön szerint ez úgy tűnik, mintha csak az igazságot szeretné kideríteni?

BT: Miért baj az, ha az embert az igazságérzete vezérli, még ha ez másoknak kínos is? És miért baj az, ha hivatalos megkeresés hiányában annak adok interjút, aki kíváncsi arra, hogy mi történt? Egyébként a baleset után néhány nappal beszéltem egy másik újság szerkesztőjével is, aki nagyon érdeklődő volt. Abban maradtunk, hogy másnap hívni fog, találkozunk és beszélgetünk. Ez a találkozó a mai napig nem jött össze.

– Félreért. Most is egy másik médiumot említ. De a médiának nem szerepe az igazság kiderítése. Megpróbálhatja persze, megszólaltathatja ugyan, ha kötélnek áll, az összes érintettet, és akár ebből még ki is olvashatja valaki az igazságot vagy valamennyi részigazságot, de az igazságszolgáltatás, annak valamennyi garanciális elemével és évszázados szabályaival, egy teljesen másik út, másik szerep, másik eszközrendszer, egészen más következményekkel. Más a feladata tehát és másként is végzi, a médiának, más az igazságszolgáltatásnak, és megint más a politikának. Mindenki végezze a maga dolgát a maga eszközeivel. De ha már egy politikai szervezet „oknyomozó újságírással” próbálkozik, legalább legyen tisztában annak a szabályaival, eszközeivel! Továbbra is az tehát a kérdés, politikai síkra kell-e a balesetet terelni, függetlenül az igazságtól, hogy üssünk egy újabbat az önkormányzaton, vagy elindítani az igazságszolgáltatást a maga útján? Természetesen, ha valaki ütni akar az önkormányzaton, az nyugodtan ütögesse, de az vegytiszta politika lesz, és akkor az Önök oldaláról nem lehet hitelesen azt mondani, hogy csak az igazság számít.

BT: Még egyszer hangsúlyozom, hogy megkeresésre adtam interjút az említett fórumnak. Azóta ugyan sok idő eltelt, de a nyomok még látszódnak az árkon is, a fákon is, sajnos az autómon is, a szomszéd kerítésén is, az aszfalton is és a fényképeken is. Ami történt, megtörtént, ezen nincs mit szépíteni, és valaki viselni fogja a felelősséget. Az igazságszolgáltatás és a jogszolgáltatás nem mindig esik egybe.

– Hogy pontosan mi történt, azt azonban ki tudhatja, amikor az említett oldalon Ön is azt mondta, nem látta, ki vezetett?

BT: Senki nem ül kint hajnal kettőkor a kapu előtt, várva, hogy jön valaki, és csinál valamit. Mindenki a csattanás után ment ki, 1-2 percen belül. Mi azt láttuk, hogy előttünk történt a baleset, amikor pedig kimentünk, egy fiatalember (Juhász János fia) mindenkitől bocsánatot kért, hogy ő csak 30-cal jött, nem tudott megállni, hiába fékezett, és közben az apjával telefonált folyamatosan. Ezt nemcsak mi hallottuk, hanem másik 8 ember is.

– Tudja, a többiek mit akarnak csinálni mindennek tükrében?

BT: Szerintem az emberek félnek attól, hogy bármibe belemenjenek, rendőrségi kihallgatásba vagy bíróságra járkálásba. A jegyzőkönyv ismerete nélkül nincs is értelme, hogy bárkit hátulról bökdössünk.

– A politikai oldalon való megjelenés nem „bökdösés”? Egy baleset mindig tragédia. Nagyon körültekintően érdemes csak eljárni. A látszatok csalhatnak, felfokozott idegállapotban a fülünk is megcsalhat, de vagdalkozni, feltételezésekbe bocsátkozni könnyű.

BT: Így van, azok tudják legjobban, hogy ez tragédia, akik részesei voltak ennek a szörnyű hajnali eseménynek. Vajon elképzelhető feltételezés-e, hogy egyszerre 7-8 ember észleli ugyanúgy a dolgokat, ugyanazt hallja és ugyanannak szemtanúja? Mégsem látom már értelmét annak, hogy bárhová is elmenjek elmondani a kis történetemet.

– A kár egyébként jelentős? Megtérítették már?

BT: Totálkárosra vették az autómat. A kárt a MABISZ térítette meg, mert a polgárőrség autója évek óta nem volt biztosítva. A Polgármesteri Hivatalból felhívott Kérges László, hogy javíttassam meg, vigyem be a számlát, és kifizetik, de én úgy döntöttem, hogy a MABISZ-on keresztül intézem az ügyet.

– Ez nem méltányolható gesztus? Egy 16 éves autóban okozott, viszonylag nem óriási kár vagy az alpolgármester intézkedése sem illeszkedik számomra az eltusolási logikába. Sőt, úgy tudni, a rendőrség is elkezdte kikérdezni a szomszédokat.

BT: Kérges László tényleg rugalmas volt, és elmondta, elismerik annak a felelősségét, hogy nem volt az autó biztosítva, megtérítenek minden keletkezett kárt. Ezért sem értem, miért tűnne úgy, mintha az önkormányzat elleni fellépés volna, amit csinálunk?

– Mert az említett politikai oldal néhány horgászati és gasztronómiai kép mellett csak olyasmit közöl, ami kizárólag az önkormányzatot bírálja. Ha tehát ott „karolják” fel és csupán a bulvárújságírás szintjén, az ügyet, akkor ez is abba a sorba illeszkedik. Mert ők nem az igazságszolgáltatásért kajtatnak, hanem csak azt ünneplik „bátran”, hogy lám, már ezren olvasták ezt a balesetes közösségi oldali bejegyzést…

BT: Az igazságot az érintett családok szeretnék kideríteni, amelyhez nincs szükség sem politikai szervezetre, sem sajtóra. A látszat, hogy valaki balesetet okoz, és teljesen másvalaki „viszi el a balhét”. Az ügy felkarolása pedig mindenki előtt lehetőségként kínálkozik. Annak csak örülni tudok, hogy ilyen sokan megnézték és érdeklődtek az érintett cikk iránt, mint ahogy ez a Maglod Online-on is történt.

– Anélkül, hogy végül is tudnánk, pontosan mi is történt akkor: ha Önnek volna gyermeke, aki esetleg nagy bajba kerülne, nem próbálna segíteni neki?

BT: Nem feltétlenül így. Azt mondanám: fiam, megcsináltad, itt vagyok melletted, és megoldjuk együtt. Vállald a következményeket, mert ebből fogsz tanulni.

A cikk folytatását lásd: Mennyi a maglódi igazság? 2. rész – Ez volt az első

1. kép: A Horváth Mihály utca elején

2–3. kép: A balesetet szenvedett autó

4. kép: A cikkben említett politikai csoport koszorúzása egyenpólóban (a fotó forrása: itt)

5. kép: A baleset helyszíne napjainkban

6. kép: A megrongált Suzuki (a kép forrása: itt)