Viharos szélben, zuhogó esőben emlékeztek meg Maglódon az 1956-os forradalom és szabadságharc 61. évfordulójáról a Bellus János téren Babos László Pesti srácok című szobránál.

Dr. Szűcs Lajos országgyűlési képviselő megtisztelőnek mondta, hogy a maglódiakkal ünnepelhet a mord időjárásban is. Nagy Imre Donáth Ferencnek írt levelét idézte, melyben a volt miniszterelnök már szovjet fogságban jelentette ki: „Magyarországot önként el nem hagyom, legfeljebb elhurcolhatnak, és semmiféle nyilatkozatot nem vagyok hajlandó adni. Élesen tiltakoztam a tegnap történtek miatt és kijelentettem, hogy politikai magatartásomról csak mint szabad és független ember fogok nyilatkozni.” Dr. Szűcs Lajos elmondta: a szív, a méltóság ereje erősebb bármilyen fegyvernél. Az összefogás pedig kifordította sarkából a világot. A magyar nemzet még a terror közepette sem kötött alkut. A kommunizmus barbár és embertelen. Azóta világos a határ a jó és a rossz között, amit már senkinek sem szabad többé átlépnie. A zsarnok nem értheti, hogy az apró, de kőkemény kristályokból, ha egy irányba fújja a szél, homokvihar támad. A szabadság azonban nem is politikai kérdés, hanem személyes meggyőződés. Az emberség, a bátorság pedig mindig velünk van, és erőssé teszi a leggyengébbet is. A lehetetlen így akár valósággá is válhat, ha szívek együtt dobbannak.

A Hosszú Zsuzsa és Osztertág Éva tanárnő által felkészített általános iskolás diákok a Késmárky Uzonka és Bolyosné Pethő Ibolya vezette kórussal kiegészülve emlékezetes és a diákoknak is valóban átélhető műsorral pezsdítette a hidegben is kitartó ünneplőket. Szólt a Kárpátia dala: „Szegény Magyar nép, lesz-e még az ég kék, mint rég?” Szavalták Jobbágy Károly versét is: „Rólunk beszélnek minden nyelven / sikong az éter és csodál: / „Dávid harcol Góliát ellen.” Közben Hobó szólt: „Eljönnek majd a szép idők – majd ha újra megtisztulunk / Eljönnek majd a szép idők – majd ha segíteni tudunk / Eljönnek majd a szép idők - majd ha adni is lesz erőnk / Eljönnek majd a szép idők – eljön majd a mi időnk!”

Mácsai Rudolf Márai Sándor Mennyből az angyal c. versét szavalta el végül a koszorúzás előtt: „Angyal vidd meg a hírt az égből, / Mindig új élet lesz a vérből. / Találkoztak ők már néhányszor / – a gyermek, a szamár, a pásztor – / Az alomban, a jászol mellett, / Ha az Élet elevent ellett, / A Csodát most is ők vigyázzák, / Leheletükkel állnak strázsát, / Mert Csillag ég, hasad a hajnal, / Mondd meg nekik – mennyből az angyal.”

Köszönet Bertalan Timea fotóiért