Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben. A talányosan szemérmes című, négykötetes „Fehér Könyv” III. részének 77. oldalán egy egész oldalas fotót közöl a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Tájékoztatási Hivatala (ami nagyon ritka a könyv gyakorlatában). A kép felirata: „A Corvin közi ellenforradalmárok egyik csoportja, amely a Vajdahunyad utca 41. számú házban tanyázott.”

Október 22-én 15 órakor Tabányi Pál polgármester beszédével nyitja meg az A szabadságért és igazságért című, az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából megrendezett időszakos kiállítást a Szeberényi Lajos Helytörténeti Gyűjteményben. A kiállítás éppúgy bemutatja a „Fehér Könyvet”, mint az említett fotó utóéletét (amit a Maglód c. önkormányzati lap októberi száma is közölt) az alábbi írás kíséretében:

Pongrátz Gergely, a Corvin köz egykori főparancsnoka alapította hazánk egyetlen ’56-os múzeumát 1999-ben. A Maglódi Polgári Kör tagjai néhány éve a Délvidékről jövet, Kiskunmajsán járva meglátogatták a tanyasi iskolából kialakított kiállítást, és felfigyeltek egy fotóra, amelyen a Corvin közi szabadságharcosok egy csoportja, pontosabban a Vajdahunyad utca 41. sz. házban harcálláspontot foglalt felkelők láthatók 1956. november 1-jén. A fotó felirata szerint az első sorban guggol balról a harmadikként Méhes Pál („Bundás”). Góhér Pál rögtön felismerte „Palit”. Méhesék laktak a Wodiáner-cselédházak egyikében, illetve a Horváth Mihály utca mai pedagógusházai helyén állt egykori nádfedeles házban is.

A forradalom leveréséig lényegében együtt maradt, körülbelül 25-30 főnyi csoport tevékenységéről Eörsi László a Corvinisták címmel írt könyvének 1. kötetében viszonylag részletesen beszámol (valamint az 1956-os Intézet, amelynek Eörsi is munkatársa volt, a VIII. Évkönyve: 2000 Budapest, 262–273. o.). Eszerint a jelentős nemzetőregységnek számító és nagy önállósággal rendelkező felkelőknek két gépkocsivezetőjük volt, mindketten Pobjedával jártak. Egyikük főleg a parancsnokokat és a sajtótermékeket szállította, másikuk, Méhes pedig a fegyvereket hordta különböző helyekre. A gépkocsikat a Vajdahunyad utcai honvédségi garázsból szerezték, miután összebarátkoztak a katonákkal.

A csoport tagjai közül többen valószínűleg harcoltak a Köztársaság téri pártház ostromában is, viszont az biztos, hogy többször ott voltak a feltételezett titkos börtönök, kazamaták keresésénél, bár a feltárásban kevéssé vettek részt. November 4-én a hajnali szovjet támadás következtében kigyulladt Vajdahunyad utcai házat az addig 4-5 fős rajokban védekező felkelőknek el kellett hagyniuk. A csoport két részre oszlott, Méhes Pál a kisebbikkel (Jánoki-részleg) tartott, amelynek további harci tevékenységéről nem tudott meg többet a kutató.

A Vajdahunyad utcai nemzetőrökről egy MTI-fotós társaságában egy német nyelvű újságíró is több csoportképet készített, amelyek 1957-ben óriási segítséget nyújtottak a nyomozóknak a résztvevők azonosításában (ennek az eredetileg 6x6 cm-es képnek a fotó-negatívját is lefoglalta 1957-ben a megtorló hatóság). Neumann Tivadart, a másik sofőrt, aki a kép jobb szélén guggol, életfogytig tartó börtönbüntetéssel sújtották, 1963-ban engedték szabadon. Az álló sorban balról a 13., sötét hajú Wittner Máriát első fokon halálra ítélték, 1970-ben szabadult. Máig emlékszik „Bundásra”. (A becenevek kiterjedt használatának oka részben az volt, hogy olyanok kerültek egy-egy felkelőcsoportba, akik korábban egyáltalán nem vagy csak felületesen ismerték egymást, részben pedig egyfajta védelmet nyújtott a be nem azonosítható „fedőnév”.) Az itt is közölt MTI-fotót Tabányi Pál polgármester kutatta fel újra, aki Wittner Máriához is elment Méhes Pál nyomában járván. Tőle tudjuk, hogy együtt vettek részt a kőbányai rendőrség lefegyverzésében is.

Az először idézett Corvinisták c. könyv 1071. lábjegyzete szerint ugyan Méhes a X. kerületben lakott, de a maglódi források biztosak abban, hogy ez tévedés (vagy álca). A jegyzet annyit említ még róla, hogy „hat elemit végzett, 1955-ben gépkocsivezető, majd segédmunkás volt az Ipari Vegyszergyárban”. Tudomásunk szerint Méhes Pál is külföldre távozott, és további sorsát egyelőre homály fedi.

* * *

A megnyitón a tárlatot bemutatja Deáky Zita kurátor, és elhangzik egy másik, a Méhes Pálénál részletesebben ismert maglódi történet is, Bagyinka Mihályé. A kiállításon látható lesz az az '56-os lyukas zászló, amelyet Víg Kálmán egykori maglódi nemzetőr házának bontásakor talált a család a padláson elrejtve (története szintén olvasható az önkormányzati lap októberi számában). A 3 vitrinben őrzött tárgyi emlékek mellett 21 óriás tabló mutatja be a főváros és Maglód szabadságharcos krónikáját. Megtekinthető Babos László In memoriam '56 című alkotása, sőt az október 23-án, a Bellus János téren 11.30-kor felavatandó szobrának makettje is. Az udvarra barrikádot emeltek a rendezők (2. kép), de a teremben is lesz a korabeli beszédeket sugárzó Néprádió mellett kisebb rakás kockakő. A kiállítást gerincét Garamszegi Pál gyűjteménye szolgáltatja, de Kiss Jenő amatőr fotóit is beépítette a rendező, Somogyváry Mihály (3.  kép).

1. kép: A Corvin közi szabadságharcosok Vajdahunyad utcai csoportja

2. kép: Készül a barrikád a helytörténeti gyűjtemény udvarán

3. kép: A kiállítás rendezés alatt