A közelmúltban két szakosztállyal is gazdagodott a Maglódi TC. Tavasztól immár súlyemelők és asztaliteniszezők is öregbítik hírnevünket. Mindkét sportágat szeretnénk bemutatni. Kezdjük a súlyemelőkkel! Interjúnk a szakosztályvezetővel készült.

Ádám László: A súlyemelő szakosztályt Gyömrőn hoztam létre, ahova az MTK edzői karából kerültem, amikor az ottani szakosztályunk megszűnt. Gyömrőn testnevelő tanárként is tevékenykedtem, és úgy gondoltam, néhányan kedvet kaphatnak a súlyok emelgetéséhez. Néhány évig működtünk, majd lehetőségeink előbb szűkültek, majd elfogytak.

Ekkor (2002-ben) korábbi versenyzőm, Pecznyik Gábor az én jóváhagyásommal Maglódon folytatta tovább az edzéseket, és életben tartotta a szakosztályunkat, amolyan iskolai sportkörként. A későbbiekben a Súlyemelő Szövetség és Tabányi Pál polgármester is támogatta ezt a tevékenységet, aminek következtében egyre több tehetséges fiatal bontogatta nálunk a szárnyait. Persze, mint minden sportágban, itt is sokan jöttek-mentek, de néhányan igen kitartónak bizonyultak. Szeretném kiemelni, hogy az iskolában Pecznyik Gábor és neveltjei alakították ki azt a dobogórendszert, amin edzettek, és a mai napig is edzeni tudunk.

A sors úgy hozta, hogy Gábor elköltözött Kecskemétre, és nem tudta folytatni az edzői munkát, nem tudott tovább foglalkozni a gyerekekkel. Mivel több növendéke és versenyzője is volt, nem szerettük volna, ha az ifjú tehetségek elkallódnak, ezért az én aktívabb szerepvállalásom mellett, továbbra is az iskolában folytattuk a munkát. A váltás tavaly év elején volt. Egy ideig zavartalanul működtünk, amikor is a Súlyemelő Szövetség viszályokkal tarkított közgyűlésén vetődött fel az a probléma, hogy iskola sportkörként mi nem tevékenykedhetünk, ezáltal a szövetségben nem lehet szavazati és egyéb működéssel kapcsolatos jogunk, sőt a megszűnés veszélye fenyegetett minket. Ekkor döntöttem úgy, megkeresem Tabányi Pált, hogy a segítségét kérjem.

A polgármester úr, aki a Maglódi TC elnöke is, nagyon készséges és segítőkész volt, ennek következményeképpen a legutóbbi egyesületi közgyűlésen elfogadták a felvételünket, így most már, minden hivatalos papírt is elintézve, a Maglódi Torna Club súlyemelő szakosztálya vagyunk.

Bíró Roland: Mit lehet tudni Önről, illetve versenyzői és edző múltjáról?

Ádám László: 1945-ben születtem Pestszentlőrincen. Egyetemet végeztem, gépésztechnikus, súlyemelő-szakedző és testnevelő tanár vagyok. Gyermekkorom óta sportolok, több sportágat is kipróbáltam. Végül a birkózást választottam, amit 8 évig űztem. Ugyan elértem kisebb-nagyobb sikereket, mégis a súlyemelésnél kötöttem ki, amivel 1968 óta foglalkozom előbb versenyzőként, majd edzőként. Felnőtt és masters versenyzőként több országos versenyen is dobogós helyezést értem el, de sajnos egy csuklósérülés döntően akadályozta a későbbi pályafutásomat, így végül áttértem az edzői pályára, ami már sokkal színesebbre is sikerült.

Edzőként tevékenykedtem a Budapesti Honvéd, a Csepel és az MTK színeiben. Az országos bajnokságokon több korosztályban is számos bajnokkal büszkélkedhetem. Felnőtt magyar bajnokságokon 1987-ben 3, míg 1992-ben 4 bajnokom is volt a 10 súlycsoportból. Az utánpótlás csapatom is többször volt első helyezett, az NB I-es csapatbajnokságon háromszor állhattunk a dobogó legfelső fokára.

Nemzetközi viszonylatban is szép sikereket értünk el. 1981-ben Hlavati András ifjúsági világcsúcsot szakított. A legkiemelkedőbb eredmény viszont az, hogy 3 olimpián is szerepeltek versenyzőim. Buda Attila 1988-ban Szöulban 5., Mészáros István 1992-ben Barcelonában 12. helyen végzett, bár Molnár Gábor 1996-ban Atlantában helyezetlen lett.

A Budapesti és a Magyar Súlyemelő Szövetségben többször vállaltam funkciót. Az Edzőbizottságnak már 1980 óta tagja vagyok, jelenleg mint elnökhelyettes tevékenykedem. A súlyemelés oktatásában is részt vettem 1988–1993 között.

Az erőemelő sportban is részt vettem 1990-től, ahol szintén többször szerepeltek sikeresen a versenyzőim. 1991-ben a tatabányai országos bajnokságon 18 versenyzőm indult, 5 bajnoki, 2 második, 3 harmadik helyet értünk el. 1992-ben a Junior Erőemelő EB-n Bennárik János 10. lett. 1993-ban a budapesti Fekvenyomó Világbajnokságon segédkeztem edző-szaktanácsadóként.

Az utolsó helyszínem 2007-ben Gyömrőn, az állóképességi verseny X. Magyar Bajnokságán volt, ahol első helyezést értem el. Továbbra is rendszeresen edzek, 68 évesen is, mert véleményem szerint a mozgást nem szabad abbahagyni. Addig élsz, míg mozogsz!

Bíró Roland: Itt Maglódon milyen korosztályok, kik alkotják a szakosztályt?

Ádám László: A már említett Pecznyik Gábor áldozatos munkájának köszönhetően rengeteg fiatal megismerkedhetett itt a súlyemelés szépségeivel. Sajnos sokszor a munkahelyi elfoglaltságok, a szülői szigor bizony elszívó hatást gyakoroltak versenyzőinkre, így voltak lemorzsolódásaink, de mindig érkeztek hozzánk új érdeklődők. Amikor elkezdtük öten voltunk, most tizenketten. Elérkeztünk arra pontra, amikor akár szelektálhatunk is a jelentkezők között. Mivel az iskolában tartjuk a foglalkozásokat, fő bázisunkat a tanulók adják, ezért inkább utánpótlás korosztályokkal foglalkozunk, és őket próbáljuk minél jobban felkészíteni. Noha van egy felnőtt versenyzőnk is, de ő amolyan „vissza-visszatérő vendég”, mert a munkája nem mindig engedi, hogy edzeni tudjon.

Szóval inkább a gyerekekkel foglalkozunk. 12 éves kortól már lehet fejleszteni őket. Ballagásukig itt vannak, majd, ha a középiskola mellett az idejük engedi, akkor visszajárnak hozzánk, és ha ez rendszeres, akkor versenyeken is elindítjuk őket. Ilyen például Vincze László, aki bár nagyon tehetséges versenyző, de élelmiszer-ipari szakközépiskola tanulmányai olykor érthető módon hátráltatják a felkészülését. Emiatt nem is igazán látom a jövőjét. Pontosabban a tehetsége miatt látom, hiszen sokra hivatott ifjú, de a későbbiekben az iskola, vagy akár egy hölgy is, félő, eltérítheti őt. De, persze, reméljük, hogy minél tovább velünk marad!

Bíró Roland: Adottak a tárgyi feltételek? Mi okozhat nehézséget? Van támogatójuk?

Ádám László: Az iskola felújításával a mi dobogórendszerünk is átalakult kicsit. Szűkös helyen kell megoldanunk a felkészülésünket, de így is van 3, munkahelynek nevezhető terület, ahol egy időben tudunk edzéseket végezni. Természetesen örülnénk a nagyobb területnek, de elfogadtuk, hogy jelenleg addig nyújtózunk, ameddig a takarónk ér. A kisebb gyerekek felkészítését egyébként más módszerekkel szintén meg lehet oldani, ezen a munkaterületen kívül is. A tárgyi feltételek az általunk végzett munkához szerencsére megvannak, tehát e téren jó helyzetben vagyunk. Ami pedig a támogatást illeti, számunkra nagy könnyebbség, hogy felkarolt bennünket a Maglódi Torna Club. Tabányi Pál már ismerte korábban is nehézségeinket, hiszen Pecznyik Gáborral folyamatosan kapcsolatban volt. Számunkra az is segítség, ha a versenyekre való elutazásokhoz és a étkezésekhez hozzájárulást kapunk.

Bíró Roland: Milyen versenyek indulhatnak, és milyen eséllyel szállhatnak harcba a versenyzők?

Ádám László: A korosztályok legfontosabb megmérettetésén, az országos bajnokságokon mindenképpen szeretnénk elindulni, és megfelelően felkészülni. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindenkit el is indítunk, de azt igen, hogy aki megfelelő ideig készült, tehát legalább 4 hónapja munkában van, annak megpróbálunk lehetőséget adni a bizonyításra. Ezen kívül a kupafordulókon, mint például a Soroksár Kupán, vagy, ha az ismeretségi körömből valahová meghívást kapunk, az adott korosztállyal szintén igyekszünk elindulni. Részt vehetünk a Budapest-bajnokságban is, tehát az előre meghatározott, kluboknak előírt versenyrendszerben.

Ha a jelenlegi támogatási szisztéma megmarad, amit az egyesület a TAO-pályázat révén számunkra biztosítani tud, akkor a későbbiekben is igyekszünk minden versenylehetőséget kihasználni, sőt, a létszám függvényében a csapatbajnokságban is szeretnénk majd elindulni. Persze ilyenkor nem csak egyszerűen a megmérettetésekről van szó. Ha egy vidéki városba elmegyünk, és a lehetőségeink engedik, az adott napból próbálunk némi időt kirándulásra is szakítani, hogy színesebbé tegyük az ottlétünket. A már említett Vincze Lászlónak egyébként nyílt már lehetősége külföldi versenyeken is részt venni.

Bíró Roland: Régiónkban van-e más súlyemelő szakosztály? Illetve mennyire látszik a súlyemelés térképén Maglód?

Ádám László: Ha jól tudom, 73-74 súlyemelő szakosztály létezik Magyarországon. Ebben benne vannak a nagyobb bázisok, mint Tatabánya vagy Szombathely, és természetesen az olyan kicsi egyesületek is, mint mi. A sportágban tevékenykedők számára természetesen ismert már Maglód neve, köszönhetőn leginkább Pecznyik Gábornak. Én már csak öregbíteni igyekszem a hírünket. A kapcsolataim révén még több emberhez el fog jutni a létezésünk híre, hiszen korábban a Sülyemelő Szövetség elnökségének, míg most az Edzőbizottságnak a tagja vagyok, így akik velem felveszik a kapcsolatot, előbb-utóbb az egyesületre is ráterelődhet a beszélgetés. Persze, remélem, a versenyeken elérhető eredményeink inkább felhívják majd magukra a figyelmet. Ebben a régióban egyébként nincs másik súlyemelő szakosztály. Legközelebb Soroksáron és más budapesti egyesületeknél ismerkedhetnek ezzel a sportággal.

Bíró Roland: Ha valaki szeretne megismerkedni a súlyemeléssel, csatlakozhat a szakosztályhoz? Hol jelentkezhet, és mit kell tudnia?

Ádám László: Természetesen szeretettel várunk mindenkit. Igaz, mivel az iskolában készülünk, leginkább a fiatalabb korosztályból szoktunk jelentkezőket fogadni, mert őket versenyeztetni is jobban tudjuk. A foglalkozásainkat szerdán és csütörtökön este hattól a központi iskola tornatermében tartjuk, illetve lehetőség szerint szombaton is szoktunk gyakorolni. Tagdíj nincs. Az edzéseket a volt válogatott kerettag, Sebestyén Zoltán tartja, de alkalmasint, ha tehetem, én is besegítek a munkába.

A beszélgetés forrása: a Maglódi Torna Club honlapja

A cikkben többször is említett Vincze László (a legalsó képen) az Utánpótlás Országos Bajnokságon 110 kilogramm szakítással, 142 kilogramm lökéssel (egyéni csúccsal), 252 kilogramm összteljesítménnyel serdülő magyar bajnoki címet szerzett.

Vincze László: Tatabányán magyar bajnokságot nyertem, immár harmadszor. Korábban, még a Diáksport Egyesület tagjaként, kétszer sikerült elsőnek lennem. Emellett tartok 6 országos csúcsot is, amire nagyon büszke vagyok. Remélem, nem tűnök szerénytelennek, de itt még nem szeretnék megállni, és szeretném mind a bajnoki címek, mind a csúcsok számát tovább növelni – nyilatkozta a sportoló Bíró Rolandnak.

A teljes beszélgetés itt olvasható, többek között arról, miért hagyta ott a labdarúgást a súlyemelésért, és milyen ára van a bajnoki címnek. 

Az első fotón Vincze László Földi Imrétől, a magyar súlyemelés első olimpiai bajnokától, a Nemzet Sportolójától veszi át a díjat.

A második képen állnak: Kele Kristóf, Kovács Péter, Vincze László, Méhes Ádám, Sebestyén Zoltán (edző), Ádám László (szakosztályvezető, vezetőedző), ülnek: Aranyos Kornél, Kovacsik Máté, Meizl Máté, Rácz Gergő.