Megállt október 16-án este Selmeczi György a MagHáz zongorája előtt, és mint valami nagyra nőtt bölcs manó, kedves reszelős hangjával, mosolyogva elbűvölte a közönséget: „félvakon” szemét törölgetve csak mesélt, mesélt, magával ragadva a publikumot, majd a billentyűkbe csapott.

Pedig kedvenc osztályával nem is az operett „aranykorát” tálalta az éhes közönségnek. Mégis, megmutatta, hogy akiket nem ismételgetnek a színpadon unos-untalan, azok is milyen magas színvonalon urai a hangnak, a zenének, az érzelmeknek. Az „aranykorhoz” vezető úton is brillírozó „szolgáltató művészek” ugyanis mindig olyan muzsikát kínáltak, amilyen „kellett”. Akárha tömény giccset is. Giccset, amely azonban mégis képes alapigazságokat, sőt akár egy nemzet ethoszát megjeleníteni. Ha kívül is van az operett az európai magas kultúra „kánonján”, de bizony ezen a kánonon kívül is van mozgalmas, izgalmas élet, amelyben örömünket lelhetjük.

Ezt a mozgalmas, izgalmas, brillírozó muzsikát a Színház- és Filmművészeti Egyetem 17 zenés színész növendéke díszletek nélkül is színesen, élvezetesen és magával ragadóan mutatta be a MagHázban egy majdnem 3 órás mozgalmas műsorban. Nem akarta a közönség hazaengedni őket. Maradnának csak itt örökre! Ahogy a fülünkbe kúszik az operett, és ott ragad, úgy zárta be szívébe a lelkes publikum a közeljövő villogó csillagait.

Balogh Máté, Bori Réka, Brasch Bence, Czvikker Lilla, Fáncsik Roland, Fekete Gábor, Hajdú Péter, Hunyadi Máté, Imre Krisztián, Jenővári Miklós, Józsa Bettina, Kurucz Dániel, Ladányi Júlia, Litauszky Lilla, Mentes Júlia, Nagy-Bakonyi Boglárka és Széles Flóra Selmeczi György zongorakíséretében megkóstoltatta a Vermesy Művészeti Napok záró estjén a maglódi közönséggel Offenbach, Strauss és Stolz csemegéi mellett Lehár, Huszka, Jacobi és Ábrahám desszertjeit is, hogy a fináléban együtt pukkanjunk szinte ki a Bordal ritmusára a pezsgős palackok kupakjával: „Borban az igazság, borban a vigasz. / Borban a felejtés, borban a tavasz. / Borban él az élet, benne messze téved, / Minden bánatunk. Rajta, hát! Igyunk!”

Ittuk is minden hangjukat, rezdülésüket, szépségüket. Reméljük, 10 év múlva is visszajönnek a maglódi színpadra. És 20 év múlva még inkább.