„Száll az élet, múlnak az évek, hol van az ifjúság? / Ősz az írnok, a hajdani szépség termetes asszonyság! / Vajh, ki tudja, mi is a szerencse, mi a baj, mi a kár? / Győzni jó, vagy veszteni jobb-e, ki okos, ki a szamár?”

Mondtak már a maglódi pedagógusokra hideget, meleget („ki okos, ki szamár”), hiszen az oktatáshoz is mindenki „ért” nálunk. Azt hiszi mindenki, hogy ért hozzá, pusztán mert vagy van gyereke, és/vagy maga is volt gyerek (még ha nem is pontosan emlékszünk már rá azért).

De akár hideget, akár meleget mondtak is rájuk („ki okos, ki szamár”), az bizonyos, nagyon nehéz ma pedagógusnak lenni. Gazdasági válságban sosem jó pedagógusnak lenni, oktatási reformban sem feltétlenül jó pedagógusnak lenni, ha pedig a kettő együtt mutatja a rosszabbik arcát, különösen rossz pedagógusnak lenni.

És akár hideget, akár meleget is mondtak rájuk a („ki okos, ki szamár”) felnőttek, mégis mindennél többet mondanak el a diákok megnyilvánulásai. Történt pedig, hogy az Általános és Vermesy Péter Művészeti Iskola utó-pedagógusnapot rendezett Késmárky Uzonka vezette énekkara és Kostyák Attila dirigálta vonószenekara fellépésével a MagHázban. És ezek a fiókcsalogányok olyan örömkoncertet nyújtottak tanáraiknak, hogy sokáig megemlegetjük még 2013. június 13-át.

Késmárky Uzonka kétségtelenül varázserővel bír. Legalább mi ne legyünk igazságtalanok: Mácsainé Szegő Klára és az alsós kolléganők csúcsboszorkányságai elengedhetetlenek ehhez a felsőbeli varázslathoz. Az idő azonban kegyetlen: a csillogó-villogó bűbájtan felsőben teljesedik ki. Késmárky Uzonka pedig azt csinál egy színpadnyi gyerektorokkal, amit csak akar: a dzsungelbe csöppent vadászatra, templomba csalogat hozsannázni, Afrikába csábít a mágiával, nagyzenekart vagy szólistát abrakadabráz a kórusból, netán török vígballadával röppenünk Üszküdárba (hogy elgondolkozzunk, persze, „győzni jó, vagy veszteni jobb-e, ki okos, ki a szamár?”)…

A ráadásból pedig az is kiderült, hogy Késmárky Uzonka szelet vet a gyermekekkel, de vihart arat: fél perc alatt énekhang nélkül is kiadós nyári zápor zúdult a kórusból a nézőtérre, mert a hang, a zene és a tehetség nem pusztán a torok, a hangszál vagy a zeneszerszám műve. Dörgött és villámlott, zuhogott és fújt, de végül kisütött a kórus fényes napja. És ennél a „napfénynél” a MagHáz félhomályában is mindenki tudta, látta, tisztán érezte: ezek a gyermekek szeretik, őszintén szeretik, amit csinálnak. Rajonganak a zenéért, a dalért, tehát a tanáraikért is, akik segítenek megérteni, élvezni és művelni a zenét. Remélem, bármilyen más tantárgy-élményt is, bár illúzióink azért ne legyenek.

Mégis, bizonyára jó volt ezen az estén, a csordulásig megtelt MagHázban pedagógusnak lenni. A Napsugár-díj (a Napsugár Óvoda testületének ötévenként demokratikusan megítélt elismerése), a Hétszínvirág Óvoda, illetve az általános iskola jubileumi emléklapjai „csak” további ráadást adott. Remélhetőleg a MagHáz tálalásában a palócleveses vacsora is segített a jó szájízhez.

Kellett ez a búfelejtő örömzenés est, hiszen nagyon nehéz – noha sok szempontból eredményes – tanév van mögöttünk. De még a program előtti polgármesteri köszöntőből kisejlő realizmust is jó volt erre a néhány órára feledni, hiszen Tabányi Pál sem mondhatott egyebet, mint amit mindenki tud és lát Maglódon. Az örvendetesen növekvő gyermeklétszámmal járó problémákat csak magunk oldhatjuk meg, akkor is, ha egyelőre csak szükségmegoldásaink lehetnek. Illúzió volt a rendszerváltás kezdetén Európai Uniótól orvosságot várni bajainkra, de a mostani fenntartó váltás sem könnyíti meg a helyzetünket.

Csak magunkra számíthatunk tehát – és a kiművelt emberfőkre, a művészetekben is otthonosan mozgó, kreatív fiatalokra. Hallgassuk hát meg sokszor a kórust is, Daróci Bárdos Tamás Üszküdáráját is, mert tudnunk kellene: „Száll az élet, múlnak az évek, hol van az ifjúság? / Ősz az írnok, a hajdani szépség termetes asszonyság! / Vajh, ki tudja, mi is a szerencse, mi a baj, mi a kár? / Győzni jó, vagy veszteni jobb-e, ki okos, ki a szamár?”

2. kép: Kásmárky Uzonka búcsúzik a 8. osztályos kórustagoktagoktól (a kép balszélén Kostyák Attila)

3. kép: 40 év egy emléklapon...: Kovács Andrásnénak mond köszönetet Hosszú Tibor igazgató

4. kép: MagHázi palócleves Tusi-módra