Június 25-én véget ér a Maglód várossá válásának 10. évfordulója alkalmából rendezett 10 napos programsorozat.

10.30-kor az evangélikus templomban Németh Mihály lelkész tart istentiszteletet a Simon Barbara vezette Magdala Kórus szolgálatával. Jutasi Miklós városi fúvószenekara (a korábban megjelentekkel szemben nem 14 órakor!) 17.30-kor ad térzenét a Szent István téren.

18 órakor a Maglódi Lakodalmas „ősbemutatójával” egy régi-régi hagyomány születik újjá a MagHáz számunkra világot jelentő deszkáin. Szentesi Zoltán rendező-koreográfus és Galambos György ötletgazda, rendezőasszisztens irányításával a műsorban részt vesz a Maglódi Nyugdíjas Klub, a Maglódi Nők Klubja, a Roszicska Hagyományőrző Egyesület, a Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat, a Kacamajka Városi Táncegyüttes, a Vermesy Péter Alapfokú Művészeti Iskola növendékei és más, a hagyományok élését szívükön viselő maglódi lakosok. Muzsikálnak a városi fúvószenekar tagjai és a Nyerítő Zenekar.

A régi helyi lakodalmas szokásokba enged bepillantást a bemutatóra készített összefoglaló:

„Maglódon a szombati lakodalmat több napos készülődés előzte meg, melyben a közeli rokonok és barátok aktív szerepet vállaltak. Csütörtökön disznóvágás, pénteken sátorállítás és díszítés volt, ezen a napon hozták el este a süteményeket, kalácsokat is. A szükséges eszközöket, edényeket, fazekakat, étkészletet szintén a rokonok, barátok és szomszédok adták kölcsön.

Szombaton korán folytatódnak az előkészületek, ekkor terítik meg az asztalokat a rokonok és a drzsicák (koszorúslányok). A lakodalom két külön helyszínen zajlott: a menyasszonyos és a vőlegényes háznál mindkét család a maga hozzátartozóit, barátait látta vendégül. A menyegző napján délelőtt a menyasszony vőfélye az egyik drzsicával átment a vőlegényes házhoz, és elvitték a menyasszony által készített bokrétát. A menyasszonyt nőrokonai öltöztették, általában szuknyát (szoknya), munyaskát (blúz), ketinkát (kötény) és virágos gyöngykoszorút viselt.

A templomba indulás előtt mindkét háznál elbúcsúztatják a házasulandókat: a vőlegényt barátai, a menyasszonyt lánytársai és a keresztapja. A két háztól elindul a menet, és a templom előtt találkoznak, ahol a közös táncban egy időre a két násznép egybeforr. A talpalávalót eleinte vonós zenekar húzta, később ezt trubacs (fúvószenekar) váltotta föl. A tánc után a násznép bevonul a templomba, várják a párt. A pár előtt két drzsica sétál be egy-egy rozmaringgal tűzött almával, melyet az oltár két szélén elhelyeznek.

Az esketés után az ifjú feleség fejére slingelt zsebkendőt tesznek, mely arcát kissé eltakarja. A tisztelendő úr a kendőt felemeli, majd igével és imával asszonnyá avatja. Ezután az ifjú pár és a vendégek megkerülik az oltárt. A szertartás után a mulató násznép nem azon az útvonalon vonul vissza, amelyiken érkezett, mert a hiedelem szerint az balszerencsét hoz. A két násznép ezután sem egy helyen mulat: a templom után minden vendég a saját meghívója házához vonul vissza. A menyasszony szűk kíséretével átmegy a vőlegényes házhoz, ahová ajándékokat is visz magával (örömfát, kuglófot, rozmaringos almát). A menyasszony anyósa új menyét gyertyával és kaláccsal várja. A fiatalasszony elfújja a gyertyát, beleharap a kalácsba, és hátra dobja. A hagyomány szerint olyan nemű gyermekük születik, mint amilyen a kalácsot elkapja. A pár az ifjú férj házánál mulat, a menyasszonytánc után mennek át a másik helyszínre. Előfordult, hogy itt is tartottak menyasszonytáncot, mely után a feleség fejéről levették a gyöngykoszorút és helyére bujdost raktak, amelynek szimbolikája a mai menyecskeruháénak felel meg.

A lakodalom mindkét háznál hajnalig tartott. A mulatozás alatt a falu jellegzetes táncrendjének táncait, verbunkot, cifruválást, lassú csárdást, friss csárdást és marsot táncoltak.

A maglódi lakodalmaknak voltak állandó motívumai, de természetesen ezt is mindenki a saját ízléséhez igazította, így a fent leírt rendtől eltérhettek.”

Képünk forrása: a Maglódi Lakodalmas közösségi oldala