Február 1-jén, pénteken nem volt jó maglódinak lenni.

Patakparti majálisokon, augusztus 20-ai népünnepélyeken együtt ünnepel a város. Vermesy-napokon, néptáncrendezvényeken, mazsorett-versenyeken együtt tapsol a város. Ha Böjte Csaba érkezik Maglódra, ha Csík-koncert van a MagHázban, egy tűt sem lehet leejteni a tisztelőktől zsúfolásig megtelt MagHázban. Ha a felvidéki vagy erdélyi testvértelepülésünkről érkeznek vendégek, tárt karok erdeje fogadja az érkezőket. Itt bizony nagyon érzékenyek vagyunk a határon túli magyarság sorsára, a nemzeti hagyományok kérdéseire.

A Maglódi Művelődés Házában február 1-jén keveseknek jutott eszébe az intézmény nevének bűvös második szavát tiszteletben tartani. Káromkodás, trágárság, szidalmazás, füttykoncert és ordibálás közepette feszültek egymásnak a Demokratikus Koalíció lakossági fórumán nemzeti radikálisok, fideszesek, konzervatívok és Gyurcsány Ferenc pártjának baloldali hívei. A volt miniszterelnök végletesen megosztja a maglódiakat is: indulatokat korbácsol, gyűlöletet kelt – és rajongókat bűvöl el.

Kora délután már egy rendőrautó posztolt a Polgármesteri Hivatal épülete mellett. Pedig a „Mi országunk 2013” fantázianevű körút részeként a maglódi program csendesen indult. Mint tegnap lapunk megírta, 14 órától családlátogatásokat szerveztek a volt kormányfő kampánykörútja első helyi állomásának. A DK 7. választókerületi szervezője előzetesen ugyan nem árulta el, kikhez is kukkant majd be a stáb, laptársunk Gyurcsány Ferenc közösségi oldali bejegyzésére hivatkozva viszont teljes névvel és pontos lakcímmel közölte, hogy hová és miért is látogat el a baloldali politikus: „5 gyermekét egyedül neveli”, „5 gyermekes roma család”, „3 gyermekes, szegény család”. (A Hírtelevízió rajta tartja a szemét/kameráját Maglódon: a keserű riport szerint a romák hiába várták a Demokratikus Koalíció tagjait – és adósságuk eltörlését. Szerkesztőségünknek másnap dühösen cáfol a helyi pártszerv. A riportban és a DK-s fotókon is ugyanaz az asszony a főszereplő: 5. kép!)

Három óra után gördül be a kampánybusz a butiksor elé, és rövid tanácskozás után a hentesboltba tér be először Gyurcsány Ferenc, hogy helyi vállalkozókkal beszélgethessen. A gyömrői televízió, a HírTV és a DK-stáb fotósa már alig fér be a kis üzletbe, ahol kedélyes eszmecsere bontakozik ki a húsipar kisvállalkozói dimenziójáról, jórészt persze nehézségeiről. A tepertő mindenesetre ízlik a farmerben és dzsekiben lezseren társalgó politikusnak. A zöldségeshez viszont nem jut be még a volt miniszterelnök sem, hiába beszélték meg előre. A kis csapat némi almagusztálással és narancsszagolgatással próbálja kivárni a „rögtön jövök” csalfa ígéretét. A bolt zárva marad, a DK-különítmény távozni próbál. A HírTV stábja ekkor kísérli meg tetemre hívni az egykori kormányfőt: „Elismeri azt, hogy a kormánya…” – a riporternő keménynek tűnik, a romagyilkosságokról kérdez, ám Gyurcsány Ferenc nem ismeri el, és nem is akar ezzel a televízióval szóba állni: csapódik a kisbusz ajtaja.

Hatalmas varjúsereg köröz a MagHáz fölött. Még készülődnek a táborok. A DK-sok szűk körben találkozhatnak az elnökkel, a fideszesek kis táblácskákkal érkeznek, a feketébe öltözött radikális fiatalok pedig a nem számukra fenntartott sorokat foglalják el. Egy molinó dedikálást ígér, egyelőre békésen sorjáznak a könyvek a kis asztalon. Debreczeni József fekete borítóba burkolt munkássága és Varju László Kedves ételeim című műve pikáns egyveleget alkotnak Kate Van Dyke életművével. A múzsa a Valóra vált rémálom és a Vérzivatar köteteinek fedelére meztelen női lábak közzé véres kést ihletett.

Ötre aztán felállnak (leülnek) a csapatok. A mintegy 200 fős közönség jól elkülöníthető részekből áll: a Demokratikus Koalíció ünneplőbe öltözött szimpatizánsai szinte kivétel nélkül a 60 körüli-fölötti korosztályból verbuválódnak. Érdekes módon a Fidesz leghangosabb szószólói is jóval a korábbi fiatal demokraták átlagéletkora fölött vannak, bár a DK-sok az idősebbek. A radikálisok mind fiatalok. Három generáció, háromféle kiabálás. Közöttük szóródnak a kíváncsiak, a csendben borzongók és az újságírók. De már érkezik is az elnök. Rögtön elszabadulnak az indulatok. Lendülnek a táblák: „Hol a diploma?”; „Őszödi böszme”; „Hazudni csak pontosan szépen”… A kedélyek lassan hűlnek. Az ordibálók kezeléséhez láthatóan volt alkalma hozzászokni a pártelnöknek, többféle receptet is kipróbál rajtuk: előbb tanárosra, humorosra veszi a figurát, aztán hamarosan visszategez és lealáz riposztozás, kioktatás közben: „A bunkóság nem minta, kolléga úr, akkor sem, ha magyarnak tartja magát!”

A kampánybeszéd a jól bevált historizáló módszerhez nyúlt: Szent Istvántól Ady Endréig ível a történelmi lecke maglódiaknak. Gyurcsány Ferenc a szabadság hazafiságát hirdette városunkban, a magyarság pedig belülről jön, nem diktálhatja Orbán Viktor. Lélekben lehet valaki 15 millió magyar miniszterelnöke, de a közjogi határokat nem szabad kiterjeszteni az országon túlra. Az Orbán-vezetést megveti, mert embertelen, ezzel szemben saját kormányzásának időszakára végtelen büszkeséggel tekint. Az alkotmány illegitim, még csak nem is tárgyalási alap. A Fideszt azonban csak összefogással lehet leváltani. A délután szerzett maglódi tapasztalatokról ezúttal sajnos nem hallhattunk.

Az illemtanleckével megtűzdelt, történelemórával színezett kortesbeszédet végül az előzményekhez képest elég kurtára vágott lakossági fórum követte. Az erőviszonyokat talán jól tükrözte, hogy a moderátor csak egy szimpatizáns kérdést tudott kicsiholni, és még ez is azt firtatta, hogy nem a Fidesz győzelme-e valószínűbb a választásokon, ha minden így folytatódik. Két kérdező viszont inkább csak fickósan beolvasni akart, semmint valóban kíváncsiak lettek volna bármiféle válaszra is. Valójában azonban a legmegrázóbb felszólalás sem várt feleletet. Láthatólag belső szükséglet, mélyen átélt meggyőződés késztette a tanárnőt, hogy csendesen felrója a kéménybe korommal: Gyurcsány Ferencen kívül a II. világháború óta még egy kormányfő sem állította nyíltan szembe a határon túli magyarokat az anyaországiakkal, de a cigányság problémáit sem mindig kezelte olyan érzékenyen, mint azt manapság hangoztatja, ezzel összefüggésben pedig a Beneš-dekrétumot mint máig érvényben lévő, a magyarságot kollektívan megbélyegző jogszabályt egyszerűen nem lehet a mai hazai helyzettel párhuzamba állítania az elnöknek, hiszen itt egyetelen népcsoport tagjait sem ítéli el egyénileg vagy kollektív módon ma nálunk törvény. Az addig a radikálisokhoz képest csendesebbnek tűnő baloldali nyugdíjasok immár feloldódva és bátran idomulva az addig őket lehurrogó-hörgő ifjakhoz, teli torokból hülyézték le az általuk nyilvánvalóan nem ismert kitűnő kutatót, és aprították nyelvükkel miszlikbe katedráját.

Ha ma így politizálunk Maglódon, Magyarországon, akkor nagyon csúnya idők jőnek.

A lakossági fórum képgalériáját itt tekinthetik meg.

A Demokratikus Koalíció maglódi szervezetének megalakulásáról itt írtunk.

Az 5. képért köszönet a maglódi DK-nak.