Édesanyánk, édesapánk, gyermekünk, testvérünk sürgős műtétre vár, de vérhiány miatt nem tudják azt elvégezni...

Ekkor látjuk valóban tisztán, mit is jelent e tény: Magyarországon naponta 1800 véradót kell toborozni ahhoz, hogy a kórházi ellátáshoz szükséges vérkészítmény rendelkezésre álljon.

Egy-egy maglódi véradás alkalmával mindössze 30-35 önkéntes szokott megjelenni. Legközelebb május 15-én 9 és 13 óra között lesz lehetőség a segítségnyújtás eme legönzetlenebb módjára a MagHázban. Fényképes igazolványt, lakcím- és TAJ-kártyát kell hozni, az irányított véradáshoz pedig a kedvezményezett nevét, születési helyét és dátumát, illetve a TAJ-számát szükséges megadni.

Mi késztetheti még arra az embert, hogy esőben, tűző napsütésben, oly sok gond közepette is felkerekedve, szabad idejéből legalább egy órát szánjon arra, hogy esetleg idegenek számára is saját testéből kipumpáljon kb. fél liter „pártos honfivér”-t? Egy korábbi cikkünkben írtuk:

Talán az olyan szlogenek vonzanak, mint „A hősök a vérüket adják”? Vagy: „Mások életében te vagy a főhős, adj vért!”?  A Vöröskeresztnek hat érve is van: 1. A véradók egészségesek. 2. A véradók életmentők. 3. A véradók hősök. 4. A véradás egyben szűrővizsgálat is, így visszajelzést kaphatunk egészségügyi állapotunkról. 5. A véradás közösségi élmény, együtt még jobb segíteni. 6. Egy véradással három beteg embernek lehet segíteni.

Mi késztetheti tehát az embert véradásra? A szervezők oldalán vagy kéttucatnyi hétköznapinak is mondható, ám végső soron hiteles és szép történet olvasható arról, miért lett véradó pl. Borbás Ferenc, Ostyáni János, Dávid Ildikó, Kovácsovics Judit, Mike János, Ocskóné Horváth Éva… Egy-egy ember közülünk.  Mi késztetheti tehát az embert véradásra? Mi más? Az emberség.

A MagHázban tehát május 15-én 9 és 13 óra között érhetjük el, hogy használjon a „megöntözés: a pártos honfivér”.