A Bálint Ágnes Emléktúrára jelentkező, kb. 50 gyermeknek „kincskereséssel” kezdődött január utolsó szombatja.

30 darab mesekártya rejtőzött el az iskolaudvaron: az írónő összes műveinek könyvborítóiról Mazsola, Kukori és Kotkoda, a Futrinka utca lakói, a vízipók, a szeleburdi család, egy sereg egérke és tündérnépek köszöntek vissza kedves, régi ismerősként. A szerencsés megtalálók csokira válthatták be a buszon, amit találtak.

Január 25-én a Maglódi Szabadidősport- és Természetjáró Egyesület (a MASZAT) és a MagHáz (azaz a Szeberényi Lajos Városi Könyvtár) közösen és bevallottan a hagyományteremtés szándékával szervezte meg az első maglódi „irodalmi” kirándulást. A rendezők a túrázás és az olvasás legélvezetesebb erényeit kovácsolták egybe, hogy mindkét összetevőnél még jobb legyen a végeredmény.

Kétszer is fordult az iskolabusz, mire mindenkit átlódított Vecsésre, a Barcsai utca 1. szám alatti emlékházba (2. fotó). Útközben a csoki mellé és tényleg csak kedvcsinálóként hangzott el néhány érdekesség az évtizedekig a szomszédunkban élő írónőről. Mindenki kapott egy térképet is a túraútvonallal, hátulján pedig a rendkívül termékeny irodalmi munkásságot néhány mondatban összefoglaló rövid leírással.

Az emlékház udvarán maga Bálint Ágnes leánya (1. fotónk bal szélén) kalauzolta a túrázókat a mesés kert tökházacskája, Frakk fája és ólja előtt a különleges hangulatú, minden zugából mesehangulatot árasztó, ám mégis valóságos, hús-vér emberi életutat dokumentáló szobákban. Az életművet szeretettel és aprólékos gondossággal ápoló leszármazottak a kertből és az épület fölső részéből valóságos játszóházat, játszóteret varázsoltak, így nyoma sincs az áporodott, unalmas és ódon múzeumi hangulatnak. A kis boltocskában nagy keletje volt a plüss Mazsolának, de az újra és újra kiadott könyvek is népszerűek még mindig.

Visszafelé aztán már gyalog indult el a népes gyermeksereg a mesék révén ifjúkorukba visszarévedő, nosztalgikus mosolyba burkolódzó kísérőkkel. Bár a repülőtér melletti spotter dombon a kivételesen közvetlenül is életrajzi ihletésű Lepke az írógépen című kötetből elhangzott egy rövid írás (Bálint Ágnes természet közeli szemléletét is bemutatandó), de a túra mégiscsak túra: a 14 km-en legfeljebb lelkileg könnyített a mesés útravaló.

Ezt a lelki támaszt azonban nem lehet eléggé megbecsülni: mire felocsúdott, már a maglódi nagyhíd alatt bandukolt az őzekben is sokat gyönyörködő csapat. Korosztályonként más és más, a Bálint Ágnes teremtette gyermekvilágról szóló, rejtvényt vihettek haza a túrázók. Minden résztvevő mazsolás kitűzőt és mesefigurás könyvjelzőt is kapott emlékbe. Ennél persze sokkal többet. Bálint Ágnes, ez a (Janikovszky Éva kifejezésével) „csodagyerekből csodafelnőtté” lett fáradhatatlan mesemondó azóta is súgja-búgja, halkan duruzsolja a gyermeki fülekbe megunhatatlan történeteit.

(A következő „irodalmi” túrára valószínűleg Lázár Ervin emlékére kerekedik fel a MASZAT és a könyvtár, egyenest a péceli „négyszögletű” kerekerdőbe visz majd a kalandos út.)

1. fotó: A Bálint Ágnes Emlékházban az írónő lánya, Németh Ágnes, mellette Károly bácsi és Irma néni jelmezében két MASZATka

2. fotó: Az emlékház a Barcsai utca felől

3. fotó: Mazsola, az emléktúra jelképe

4. fotó: Vecsés és Maglód között