|
|
|
|
|
|
| Tweet |
|
| |
|
|
|
90 évvel ezelőtt, 1923. november 30-án állították fel Ernst Vilmos főjegyző kezdeményezésére, közadakozásból Maglód első köztéri alkotását, az I. világháborús emlékművet.
A korabeli tudósítás szerint „Maglód község közönsége kegyeletes ünnepség keretében leplezte le a hazáért hősi halált halt fiainak emlékoszlopát. Az ünnepségen megjelentek gróf Teleki Tibor, a kerület nemzetgyűlési képviselője, Agorasztó Tivadar, a vármegye alispánja, Meskó Rudolf, a járás főszolgabírája, a Vitézi Szék, a katonai parancsnokság képviselői, valamint a község és a messze környék előkelőségei és érdeklődő lakossága. Az érkező előkelőségeket Meskó Rudolf főszolgabíró fogadta, a fogadtatást az összes templomokban istentisztelet követte, ahonnan a közönség a feldíszített emlékoszlop elé vonult, ahol az ünnepély szép és megható keretek között folyt le.”
Az ötvenes évek elején ledöntött turulmadár az utóbb előkerült régi képeslapok tanúsága szerint nem egyezik meg azzal a szoborral, amelyről a jelenlegi másolat készült a kilencvenes évek elején. A korabeli alkotás sorsát és alkotójának nevét is egyelőre homály fedi. A szintén ismeretlen művész alkotta mostani turulszobor eredetijét a Szeberényi Lajos Helytörténeti Gyűjtemény udvarán tekinthetjük meg 2013. március 15-e óta, ezt egyik önkormányzati képviselőnk adományozta a gyűjtemény megnyitása alkalmából a városnak. Most a turul is megszépült.
Maga az emlékmű sem pontosan ott állt 1923-ban, ahol évtizedek alatt az utókor megszokhatta. A felújítás során azonban azért mozdították el néhány méterrel a helyéről, hogy parkot építhessenek köré, illetve az eredetihez hasonló talapzatot alá, amit a korábbi térségben a környezet miatt nem lehetett kivitelezni.
1. fotónk a leleplezésre váró emlékművet ábrázolja. 2. képünkön az eredeti emlékmű korabeli képeslapon. 3. fotónkon a megszépült turulmadár még a műhelyben. 4. képünk az áldozatok kiegészített, újravésett névsorának részletével. 5. fotónkon az úk kőburkolatú park az emlékmű felöl. 6. képünkön a lepel alatti, megújult emlékmű részlete. |
|
|
|
|
|

A majdnem évszázados, sok történelmi vihart átélt és jelentősen megrongálódott műkőépítmény felújítását a Maglódi Polgári Kör vállalta. Önkormányzati támogatással, de főként rengeteg önkéntes munkával, építőmesteri és kőfaragói segítséggel, mi több, komoly magán anyagi áldozatvállalással készült el a jelenleg még lepellel borított alkotás.
A korábban mintegy 100 nevet tartalmazó emléktáblán a töredékes feliratokat igyekeztek helyreállítani, kiegészíteni, így ma 107 áldozatra emlékezhetünk név szerint. Az emlékoszlop elejére a hármas halmot vésték kőbe, kereszttel a középső domb tetején. Az emlékmű két oldalán található bronz domborművek egyiken a kedvesét, esetleg édesanyját ölelő katona képét, a másikon háborús jelenetet örökített meg az alkotó, harcoló, illetve sebesült katonával. Az emlékmű talapzatának felirata: „Az 1914–1918 évi világháborúban hazánkért hősi halált halt fiainak emlékére Maglód község közössége.”
Maglód Város Önkormányzata és a Maglódi Polgári Kör a MagHázzal november 1-jén 16 órától ünnepséget rendez a Wodiáner és a Luther utca kereszteződésében a felújított emlékmű avatása és újraszentelése alkalmából. Az ünnepség díszvendége lesz Szűcs Lajos országgyűlési képviselő, a Pest Megyei Közgyűlés elnöke. Ünnepi beszédet mond Tabányi Pál polgármester, illetve Petrovics János, a Maglódi Polgári Kör elnöke, valamint Vaskó József elnökhelyettes – ők hárman kezdeményezték a felújítást. Az ünnepi műsorban Szabó Gábor tárogatón játszik, a Maglódi Férfikar katonanótákat énekel, Mihalusz Zoltán színművész pedig szavalni fog. Az újraszentelés utáni koszorúzáshoz a Regősök és a Nyerítő Zenekar szolgáltatja a kegyeleti muzsikát. Felolvassák az áldozatok névsorát is.
Pilinszky János írja A tél küszöbén című művében: „A külső kép: a hervadásé, a halálé és a menekülésé. Egyedül az ember függeszti szemét a mindenség lankadatlanul működő csillagaira, a távoli és nagy egészre, s azon is túlra…” E különleges november 1-jén várjuk a maglódi civil szervezeteket és valamennyi polgárunkat, lakosunkat, hogy együtt függeszthessük szemünket a mindenség lankadatlanul működő csillagain túli „nagy egészre”!