Kállai Pál Emlékkiállítást rendez a maglódi Szeberényi Lajos Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény a Nemzeti Lóverseny Kft. támogatásával a Decathlon Vitálsport-napon 2013. szeptember 7-én. 

A kiállításról ízelítőül idézzük fel Kállai Pál (1. képünkön sárga kabátban) emlékeit Maglódról: „Maglód félig tót, félig magyar falu, a tót nyelvet soha nem tudtam beszélni, én voltam az egyetlen városi gyerek, azt mondták, a városi ficsúr. Sok verekedés árán kerültem az iskolába, hat kilométerre volt, mert egyszerűen nem tudtam azokkal a gyerekekkel összejönni, akik félig tótul, félig magyarul beszéltek. »Áncsá, mit főz ebédre? Krumplicsku, paradicsku vagy valamilyen levecsku…« Ilyenkor eldőltem a röhögéstől, és ezért minden nap megvertek. (…)

Volt egy báró Wodianer nevű úriember a faluban, neki állt 15 gyönyörű lipicaija az istállóban. Ausztráliában élt, csak hazajött minden nyáron. Övé volt a kastély, mivel az őseié volt az egész falu valamikor. A lánya beszélt magyarul, és velünk járt iskolába nyáron. Másfél évvel volt idősebb, mint mi, és jól lovagolt. Engem mindig elcipelt magával, hogy kicsi vagyok, menjek vele. A kastély egy dombtetőn állt a falu közepén, be lehetett onnan látni az egész falut. Hatalmas gyönyörű erdő vette körül. Éjszakánként mindig kiloptuk a lovakat, amit persze nem volt szabad. Egy szál gatyában lovagoltunk, ott tanultam meg, mit jelent a szőrén megülni, mert szerszám nem volt rajtuk. Egyszer megfogott az öreg, és kérdezte, ki vagyok, elmeséltem, nagyon tetszett neki, hogy hú, azok a székelyek! Először persze a nádpálca – én is kaptam, a lány is.” (Farkasházy Tivadar: Zsokékrul. A lóverseny regénye. Glória Kiadó, Budapest, 2006. 9–10.)

A Szeberényi Lajos Városi Könyvtár szeptember 7-én a MagHázban tehát „zárva” lesz, potosabban a Decathlon előtt, a Kállai Pál utcában lesz „nyitva”. A kiállítás mellett a könyvtár lovas könyveit lehet a helyszínen olvasgatni: meséket, ifjúsági műveket, regényeket és tudományos, ismeretterjesztő műveket.

A segítségért köszönet illeti Krebs Andrást.