1820. augusztus 15-én született a maglódi evangélikus lelkész, Szeberényi András legidősebb fiaként Szeberényi Lajos.

„Vádoljuk, és talán nem minden ok nélkül, apáinkat, hogy a velök egykorú jelesek életére vonatkozó adatokat számunkra föl nem jegyezték. Hány kitűnő férfia hunyt el e hazának, a nélkül, hogy csak azt tudnók, hol és mikor született, hol fejlődött lánglelke azzá, mi őt kora boldogítójává tette!” – írta Szeberényi a Néhány év Petőfi életéből című könyvének előszavában. Paradox, de miközben éppen Szeberényin is múlt, hogy Petőfi kapcsán lám, nem így fordult az irodalomtörténet kereke, vele, Szeberényivel összefüggésben azonban sóhajtozhatnánk itt, Maglódon, eképpen. Ezért világítja meg az idézet azt is, miért csak 2013 tavaszán-nyarán került sor arra, hogy nevét felvegye a városi könyvtár. Pedig ha műveinek puszta számbavételét végeznénk el, már világos lenne, mennyire magától értetődő ez az aktus, ez a gesztus.

Szinnyei Józsefnek a Magyar írók élete és munkái című műve alapján így fest a mai szemmel is tekintélyes lista: 1. Búvirágok. Pest, 1848. (Költemények Jenőfi álnév alatt); 2. Forradalmi szikrák. Uo., 1848. (Költemények Jenőfi álnév alatt); 3. Magyar olvasókönyv a tót ifjúság számára. Uo., 1848.; 4. Politikai szónoklattan. Uo., 1849.; 5. Tanítók és anyák könyve. Gyula, 1854.; 6. Kis kert. Tanulságos és mulattató gyermeki olvasmányok. Szerkesztette és kiadta. Uo., 1856. I–III. füzet; 7. Protestáns ellenőr. Figyelmeztetésül a Prot. Egyh. és Isk. Lapnak és lapra. Arad, 1859.; 8. Néhány év Petőfi életéből. Szeged, 1861.; 9. Népszerű imakönyv ág. hitv. evang. keresztyének számára, Pest, 1861.; 10. Kis magyar. Arad, 1862.; 11. Gyámintézeti Évkönyv. Szeged, 1862.; 12. Az ártatlanul szenvedő. Egyházi beszéd. Uo., 1862.; 13. Szeretet és tisztelet tolmácsa. Uo., 1863.; 14. Hős József, egy verselő a népből. Uo., 1863.; 15. Búcsúszavak, 1864. aug. 28. a szegedi ág. hitv. ev. egyházhoz intézve. Uo., 1864.; 16. Egészségtani szabályok népiskolák számára. A Kubinyi Ágoston-féle 12 arannyal jutalmazott pályamunka. Uo., 1864.; 17. Tót népdalok. Fordította Lehoczky Tivadarral és Törs Kálmánnal. Bevezette Szeberényi. Pest, 1866. (A hazai nem magyar ajkú népköltészet tára, kiadja a Kisfaludy-Társaság I.); 18. Egyház és házasság. Írta egy pap… 1870.; 19. Salamon. Erkölcsi tanköltemény… 1871.; 20. A königinhofi kézirat. Eredetiből fordította, bevezette és jegyzetekkel ellátta Szeberényi. Bp., 1873. (Különnyomat a Kisfaludy-Társaság Évlapjaiból).

Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy legnagyobb munkája eleve kéziratban maradt: a Protestáns egyházi írók életrajzaiba ezernél több író életrajzához gyűjtött adatokat, de a sajtó alá rendezéshez már nem volt ideje… Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy ráadásul némely szakterületen egyenesen úttörő volt hazánkban (övé az első magyar közéleti retorikakönyv), ahogy a pedagógiai szakírói és szerkesztői munkásságát is becsben tartják… És ha mindehhez még hozzávesszük számos gyakorlati hivatását (hírlapíró –nem is akárhol: Kossuth hírlapjánál! –, ügyvéd, lelkész, teológus, képviselő…), akkor látszik igazán Szeberényi valódi formátuma.

Maglódon született ugyan, és mindössze alig egy évtizedét töltötte itt gyermekkorának (hamar árvaságra jutván), de Szeberényi személye és munkássága mégis szorosan kötődik városunk valamennyi komoly tradíciójához. Az evangélikus gyökerű szlovák kultúrához éppúgy, mint a Petőfi-kultuszhoz. Eleve csak iskolakezdésre tanult meg magyarul a szlovák nyelvű, evangélikus papi családba született fiú, aki e nemzet(iség)i kultúrát haláláig ápolta papként, hírlapíróként, műfordítóként is. Ezért nevezhetjük ma Szeberényi Lajost a szlovák–magyar kulturális közeledés első neves képviselőjének. Petőfivel már ambivalensebb volt a viszonya. A bimbózó selmeci diákbarátságot rossz ízű, Szeberényire nézvést dicsőnek éppen nem nevezhető „irodalmi vita” szakajtotta meg, hogy aztán a már halott nemzeti költő méltó emlékéhez az elsők között járuljon mégis hozzá az 1861-ben írott Néhány év Petőfi életéből című könyvével. Petőfi halálát csak ekkor látta bizonyságnak a kortárs, és éppen az általunk is idézett gondolat jegyében adta ki Szeberényi a kötetet. A mű tiszta jövedelmének felét pedig egy felállítandó Petőfi-szoborra ajánlotta eleve.

Abban a reményben tisztelgünk Maglód bizonnyal legjelesebb szülötte előtt a 193. évfordulón, hogy talán eljön még az az idő, amikor munkái olvashatók lesznek nálunk is… És abban a reményben, hogy mindezt talán olvassuk is majd…

2012. évi megemlékezésünk: „Kegyetlen a végzet”

Szeberényi Lajos öccse, a szintén maglódi születésű Andor, bátyja árnyékában talán kevébé látszik, noha ő is jeles kultúrhistóriai személyiség volt. Lásd: „Én a lobogót megragadom”