December 16-án 16.30-kor a Református Egyházközség lobbantja fel a Szent István téren a 3. adventi gyertyalángot.

A Kodály-Karácsony 17 órakor kezdődik a MagHázban. Hagyomány már ez Maglódon, a Magyar Kórusok Napján, a 135 éve született háromszoros Kossuth-díjas zeneszerző, -tudós, -oktató, népzenekutató emlékére, munkássága előtti tisztelgésként. Énektudó közösségek lépnek föl ezúttal is: az alsós Kóruska, a felső tagozatosok kórusa, a Magdala, a Vermesy Kamarakórus, a Nők Klubja és a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat kara, valamint a Kacamajka.

Csoóri Sándor szerint „Kodály és Bartók joggal érezhette a század első éveiben, hogy elérkezett a népi kultúra megmentésének 24. órája: vagy most gyűjtik össze egy nép múlhatatlan értékű kincseit, vagy soha. A riadalmukból szolgálat és szenvedély lett; a szenvedélyükből piramis: a megmentett magyar népzene piramisa. A munka legfontosabb és mulaszthatatlanabb részét elvégezték. Azt, ami ebből a történelemre tartozik, történelmi léptékkel mérve végezték el. De számos részkérdéssel képtelenek voltak megbirkózni. Például a megőrzés és a továbbadás föladatát – eszközök és alkalmas közeg híján – már csak bizonyos megalkuvásokkal folytathatták. 1906-ban így ír Kodály a népdalok terjesztéséről: »Válogatni kell a javából, és valamilyen zenei földolgozással közelebb vinni a közönség ízléséhez. Kell rá a ruha, ha már a mezőről behoztuk a városba. De a városi öltözetben félszeg, szorongó. Úgy kell rászabni a köntöst, hogy el ne akassza a lélegzetét. Akár énekkarra, akár zongorára dolgozzuk, a kíséret mindig csak az elveszett mezőt és a falut igyekezze pótolni.«”

A Kodály-Karácsony végén ezúttal is közös éneklésre hívogatnak a szervezők, hogy a legszebben hangozzék fel: „Serkenj fel, kegyes nép” és „Dicsőség a mennyben az Istennek”.

Talán elveszett a mezőnk, talán elveszett a falunk, de a dalokat (a dalosokkal együtt), szóljanak akár szamárról, hangyáról, Karácsonyról vagy Húsvétról – Maglódon megőrizzük, továbbadjuk.

Felvételünk a 2016. évi Kodály-Karácsonyon készült a Kóruskáról