Október 6-án, hagyományosan a sötétedés óráiban rendezte meg a Maglódi Művelődés Háza és Maglód Város Önkormányzata megemlékezését az aradi Golgotáról.
Mielőtt a társadalmi és civil szervezetek, intézmények képviselői elhelyezték volna az Aradi utcai emlékműnél koszorúikat, a MagHáz megrendítő zenei és lírai összeállítását hallgatta meg az őszi estétől is borzongó polgárság.
Kérges László alpolgármester emlékező beszédében felidézte az aradi vértanúk kivégzésének körülményeit, Haynau hírhedt kegyetlenségét. „A hatalmat kiszolgáló, magából kivetkőző emberek mindig lesznek. Ki ezüstért, ki előrelépésért szolgálja ki nemzettársait. Mindannyian tudjuk, hogy ma is élnek és uralkodnak felettünk Haynauk. A végkifejlet ugyanaz, csak a módszerek mások” – mondta Kérges László. Szerinte azonban a mindenkori Haynauk azt el szokták felejteni, hogy egyszer mindenki megmérettetik, és számot kell adni tetteinkről az isteni igazságszolgáltatás előtt. „...a társadalmi igazságérzet is tartja bennünk azt a lángot, hogy évről évre összejövünk emlékezni az aradi 13-ról. Az egy napon kivégzett 13 tábornok születésében több nemzetiséghez tartozott, azonban haláluk órájáig az igazságot hirdető magyar szív dobogott bennük. 1849-ben sem hagytak kibontakozni bennünket, és a mai időkben sem. Furcsa, de most a magyarság rosszabb helyzetben van, mint volt 1849-ben. Akkor 1, most 10 országban élünk, miközben nemzettudatunk és összetartásunk egyre gyengül.” Kérges László azzal a kérdéssel zárta emlékező beszédét: „ki ér fel ma az aradi vértanúk egyikéhez is?” Megismételte március 15-ei beszédének zárómondatát: „egyes kérdésekben még mindig nem mondta ki a történelem az utolsó szót”.
