A rendszerváltás óta hét díszpolgári címet ítélt oda a maglódi képviselő-testület, de tudomásunk van két 1927-es kitüntetésről is.

„Maglód község közönsége kegyeletes ünnepség keretében leplezte le a hazáért hősi halált halt fiainak emlékoszlopát. Az ünnepségen megjelentek gróf Teleki Tibor, a kerület nemzetgyűlési képviselője, Agorasztó Tivadar, a vármegye alispánja, Meskó Rudolf, a járás főszolgabírája, a Vitézi Szék, a katonai parancsnokság képviselői, valamint a község és a messze környék előkelőségei és érdeklődő lakossága. Az érkező előkelőségeket Meskó Rudolf főszolgabíró fogadta. A fogadtatást az összes templomokban istentisztelet követte, ahonnan a közönség a feldíszített emlékoszlop elé vonult, ahol az ünnepély szép és megható keretek között folyt le. Az emlékmű létesítése Ernst Vilmos maglódi főjegyző agilis tevékenységének eredménye” – jelentette a Magyar Távirati Iroda 1923. november 30-án, pénteken. „Maglód község képviselő-testülete gróf Teleki Tibor országgyűlési képviselőt és Meskó Rudolf járási főszolgabírót a község fejlesztése terén szerzett érdemeik elismeréséül a község díszpolgáraivá választotta meg” – olvashatjuk az MTI 1927. augusztus 23-i jelentését.

Két díszpolgár 90 évvel ezelőtt? A Teleki név persze mindenki számára ismerősen is hangozhat, hiszen a család az ország politikai és társadalmi életében jelentős szerepet játszott az évszázadok során, azt azonban bizonyára már kevesebben tudják, ki is volt gróf Teleki Tibor. 1871. május 18-án született Gyömrőn Teleki Sándor (1829–1875) és Teleki Jozefina (1838–1915) legkisebb gyermekeként. Hatan voltak testvérek. A budapesti református főgimnázium elvégzése után a debreceni jogakadémián államvizsgázott. A Nádasdy-huszárok tényleges tisztjeként szolgált, de amikor 1895-ben feleségül vette Széchenyi Alice grófnőt (Széchenyi István unokáját, az első magyar teniszbajnoknőt), a huszárfőhadnagy megvált a katonaságtól, és gyömrői birtokán gazdálkodott. Házasságukból öt gyermek született, köztük a nemes lelkű László.

1890-ben Gyömrőy Aurél egy téglagyárat építtetett a mai Tófürdő helyén, később Teleki Tibor segítségével az üzem és az állomás között egy kisvasutat létesítettek, melynek köszönhetően a község iparosodása gyorsan fejlődött. Teleki fáradhatatlansága (a magyar királyi titkos tanácsos tagja volt Pest vármegye törvényhatósági bizottságának is) nagyban hozzájárult az 1913-ban megalakult Gyömrői Járás megszervezéséhez, ide tartozott Maglód. Teleki 1922-től 1931-ig a gyömrői kerületet képviselte az országgyűlésben. A Munkapárt, majd a Nemzeti Középpárt tagja, ám megalakulása után az Egységespárt színeiben lett képviselő a 2., majd a 3. nemzetgyűlésben. Az összeférhetetlenségi bizottság elnökévé választották, de a külügyi, a közjogi és a földművelésügyi bizottság tagjaként is tevékenykedett. 1931-ben már nem vállalta a jelöltséget, de közéleti befolyása megmaradt: báró Perényi Zsigmonddal választották meg 1933 júniusában koronaőrnek (a koronaőrök feladata a koronázási jelvények gondviselése volt, a 2. fotón báró Perényivel). Haláláig tagja maradt viszont a felsőháznak. Érdemei elismeréseként már 1930-ban kitüntette a kormányzó az I. osztályú Magyar Érdemkereszttel.

Teleki Tibor Maglód életében közvetlenül is fontos szerepet töltött be, többek között a református egyház védnökeként a református iskola fejlesztésében is közreműködött. Fáradozása folytán a budapesti székesfőváros tanácsa iskolai felszereléseket juttatott Maglódnak. Mindennek köszönhette a kitüntetést is: „Maglód község tegnap [1927. december 30-án] díszközgyűlést tartott, amelyen ünnepélyes formák között nyújtották át a díszpolgári oklevelet Teleki Tibor gróf országgyűlési képviselőnek és Meskó Rudolf járási főszolgabírónak. A díszpolgárok érdemeit Ernszt Vilmos főjegyző, Schultz Aladár evangélikus lelkész, Németh János római katolikus plébános és Hajdu György községi bíró méltatta” – írta az MTI. 1942. szeptember 26-án hunyt el Gyömrőn.

Felsőkubini Meskó Rudolf viszont csak az 1900-as években került Pest vármegye szolgálatába, és életéről is valamivel kevesebb adatot ismerünk. A Trencsén megyei Csacán született 1876-ban. A középiskolát a kassai premontreieknél, míg jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. Szolgabíróként a monori járás 8 községéből megalakította a Gyömrői Járást, amelynek 1913-tól a Nemzeti Egység Pártja színeiben való képviselővé választásáig főszolgabírája volt. A járást (1950-es megszűnéséig) 8 község alkotta: Gyömrő és Maglód mellett Ecser, Mende, Péteri, Tápiósáp, Tápiósüly, Úri. Területe, a hozzátartozó községek száma alapján a kisebbek közé tartozott, népsűrűsége viszont magas volt. A főváros közelségének köszönhetően ugyanis népessége és gazdasága, infrastruktúrája gyorsan fejlődött, bár viszonylagos távolsága miatt mégsem kapcsolódott be a formálódó budapesti agglomerációba. Falusias jellegét mindvégig megőrizte, maga Gyömrő pedig jellegzetes vasutas falu volt. A Gyömrői járás gazdasági és kulturális élete mindenesetre Meskó működése alatt elismerésre méltó fejlődésnek indult.

Az 1919-es Tanácsköztársaság kikiáltása után a Pest megyei járások többsége a forradalmi jellegű néptanácsok irányítása alatt állt, több helyről is elbocsátották a főszolgabírókat, akiknek a helyét járási direktóriumok vették át. A Gyömrői Járásban csak április végén távolították el a főszolgabírót, aki a kommün idején több mint egy hónapig letartóztatásban volt. Míg Telekit 4 hétre internálták ekkor, Meskót halálra is ítélték, de ő mégis meg tudott menekülni. A román megszállók ismét letartóztatták, mert neki, a tápiósülyi fogolytábor vezetőjének, tulajdonították az akkori tífuszjárvány sok halálos áldozatát. A románok magukkal is hurcolták, és ma-jdnem egy éven át fogságban tartották. Kiszabadulása után viszont nem pusztán visszavette a járás vezetését, hanem olyan érdemeket szerzett a mintaszerű úthálózat kiépítésében és a villamosításban, hogy a térség szinte minden községe díszpolgárává választotta (Ecser máig egyetlen díszpolgára ő). Élete hátra lévő részéről, haláláról nem sikerült adatokhoz jutnunk.

Kömöcz Andrea

1. kép: Gróf Teleki Tibor és Meskó Rudolf a Magyar Országgyűlési Almanach 1935. évi kiadásában

2. kép: Báró Perényi Zsigmond és gróf Teleki Tibor, koronaőrré választásuk után, 1933-ban az Országgyűlésben

3. kép: Koronaszemle 1938-ban, Teleki Tibor a kép szélén ül

4. kép: Koronaszemlén

Az 1. kép és az életrajzi adatok túlnyomó részének forrása az 1935-ben kiadott Magyar Országgyűlési Almanach: itt és itt

A Teleki Tibort ábrázoló képekért és a kiegészítő biográfia adatokért köszönet illeti a Magyar Koronaőrök Egyesületét, külön köszönet jár Haranghy Miklós úrnak