Miben különbözött az idei a tavalyi évtől rendőrszemmel? Milyen a rendőrök karácsonya? Mit várhatunk jövőre? Lapunk évértékelő beszélgetésre kérte Körmöndi Bernadettet, a Maglódi Rendőrőrs parancsnokát.

– 2014-ről nyilván csak jövőre készülhet el a teljes bűnügyi statisztika, de a rendőri rutin és az őrsparancsnoki benyomások, rálátás alapján különbözött-e az idei év a tavalyitól?

Körmöndi Bernadett: Szerintem nem különbözött. Az emberek problémái ugyanazok, tehát a feladatrendszer is az ugyanaz volt.

– Semmi kiemelkedő nem történt? Semmi komolyan visszaeső jelenségről nem tudunk beszámolni?

KB: Nem volt ilyen. Szerintem 2014 ugyanúgy zajlott le, mint 2013. De majd, ha a hivatalos adatokat is látjuk, januárban, részletesebb véleményt tudok mondani. Az azonban mindenképpen plusz, hogy többet voltak a rendőrök közterületi szolgálatban nyár óta, amióta beindult a 6 megyés, majd ősszel a 19 megyés program, amely 24 órás közterületi jelenlétet biztosított.

– A statisztikákban lehet, hogy nem jelentkezik, a maglódi közbeszédben azonban, különösen a Családsegítő- és Gyermekjóléti Szolgálat októberben kezdődött megelőzési akciósorozata nyomán, idén kapott komoly hangsúlyt a drogkérdés. A rendőrőrsről hogyan néz ki mindez?

KB: Bár 2013-ban még nem kérték a helyi intézmények a segítségünket, mi ettől függetlenül ugyanúgy folytattunk eljárásokat, mint idén. Az iskolarendőr, Keller Péter már akkor megtette a megfelelő megelőzési intézkedéseket, az iskolásoknak például előadásokat tartott.

– Tavaly is voltak olyan előadások, mint amilyet november 26-án tartott több mint száz 7-8. osztályosnak a központi iskola tornatermében Olesnyovics Tamás zászlós, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi technikai osztályának munkatársa?

KB: Ez a munka folyamatos. Most, hogy a Családsegítő is észlelte a problémát és kérte a segítségünket a bűnmegelőzésben, természetesen mi rögtön léptünk, és közösen vittük végig ezt a programot. A rendőrség azonban erre régóta nagy hangsúlyt fektet, még ha ez nem is mindig olyan látványos, mint idén ősszel.

– A Családsegítő Szolgálat által festett kép szerint tragikus a maglódi droghelyzet, és nincs okom ebben kételkedni. A rendszeres rendőrségi értékelésekben viszont nem tükröződött ez a nagyon komor kép, és ebben sincs alapom kételkedni. A szempontok mások vagy egyéb okai is vannak az ellentmondásnak?

KB: Csak annyiban tekinthető ellentmondásnak mindez, amennyiben nálunk nem csapódott le olyan intenzíven ez, a családsegítősök által herbálfűnek, biodrognak nevezett szerhasználat, mint ahogy ők jelezték. A rendőrségi számok alapján nincs emelkedés sem az eljárásszámban, sem az ezzel kapcsolatban elkövetett bűncselekmények számában. Viszont noha nálunk ez a jelenség ilyen riasztó formában valóban nem jelentkezett, de úgy érzékelem, hogy ez a téma most nagyon foglalkoztatja a maglódi polgárokat. Amit pedig a Családsegítő jelzett felénk, az a megelőzés körébe tartozik, tehát valószínűleg még nem jutott el hozzánk a folyamatnak az a része, amit már bűncselekménynek lehet majd nevezni.

– Kaptak visszajelzéseket a mostani előadás után? Tanároktól, diákoktól, bárkitől?

KB: Én is végighallgattam-végignéztem a kutyás bemutatóval egybekötött előadást, és beszéltem az igazgató úrral, az igazgatóhelyettes hölggyel, akiktől nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam. Abban egyeztünk meg, hogy bármikor, ha igényük van rá, akkor mindezt megismételjük és akár nagyobb erővel is végre tudjuk hajtani.

– Nem szeretnék a kákán is csomót keresni, mert magam is sok új, érdekes információhoz jutottam ott, és értékeltem az előadó fiatalos, barátkozós, humoros stílusát. Mégis maradt bennem némi kétely. Vajon nem hatékonyabb-e egy jóval kisebb létszámú, ezért személyesebb és közvetlenebb, továbbá a drogozás tényleges hatásait megelőzési céllal naturálisan bemutató, interaktív előadás, mint ez a fajta tömeges, „állok és szellemesen beszélek” típusú, egyoldalú kommunikáció?

KB: Ilyen is zajlik folyamatosan. Iskolarendőrünk osztályfőnöki órákon rendszeresen tartott előadást tavaly is, idén is, és mindig nagy hangsúlyt fektet a komolyságra. De amiről most beszélünk, az más jellegű rendezvény volt, ahol valójában a kutyás bemutatóval történt a figyelemfelhívás.

– A pedagógusokkal nem lehetne-kellene külön foglalkozni? Nem másféle felkészítést igényelnének, mint a diákok? Ha ugyanis valahol a szülők nem észlelik a veszélyeztetettséget, vagy nem foglalkoznak vele eléggé, akkor még az iskola az a hely, ahol a drogkérdés legtöbb következménye látszik.

KB: Mi a szülőknek – kérés esetén – nagyon szívesen segítünk, akár tájékoztatás formájában is. A tanárok felkészítése azonban nem rendőrségi kérdés.

– A jövő évi felkészülés során látszott, látszik-e már valami, amit másképpen kell csinálni, ami bizonyára másként lesz, mint idén? Vagy arra lehet számítani, hogy 2015 is ugyanolyan lesz, mint 2014 volt?

KB: Valójában természetesen minden év hoz újdonságokat, mindig alkalmazkodnunk kell az új körülményekhez. Előrelátónak kell lennünk. Meg kell nézni, mi minden történt Maglódon a két évvel ezelőtti állapotokhoz képest (akkor kerültem ide). Két éve folyamatos fejlődésen megyünk keresztül, amit továbbra is ugyanígy szeretnék tartani. Nagyon hasznosnak látom az együttműködésünket a Családsegítő Szolgálattal, ezt szeretném kiterjeszteni, és még több embert szeretnék ebbe a folyamatba bevonni. Azt tartom a legfontosabbnak, ha már a drogproblémáról beszélünk, hogy ne csak az együttműködésre kötelezett szervek üljenek le egy asztalhoz, hanem mások, köztük a civilszervezetek is. A munka soha nem áll meg, de sablonossá nem lehet és nem is szabad tenni.

– Másként gondol-e a rendőrvezető a karácsonyra, mint az „egyszerű” földi halandók?

KB: Mindenképpen. Nekünk az ünnep nem elsősorban a családunkkal otthon együtt töltött bensőséges alkalom, mert arra kell gondolnunk, hogy az ünnepi időszak milyen bűncselekmények és szabálysértések elkövetését hozzák magukkal. Karácsonykor nálunk intézkedési tervek készülnek, fokozott ellenőrzéseket hajtunk végre, és figyelmeztetjük az embereket a jellemző, speciális veszélyekre.

– Hogyan tud tehát a rendőr magánember is lenni? Elvonatkoztatni ezektől a gyarlóságoktól és a karácsony valódi üzenetére gondolni ilyenkor?

KB: Nem szabad a munkát összekeverni a magánélettel…

– Keveredik az „magától”…

KB: Ez bizony máshol is előfordul. Természetesen én is a családommal töltöm a karácsonyt. A munka azonban más, őrsparancsnokként nem úgy gondolok arra, mit hoz az ünnep, mint a magánéletben.

– Összeállt már a karácsonyi kívánságlista?

KB: Én nem szoktam „kívánni”.

– Akkor hát őrsparancsnokként mit kíván Maglódnak karácsonyra?

KB: „Csak” a szokásosakat: az embereknek szeretet, nyugalmat, családi békét, a városnak pedig jobb közbiztonságot. Amiért mindnyájunknak közösen kell tevékenykedni.

Fotóink a maglódi általános iskolában készültek a november 26-i prevenciós előadáston és az azt követő kutyás bemutatón.

1. kép: Körmöndi Bernadett őrsparancsnok, Keller Péter iskolarendőr (hátul) és Olesnyovics Tamás zászlós

2. lép: Olesnyovics Tamás, zászlós drogprevenciós előadása

3. kép: Sky, a kiszagoló kutya, mint mindenki kedvence

4. kép: Szagmintavétel