A Nemzeti összetartozás napján, június 4-én 18 órakor kezdődött a Maglódi Polgári Kör, a MagHáz és Maglód Város Önkormányzata rendezte ünnepség az Ereklyés országzászló előtt.

Tabányi Pál polgármester beszédében kiemelte, hogy június 4. elsősorban gyásznap. Ekkor ásták meg a magyar nemzet sírját, és azóta is tart küzdelmünk, hogy ne szórják ránk a földet. Szent István országát kilencfelé szakították, ezért egyik legfőbb feladatunk, hogy ennek emlékét sose hagyjuk elfeledni. A négy esztendővel ezelőtt célzottan az iskola mellett felállított országzászló fiatalokat és öregeket egyaránt figyelmeztet Maglódon, hogy ezt az egykor nagy nemzetet csak az egység emelheti vissza akkor kiérdemelt helyére. Ezzel a gondolattal egyszerre tartozunk őseinknek és a határainkon túlra taszított nemzetrészeknek is. Hiszen „amiről nem mondunk le, az mindig a miénk marad”, idézte az Ismerős Arcok együttes Lehetnénk mind című dalát, amelyre József Attila korai verse is „rímel”: „Nem, nem, soha!”

Bálint Klára református lelkipásztor arról a mélységes fájdalomról beszélt, amely ahhoz hasonlítható, mint amikor az anyáról leszakítják a gyermekét. De a gúzsba kötöttség tehetetlen, gyermeki dühével nem lehet sokra menni. Át kell tudni fordítani a fájdalmat kreatív energiává. Ezt éli meg Maglódon évtizedek óta. Nagyon sok ember, csoport és szervezet építi a közösséget városunkban. De a falakat, a határokat is átlépve jutunk csak el a másikhoz, a tőlünk elszakítottakhoz. Ezért indul 5-én testvérfalunkba autóbusz Maglódról.

A megemlékezés plakátja is József Attilát idézte: „Titokzatos messzeségben istent keres magyar hangja, / Régi honát, testvéreit – mást se tehet – siratgatja.”

2. kép: Babos László festménye