A Magdala Kórus adventi hangversenye, zeneáhítata enyhítette a várakozást, az elcsendesedést december 18-án este az evangélikus templomban.

A Simon Barbara vezette égi énekkar műsorán hallható volt: Harmatozzatok! (Introitus), Ó jöjj, ó jöjj, Üdvözítő! (149. ének), Gaudete (anonim), Zengjétek (Praetorius), Fényes angyal (Farkas Ferenc), Szívből köszönöm, Uram! (Albert György Pál), karácsonyi énekösszeállítás (a Magdala vendégeitől), Halleluja (Leonard Cohen), Száraz földből virág nyílik (Forrás együttes), Most keljetek fel! (Pekka Simojoki), Örvendjetek! (Forrás).

Jézusnak születésekor nem volt helye Betlehemben, csak egy jászolban (ami korántsem olyan idilli, mint azt a karácsonyi énekek sugallják) – mondta Németh Mihály lelkész. – Van-e helye nálunk, a mi „szállásunkon”: a szívünkben? – kérdezte, mielőtt a gyülekezet a Haranglábhoz vonult közös éneklésre.

Régi hagyomány a Harangláb előtt énekelni, Karácsony előtt azonban még csak azóta szállnak az égbe innen a dalok, amióta felújították Maglód legrégebbi, legegyszerűbb, legtisztább épületét: „Várj, ember szíve, készen…, Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok ő.”

És zúgott a 3 ércharang, zengett a harangszó keresztül-kasul a fényes-sötét patakparton.