„Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek.

A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges hozzá, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék” – idézte Márai Sándornak A gyertyák csonkig égnek című művét Tabányi Pál polgármester (1. fotó) október 23-án megtartott ünnepi beszédében a MagHázban. Vannak azonban olyan események – mondta –, amelyek levertükben is képesek megreformálni a jövőt. Mert a szabadságharc ugyan elbukott, és a Nyugat újra megmutatta, hogy a demokrácia csak üres máz, ha nem párosul gazdasági érdekeivel – mi mégsem hagyjuk elhalványodni forradalmunk emlékét.

A műsorban Liszt Ferenc zenéjének aláfestésével Dallos Sándor és Déry Tibor leveleit tolmácsolta Varga Zoltán. Ákos 1956 című dala is elhangzott. Chopin Esőcsepp-prelűdjét játszotta el zongorán Tóth István. Vaskó Ágnes (2. fotó) szavalata zárta az ünnepséget, így 58 évvel a szabadságharc után Márai adott keretet a maglódi megemlékezésnek: „Nem érti ezt az a sok ember, / Mi áradt itt meg, mint a tenger? / Miért remegtek világrendek? / Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. / De most sokan kérdik: mi történt? / Ki tett itt csontból, húsból törvényt? / És kérdik, egyre többen kérdik, / Hebegve, mert végképp nem értik – / Ők, akik örökségbe kapták –: / Ilyen nagy dolog a Szabadság?” (Mennyből az angyal)