Akár a maglódi gyógyszertárban is összefuthatunk Denizzel, akinek a lakcímkártyáján azért a Rizner Dénes név áll. A Csoda, A nép hangja és a 4 millió letöltést is meghaladó Egyetlen kétszeres Fonogram-díjas előadója, a Halhatatlanok c. olimpiai himnusz szerzője nemrég költözött Maglódra.

A világhálós találatok szerint Deniz „kazincbarcikai”. Mikor leszel „maglódi”?

Deniz: Ha már a földrajznál tartunk, a nevem törökül tengert jelent. Valóban Kazincbarcikán születtem, ott éltem 25 évig. Már majdnem 15 éve zenével foglalkoztam, de ott nem tudtam egyről a kettőre jutni, így időszerű volt a fővárosba költöznöm. Ez 2012-ben történt meg. Csakhogy én panelban nőttem fel, így arról álmodtam, hogy legyen egy kis házam, ahol nem a villamos hangjára kell kelni, és ha kimegyek az utcára, nem 1 millió ember között találom magam. Világéletemben szerettem volna egy kis kertet, kutyát, nyugalmat magam körül. A véletlen folytán ezt tavaly itt, Pest mellett, Maglódon sikerült megtalálnom.

Mi ez a véletlen?

Deniz:  Azt szokták mondani, nincsenek véletlenek. Keresgéltem, jártam a főváros környékét, és Maglód tetszett meg.

Átautóztál Maglódon, és itt ragadtál?

Deniz: Igen. Tényleg úgy nézelődtem, hogy beültem a kocsiba, és elindultam. Ez a vidék azt a nyugalmat árasztja, amit kerestem. Pedig korábban nem is hallottam Maglódról. Járkáltam a városban, bementem a boltba, a gyógyszertárba is be kellett szaladnom, és mindenhol kedvesek voltak az emberek. Odafigyeltek arra, amit mondok, és ami körülöttük történik. Borsodból érkezve, illetve Budapest után, ahol mindenki rohan, és ha valaki összeesik szívrohamban, akkor sem állnak meg mellette, ez feltűnő. Még nem is találkoztam rosszindulatú emberrel.

Maglódinak érzed magad attól, hogy itt laksz, vagy ehhez többre, másra is szükség van?

Deniz: Ez nehéz kérdés. Az összes barátom és emlékem, az élményeim kb. 80%-a ahhoz a borsodi városhoz köt, ahol születtem, és nagyon sok időt eltöltöttem. Viszont nem véletlenül jöttem el, és éltem azt követően Egerben, Miskolcon, az utóbbi években Pesten. Így alakult ki az a fura helyzet, hogy amikor hazamegyek a szüleimhez, Barcikára, nem érzem magam otthon. A többi helyen töltött pár év alatt sem alakulhatott ki elég erős kötődés. Még nincs egy éve, hogy itt élek. Szeretek itt lakni, de éveknek kell eltelniük ahhoz, hogy valaki egy adott településhez tartozónak vallja magát.

Kell-e ehhez, hogy megismerjenek az utcán? Hogy fellépj helyben is? Hogy keressenek a rendezvényekhez? Nem kopogsz be a MagHázba, a Városházára?

Deniz: Nem szoktam házalni. Ha keresnek, szívesen megyek mindenhova, akár a legkisebb településre is. Bár most már van „pár” éves zenei múltam, azon a környéken pedig még régebbről ismernek, de Kazincbarcikán augusztusban volt az első koncertem. Saját hazájában nem lehet próféta az ember.

Talán nem véletlen, hogy éppen néhány nappal a 30. születésnapod előtt jött el a „hazai” koncert ideje. Azt is nehéz elképzelni, hogy amikor gurulsz hazafelé, nem jut eszedbe: vajon mikor fogsz itt fellépni? Mikor válik az alvóhely, a kellemes lakás otthonná?

Deniz: Még nem tudtam magamban definiálni, mit jelent az otthon. Nyilván nem csak annyit, hogy van egy lakás, ahova haza lehet térni. A kötődést az idő, az élmények, az emlékek alakítják ki.

Ebben a legfiatalabb maglódi városrészben nagyon sokan járnak hasonló cipőben. Az önkormányzat speciális feladata, hogy segítse a szorosabb kötődés mielőbbi kialakulását.

Deniz: Egy tipp: egy buszmegálló sokat segítene ebben.

Maglódon élénk a zenei élet, viszonylag sok fiatal művész él itt, de a dalszövegeket, a zenét tudtommal még nem ihlette meg a vidék. Mi kellhet ehhez?

Deniz: A hiphop arról szól, amit az ember érez. Ez ennyire egyszerű. A dalszövegek is bizonyos tapasztalásokból, emlékekből fakadnak, amikről viszont nem lehet tudni, mikor öltenek formát. Annyi minden történik, rengeteg impulzus ér, de a dalok mégsem úgy születnek, hogy megesik velem valami, vagy aznap megihlet valami, hanem egy nagyon hosszú folyamat során megérik bennem. Nem tudom helyhez kötni. Nem tudom, Maglód ad-e ihletet. Kazincbarcikáról sem született dal, pedig sok időt eltöltöttem ott. Elképzelhető, hogy eddig éppen azért nem írtak Maglódról, mert az emberek szeretnek itt élni, és nagyon jó környezet veszi őket körül. Márpedig ahhoz valami nagyon rossznak kell történni, hogy abból dalszöveg legyen, vagy valami óriási extázisnak. Nyugis életben nem születnek dalok.

Ha már az ihlet is ennyire kiszámíthatatlan, min lehet lemérni a tehetséget?

Deniz: A közönség visszajelzésén. Kaptam már szakmai díjakat is, büszke vagyok rájuk, de az igazán sorsdöntő, hogy a közönség, hogyan viszonyul az előadóhoz. Azon kevesek közé tartozom (és ezt nem nagy arccal mondom, hanem a visszajelzések alapján), akinek a dalszövegeit több százan tetováltatták magukra: hetente kapok ilyen képeket. Olyan szinten éreznek együtt ezekkel a sorokkal, hogy egy életre vállalják a bőrükön a szöveget. A dalok egy csomó pozitív ügy mellé állíthatók, emberi sorsokon képesek fordítani. Az Országos Vérellátó Szolgálat „himnuszával” pl. a véradásokat népszerűsítették, ami nagyon sikeres kampány volt. Sok visszajelzésem van arról, hogy pozitív irányba terelhetők, akik ezeket a dalokat szeretik és hallgatják: leszoktak a kábítószerről, nem lettek öngyilkosok, haza költöztek, vagy éppen nem akarnak elköltözni Magyarországról.

Hogyan szoktat le egy dal a kábítószerről? Maglódon éppen a kábítószer lehet ma a legsúlyosabb ifjúsági probléma.

Deniz: Nincs olyan dalom, hogy „Ne kábítószerezz!”, de több szövegbeli utalás mondja, az nem jó út. Nem tudom, melyik eset pontosan hogyan történt, feltehetőleg a dalok pozitív kicsengése, a szöveg „energetikája” tényleg megérinti az embereket.

Magadról viszont többek között azt írod: „Hangjegy vagyok a süket fülekben”. Szerinted melyik sorod ír körül a legjobban?

Deniz: Nincs ilyen sor. Hála Istennek, annyi dalom született már, hogy nehéz volna abból egy sort kiemelni, bár ez a „Hangjegy vagyok…” szöveg találó.

Nincs életrajz-szerű dalod? Idegen tőled, hogy magad állítsd a középpontba?

Deniz: A hiphop valójában erről szól, de én ezt megutáltam, ezért próbálok mást csinálni. A műfaj sajnos elkorcsosult az elmúlt években, ha megnézzük az amerikai példákat. De magyar előadó is ír olyan dalokat, hogy ő a legjobb, ő rappel a legjobban, övé a legtöbb nő, neki van a legtöbb pénze, a legnagyobb kocsija, ő tudja legjobban a pénzt szórni… Engem ezt taszít, ettől hányok. Ha már csinálunk valamit, az legyen pozitív, előremutató! Ne arról rappeljek már, hogy kaptam két Fonogram-díjat, és akkor én vagyok a legjobb Magyarországon…

Egy 5 évvel ezelőtti cikkben még az állt, hogy egy 25 esztendős kazincbarcikai rapper nem élhet meg a zenéből, egy telefonos cég csoport vezetője voltál akkor. Most, 30 évesen, sikeres előadóként látod magad előtt, mi lesz 30 év múlva?

Deniz: Nagyon nehéz ez a kérdés. Magyarországon, nem csak a zenei iparban, nagyon nehéz előre tervezni.

Mert ez a fiatalok műfaja?

Deniz: Ezért is. És mert ez egy nagyon pici, de túltelített piac. Nehéz kitűnni a sok szereplő, zenekar, előadó közül. Aztán nemcsak Amerikában, hanem még Lengyelországban vagy Szlovákiában is, ha valaki ír egy a rádióból, a tv-ből ömlő sikeres dalt, olyan pénzeket kereshet vele, ami stabil hátteret biztosít, ami után előre tervezhet, mert nem veszélyezteti, hogy mi lesz 2 év múlva, amikor talán már a kutya sem lesz rá kíváncsi. Itthon hiába írsz slágereket, nem dőlhetsz hátra, a pénzt számolgatva életed végéig.

Pedig a szlovák piac kisebb, mint a magyar.

Deniz: Aki viszont szlovákul rappel, azt megértik a lengyelek is. 5 évvel ezelőtt még tényleg elképzelhetetlennek tartottam, hogy az általam képviselt stílust egyáltalán a rádiók játszani fogják, vagy meg tudok élni belőle. A Petőfi Rádió karolta fel elsőként az ilyesmit. Én voltam az egyik zászlóvivőjük, talán az első olyan underground hiphop-előadó, akit 2012-ben elkezdett játszani a rádió. Addig úgy gondolták a zenei szerkesztők, hogy aranyos ugyan ez a stílus, de senkit nem érdekel, ezért nem is játsszuk, hiszen vannak bőven jó pop dalok. Az internet elterjedésével azonban számszerűsíthetővé vált, hogy míg, mondjuk, valamelyik megasztáros énekes dalára 100 ezren kattintanak, addig a házi stúdiómban felvett dalra milliónyian. Vannak még bőven Magyarországon, akik felé így kezdett el nyitni a közszolgálati rádió. Aztán már játszotta a Class FM is ezeket, mert látták, hogy működik, így elhívtak a kereskedelmi televíziókba is.

Mégsem tudok előre tervezni. A dalok sikere azon múlik, hogy mennyi ember érez velük együtt, milyen a közhangulat, mire van igény. Egy 2012-ben nagysikerű dal 2016-ban nem biztos, hogy bárkit is érdekel. És fordítva: egy idén megjelent sláger 4 évvel ezelőtt másképpen szólt volna.

Mégis, mi motiválhat akkor?

Deniz: Ez szintén nagyon kemény kérdés, mert hála a Jóistennek, azok mögött, amiket el szerettem volna érni, 90%-ban már „pipa” van. Ez tehát nagy kérdőjelet állít elém abból a szempontból, hogy most mi fog következni. Nyilván nem fogok otthon ülni, mert most már minden megvan, de a legnagyobb álmom teljesült: azzal foglalkozhatok, amit szeretek. Nem kell napi 8-10 órában úgy „dolgoznom”, mint az emberek többségének, akik utálják a munkájukat, és csak a pénz miatt muszáj csinálniuk. Nagyon szerencsésnek tartom magam, és jó volna, ha ez életem végéig így maradhatna! Rövid távon pedig szeretnék a zenekarommal egyre több helyen fellépni, minél nagyobb közönség előtt, saját koncerteken. De mindezt a közönség fogja eldönteni: tetszenek-e a dalaim vagy nem?

A maglódi iskolában szerintem nagy az igény az általános tantervtől eltérő, művészeti foglalkozásokra. Az nem merült még fel benned, hogy bizonyos számú „pipa” után gyerekekkel foglalkozz?

Deniz: Ezen még nem gondolkoztam. Nem is tudom elképzelni, hogy pl. a dalszövegírást hogyan lehetne tanítani, mert ez vagy jön zsigeri szinten, vagy nem jön. A két legsikeresebb dalom egyébként a Csoda és az Egyetlen, amiből az emberek erőt gyűjtenek, a visszajelzések alapján nem is keveset. Ezek a szövegek rengeteg helyen megtalálhatók, amiből számomra a ballagás a legmeglepőbb. Nem durva, hogy találkoznak 10 év múlva az osztálytársak és ez a dalszöveg a tablójukon ott lesz?!

Azon viszont gondolkodtam, hogy ha majd találok tehetséges fiatalokat, amiben tudom, segíteni fogom őket. Én nagyon hosszú utat jártam be: nem volt lemezkiadóm, nem volt menedzserem, világéletemben mindent magamnak intéztem. Mára ugyan szépen ki tudok igazodni a zenei életben, viszont sokkal hamarabb el lehetett volna érni ezeket a sikereket, ha valaki segít elkerülni a buktatókat. Talán sokkal jobb, hogy a saját bőrömön tapasztaltam meg mindent, de 15 év alatt szereztem annyi tapasztalatot, amivel tudok majd tehetséges embereknek segíteni, ha igényt tartanak rá.

Varga Zoltán

Deniz a szeptember 24-én 18.30-kor kezdődő

nyitóbulin lép fel

a Maglódi Művelődés Házában.

A fotók forrása: Deniz hivatalos honlapja és közösségi oldala