157 évvel ezelőtt halt meg Szenvey József, Schiller első igazi művészi fordítója, aki több évig élt Maglódon mint nevelő.

A Vasárnapi Újság 1857. évi 4. száma adta hírül a „Mi ujság?” rovatban: „Szenvey József, a magyar akademia levelező tagja s irodalmunknak több oldalu, későbbi éveiben főkép a hírlapi téren kifáradt munkása, folyó hó 22-én megszünt élni 56. éves korában. Hosszu szenvedésteljes elhunytát számos barátain s ismerősein kívül öszvegy, neje és árva leánya siratja.”

157 évvel ezelőtt, január 22-én hunyt el a Kvicsola József néven 1800. augusztus 28-án. Pozsonyban született Szenvey József. Miért is fontos Maglódon ez az évforduló? Mert Schiller művei nagy részének művészi, a korábbi kísérleteket messze túlszárnyaló fordításai fűződnek a nevéhez. Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című műve is megjegyzi: „Schillernek prózában írt drámáin kívül lefordította Don Carlost, Stuart Máriát, az Orleánsi szűzet és a Messziniai hölgyet az eredetiek versmértékében, de az utóbbin kívül ezek is kéziratban maradtak. 1827-ben Lipthay Sándor kir. ügyvédnél volt nevelő; e minőségben 1832-ig működött és főleg Maglódon tartózkodott. 1829. márcz. 31. Péczelen Szemere Pálnál tartózkodott, hol Kazinczy Ferenczczel találkozott.”

A Magyar Tudományos Akadémia 1831. február 17-i első nagygyűlésén választotta levelező tagjainak sorába, és 1836. november 12-étől a Kisfaludy-társaság rendes tagja. 1832-ben költözött Pestre, ahol is a már fentebb említett „hírlapi téren” fejtette ki munkásságát: a Társalkodó, a Jelenkor, Világ, a Pesti Napló szerkesztője, főszerkesztője, „dolgozótársa” haláláig.