A Nemzeti Gyásznap előestéjén, 2012. október 5-én pénteken 18 órakor kezdődött Maglód Város ünnepi megemlékezése az Aradi vértanúk emlékművénél.

Mintha megfogyatkoztak volna itt tavaly óta a nemzeti érzelmeiket nyilvánosan vállalni, kifejezni akarók. Ha a koszorúzókat nem számítjuk, legfeljebb ötvenen állták körül a magyar Golgotát idéző emlékművet e sötétségbe bukó délutánon. Ciklusfelezésnél ez természetesen nem szokatlan jelenség. Pedig a zeneművészet jelesei, a Bourdon, a Regősök és a Nyerítő zenekar, valamint a Vermesy Péter Művészeti Iskola tanárai ezúttal is kitettek magukért – és a magyarság megéléséért.

Tabányi Pál polgármester olyan honvéd főtisztek szikár életrajzát vázolta beszédében, akik harcaikban, döntéseikben, személyiségükben mégis méltó utódai voltak addigi históriánk nagyjainak. Tóth László, a Polgári Kör nevében szólva, a 12 pont megvalósulatlanságát, illetve a beteljesedni hitt követeléspontok relativizálódását kérte számon a történelem maglódi ítélőszéke előtt.

De vajon még mindig kívánja a magyar nemzet, hogy „legyen béke, szabadság és egyetértés”? Vagy soha nem is járt együtt e három kiindulópont? Nem tudhatom. Annyi bizonyos, az Aranycsapat összeállítását többen ismerik ma, mint az aradi 13-ak névsorát. Erről azonban nem az aranylábúak tehetnek. Az ő szemszögükből már az összevetés sem igazságos. Amiért mégis helyénvalónak tűnik számomra a bizarrnak tűnő párhuzam, az a sport, a kultúra és akár a tudomány, a történettudomány kommercializálódása is, illetve a felismerés felhasználása.

Miért van az, hogy Amerikában, a happy and őshazájában, úgy tud összeérni a nemzettudat az üzlettel, a szórakoztató iparral, hogy akár kitalált nemzeti hősök fiktív önfeláldozó sztorijai is kasszasikerek és identitásképző tényezők lesznek, ha egy Bruce Willist, egy Will Smith-t vagy egy Mel Gibsont állít Hollywood professzionális álomgyára a mártírium élére. Nekünk pedig itt van rögtön 13 valódi mártír, vérbeli, izgalmas, történelmi, háborús és személyes dráma. – Meg kellene várnunk, hogy Tom Cruise produceri irodája felfedezze? Vajon kinek a szerepét osztaná magára? Damjanichét? Vécseyét? Dessewffyét? Biztosan zavarban lenne, ha választania kellene: a bőség zavarában.

(Az aradi vértanúk utolsó mondatait elolvashatja gyömrői laptársunk oldalán: itt.)