Viktória, Viktória, indiszkréciótól nem kell tartania – énekelte a slágert a Fonográf. Ez a Viktória azonban már nem a Fonográf-szövegeket dúdolja, hanem egy bizonyos Violettáét... A diszkrécióra viszont vigyázunk.

György Viktória hatodik osztályos tanuló. De ennyi elég is a hivatalosságból! Viki alig ért haza a tábori gyakorlásból, amikor letelepszünk a családdal a tágas nappaliba beszélgetni egy-egy nagy pohár jeges Kofola társaságában. Viki tulajdonképpen majdnem ugyanolyan, mint a többi kedves, okos néptáncra, balettre járó és persze Viluért rajongó kislány. De ez a „majdnem” nagyon is nagy különbség.

♦ Mióta készülsz arra, hogy magyar bajnok légy?

György Viktória: Nem is tudom…

♦ Nem volt a céljaid között ez az álom?

GyV: Szerettem volna mindig is az lenni, de nem ezért csinálom.

♦ Mégis hány éves munkád van abban, hogy bajnok lettél?

GyV: Hat.

♦ Szórakozásból kezdtél bele, vagy azért láttál már korábban is magad előtt eredményeket?

GyV: Először csak szórakozás volt, mert így sokat lehettem együtt a barátnőimmel.

♦ Viszont most, a magyar bajnokság után van-e még további lehetőség? Fokozható ez az eredmény?

GyV: Nagyon remélem!

♦ Többszörös magyar bajnok szeretnél lenni? Európa-bajnok? Világbajnok?

GyV: Szerintem világbajnok azért nem leszek, de a mostaninál még jobb lehetek.

♦ Éppen készülsz az Európa-bajnokságra, milyen esélyeid vannak?

GyV: Attól függ, hogy mennyit gyakorlok. Ha csak egy hetet is kihagyok, már nem vagyok olyan jó. De ha minden nap, akkor egyre jobb.

♦ Elképzelhető, hogy nem gyakorolsz eleget?!

GyV: Hát… igen… Persze, ha belegondolok egy kicsit, akkor mindig rájövök, hogy mit kell csinálnom.

♦ Mennyire vagy szorgalmas, kitartó?

GyV: Minden nap legalább 2-3-szor elpróbálom a gyakorlatomat. Vagy itthon, vagy a táborban.

♦ Már 5 perce beszélgetünk, de még ki sem ejtettük a „varázsszót”, azt, amiben magyar bajnok lettél 2014-ben. Mazsorettként kezdted, de twirlingben értél fel a csúcsra. A mazsoretteknek nincs bajnokságuk?

GyV: De van, ott harmadik lettem egyéniben.

♦ Nem értem! Amennyire én tudom, a twirling a sokkal nehezebb! A könnyebb válfajban vannak tőled jobbak, a nehezebben nincsenek?

GyV: Így van.

♦ Akkor ennek a megfejtése helyett inkább magyarázzuk el a kevésbé járatos olvasóknak, hogy mi a különbség a kettő között!

GyV: A mazsorett lényege a botforgatás, twirlingben viszont a botforgatást gimnasztika nehezíti.

♦ A szemedben mi ez a két elfoglaltság: hobbi, afféle táncos mulatság, kőkemény sport?

GyV: A mazsorett inkább táncos-hobbis elfoglaltság, a twirling viszont sport.

♦ Mennyire örömteli?

GyV: Nagyon!

♦ Semmi szenvedés nincs benne, fogcsikorgatás?Kínlódás? Egyhangúság?

GyV: Nagyon-nagyon ritkán fordul elő, amikor egy elemet meg akarok tanulni, de nem sikerül.

♦ Úgy megy ez, hogy az ember leánya le sem teszi a botot, míg nézi a Violettát? Így mos fogat?

Györgyné Schilling Ildikó: Maglódon ez sok helyen így van, de nálunk nem! – szögezi le háziasszonyunk, Viki édesanyja, határozottan, de mosolyogva.

♦ Akkor hát ezért épek a csillárok… Vagy újak?

GySchI: A mennyezeten azért lehet látni a nyomokat, végig! – „panaszkodik” mosolyogva az Ildikó. – Amíg kisebbek voltak a lányok, még duókat is lehetett gyakorolni a nappaliban, de most már nem férnek el.

GyV: Amikor gyakorolok, minden asztalt, széket félretolunk. Mindent!

♦ Még most sem értem azért teljesen, hogy miért élnek-halnak a maglódi kislányok a mazsorettért, néhányan pedig a twirlingért?

GyV: Mert nagyon táncos, ugri-bugri meg minden…

♦ Arra ott volnának a modern tánc nálunk is elérhető legkülönfélébb és nagyon színvonalas verziói is, a kislányok tömegei mégis a mazsorettre tódulnak. Miért? Nem gondolkoztál még ezen?

GyV: Nem.

♦ Nem lehet, hogy a csillogó egyenruha, a smink, a csapatszellem teszi? Mintha ezek itt töményebben fejtenék ki a hatásukat? Nem akarom a szádba adni a választ, csak próbálkozom a „megfejtéssel”, hiszen én sosem lehettem maglódi mazsorett…

GyV: Szerintem nem a smink és az ilyesmi miatt, hanem azért, mert nagyon örül mindenki, amikor megtanulja pörgetni a botot, amit mások nem tudnak.

GySchI: Az is igaz – veti közbe Ildikó saját „megfejtését” –, hogy a mazsorett nagyon jól összeegyeztethető az iskolai elfoglaltságokkal. Eleve ott van, nem kell a gyermekeket visszavinni, nem kell velük estig ott lenni… És a gyerekek szinte húzzák be egymást.

♦ Azért ez csak a praktikus része lehet a magyarázatnak, de mitől lenne valami sikeres, vonzó, tömeges, ha nem állna mögötte egy-két igazi pedagógus személyiség?

György Dániel: Természetesen – bólogat immár az édesapa, Dániel is. – És minél többen járnak valahová, még többen szeretnének.

♦ Az apuka csillogó szeméből szerintem az olvasható ki, hogy mindez nincs ellenére.

GyD: Egyáltalán nem! Nagyon örülök, hogy sportol, és hogy olyasmit csinál, amiben örömét leli. Az pedig hab a tortán, hogy szép eredményei is vannak. Hogy is kívánhatnék többet a lányomnak?

♦ Bevett magyar férfikép: sörözve hátradőlünk a kanapén vagy a korcsma hivatalban, és nézzük a focit. Esetleg az autót-motort dédelgetjük napszám, netán pecázunk. Ehhez képest meglehetősen fáradságos és cseppet sem az átlag férfiról alkotott képbe illik hetente járni a mazsorett- és twirling-versenyekre, örömmel, kivenni a részünket a kislány sportjából-hobbijából…

GySchI: Amikor verseny versenyt ér, az persze akár unalmas is lehetne, de találni kell olyan elfoglaltságot, amitől szép lesz. Egy 3 napos maratoni verseny akkor is fárasztó, ha a saját lányunk fellépése mellett az ismerősökét is megnézzük, végigizguljuk. Először videóztam, aztán elkezdtem fotózni. Így én is nagyon jól érzem magam – avat be a „titokba” az édesapa.

♦ Nem okoz nehézséget a felkészülésben, hogy nem csapattársaiddal jársz egy iskolába? Budapesten tanulsz, de Maglódon próbálsz, versenyzel.

GyV: Nem gond!

♦ Nem kínos azt feszegetni, miért tanul Viki máshol? – kérdezem újra a szülőket.

GySchI: Nincs ebben semmi titok. Egyszerű a válasz: vallásosak vagyunk, katolikusok, ezért jár Viki a Pál Apostol Iskolába. A másik két gyerek is ott érettségizett, ő is ott fog.

♦ Egy nagy múltú sportágban az ember könnyen felsorol rekordereket, világ- és olimpiai bajnokokat, akikre felnézhet, követheti a példájukat. Ez a sport még fiatal, de vannak már példaképeid?

GyV: Béki Dzseni és Rátkai Márton!

GySchI: Dzseni maglódi, sokan ismerik itt – mutatja be őket Ildikó –, Marci Zuglóban versenyez, illetve ott főedző, de egy sérülés miatt egy évet kihagyott. Viki tőle tud legtöbbet és legjobban tanulni.

♦ Mégis csak nyitva áll a fiúk előtt is ez a nagyon nőiesnek tűnő pálya?

GyV: Van néhány mazsorettező fiú, csak nem Maglódon.

GySchI: A mazsorett versenykiírás – kapunk szakszerű magyarázatot Ildikótól – pontosan megszabja, hogy a legtöbb ágban nem is indulhatnak fiúk, de azért előfordulnak. A twirlingben viszont nincs ilyen korlátozás, és Marci tanárnak is kitűnő.

♦ Ha már ismét a tanároknál tarunk, az Oscar-díj átadásán is szinte minden díjazott köszönetmondások közepette veszi át a szobrocskát. Neked is van ilyen köszönetlistád?

GyV: Végül is én azért kezdtem mazsorettezni, mert a nővéremet mindig elkísértük a versenyekre, és amikor láttam, hogy milyen ügyes, én is szerettem volna olyan lenni. Aztán Mariann néni – Osztertágné Szeili Mariann – kiválogatta a mazsorettezők közül az ügyesebbeket, és velük kezdtem el twirlingelni. Köszönöm is Mariann néninek, az edzőimnek (Skumát Juditnak és Urkom Renátának), és a szüleimnek, hogy segítenek felkészülni a versenyekre. Augusztus 28-án pedig szurkoljon nekünk mindenki a Porecben lévő Európa-bajnokságon!

1 kép: Viki és a háromszög

2. kép: A Twirling Szövetség 2014. évi magyar bajnoka freestyle kadet egyéni kategóriában

3. kép: Szigorú felnőtt szemmel talán kicsit „soknak”, talán kicsit „hivalkodónak” is lehetne látni a képet, de valójában jóérzéssel csak azt kérdezhetjük: melyik lány álmodhatna ennél szebb álmot?

Köszönet a fotósnak, a beszélgetésben szereplő György Dáneilnek