Történelem a köbön |
2014-08-20 10:02:40 |
Képzőművészeti kiállítás nyílt augusztus 20-án a MagHázban Breznyik József egykori postamester festményeiből.
A maglódi evangélikus temető Ecser felőli oldalsó kapujánál, a Bartha-kripta mögött áll egy szürkeségében, visszafogottságában is figyelemre méltó sírbolt. Középen a félkör alakú felirat: Breznyik József 1887–1965, alatta Breznyik Vilma 1882–1968. Kétoldalt pedig: Garamszeg Pálné 1906–1980, Garamszeg Pál 1905–1982, illetve Garamszegi Pál 1927–1977, Garamszegi Pálné 1919–1993.
Két Breznyik testvér és két Garamszeg(i) házaspár. Az Arckép a kapun című írásunk (szerzője Garamszegi Pál) főszereplője, Lilik Józsefné Garamszeg Erzsébet (1914–1937), az 1905-ben született Garamszeg Pál húga volt. De most inkább a két Breznyikről essen szó, akik mindketten postamesterek voltak Maglódon. A Maglód a harmadik évezred küszöbén című albumban olvasható postai alfejezet szerint „1912. március 1-jén a posta vezetője Breznyik Vilma lett, aki megbízatását két évvel később testvérének, Józsefnek adat át. Breznyik József a postát 1954-ig vezette”. A mű CD-melléklete azt is tudni véli, hogy az átadás dátuma 1914. május 1. Közli továbbá, hogy „Breznyik József, aki végzettségére nézve festő volt …, után 1954-től 1977 -ig Garamszegi Pál … vezeti a postát.” A ma is meglévő szemlekönyv azonban nem támasztja teljesen alá ezeket pontosnak látszó dátumokat.
A postahivatalokat akkor is az állam, a postamesterségeket azonban magánvállalkozók tartották fenn. A Breznyik-testvérek tehát az utóbbi kategóriába tartoztak. Hogy pontosan mettől meddig melyikük is volt a postamester, azt egyelőre ugyanúgy nem tudjuk, mint ahogy azt sem, hogy mikor költöztek át a szomszédos Ecserről (ahol Mária nevű nővérük nyugszik, míg Károly Budapesten halt meg). Ma is áll azonban a Sugár utca és a Wodiáner utca sarkán az az épület, amelyet Breznyik József építtetett, és amelynek állomás felőli traktátusát postának rendezte be. A hivatali helyiség falát pedig festményei borították be.
A maglódi postamester Váchartyánban született 1887. január 30-án. Polgári és művészi pályafutásának több mint 50 évét töltötte Maglódon. A Breznyik József képeiből augusztus 20-a alkalmából a MagHázban megnyílt kiállítás kurátora, Garamszegi Pál visszaemlékezéséből (és így a megnyitóra készült emléklapról) tudjuk, hogy a molnár édesapa mind az öt gyermekét taníttatta. Közülük s művészet iránt fogékony ifjút 1903-ban vették fel az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolába. Az ekkor a világ élvonalához tartozó magyar festészet olyan óriásai tanították, mint Benczúr Gyula. Breznyik József a díszítő festészeti szakon végzett ötéves képzés után.
Az apa halála miatt megrendült anyagi helyzetű család időközben domonyi birtokát eladva Ecserre költözött. Breznyik József is válaszút elé került 1908-ban tett záróvizsgája után. A számára oly kedves művészetnek szentelje-e az életét, vagy polgári pályát válasszon? Végül is 21 évesen önkéntesnek állt a magyar honvédséghez, amit később azzal magyarázott, hogy nagybátyja, Breznyik János példáját követte. Annak a selmecbányai tudós líceumigazgató Breznyik Jánosnak a példáját, aki az 1848–49-es szabadságharcban Klapka Görgy parancsőrtisztje, adjutánsa volt. (A magyar nyelv és irodalom tanár nagybáty tanítványai között találjuk egyébként Petőfit, Mikszáthot vagy a szintén maglódi Szeberényieket.)
A két esztendőnyi honvédség által megedződött férfi nevét 1912. március 14-i bejegyzésében örökíti meg először a maglódi posta szemlekönyve, ugyanis sikeres távbeszélő vizsgát tett. A postát ekkor már nővére, Vilma vezette, akitől 1914. május 1-jével előbb csak ideiglenesen, annak 3 hónapi szabadságára, később végleg átvette a postamesterséget. Breznyik József 1954-ben innen ment nyugdíjba. A postamester igazi színfolt volt Maglód életében. Visszahúzódó, már-már különc embernek tartották, aki sosem házasodott meg, fényképezni sem engedte magát, szinte az egyetlen ismert fotó hagyatékából maradt ránk. Munkája mellett valójában gondosan ápolt díszkertjének, különösen pedig a művészetnek élt.
A festészetnek nem fordított tehát végleg hátat, de csak a szilárd egzisztencia biztonságában hódolhatott szenvedélyének. Sorra kerültek ki ecsetje alól a csendéletek, tájképek és egyáltalán nem utolsó sorban, a vallási tárgyú művek. Ellenkezőleg, a maglódi római katolikus templomnak a felszentelés alkalmából adományozott 1936-ban oltárképet, amit a templomépítő bizottság és Németh János plébános levélben is megköszönt. Az evangélikus templom sérült oltárképe helyére is új művet ajándékozott gyülekezetének. 1938-ban pedig stációképeket festett ismét a katolikus templom számára, amelyeket azonban az 1950-es években lecseréltek domborművekkel. Breznyik József maga nem vált meg műveitől. Míg a stációképek jelenlegi tulajdonosa nem ismert, az evangélikus egyházközség máig őrzi a kiállításon szintén látható oltárképet.
A nyugalmazott postamester idős korában is szívesen festegetett. Az 1965. március 18-án elhunyt Breznyik József hamvai az Öregtemetőben nyugszanak. Képei közül néhány ismeretlen maglódi tulajdonosoknál lehetnek. (Nővére három esztendővel élte túl.) A MagHáz-beli kiállítást még a Szeberényi Lajos Helytörténeti Gyűjtemény korábbi kezelője, Temlin János kezdeményezte, a tárlat mostani megvalósulása azonban Garamszegi Pál munkája. A képek augusztus 20-ától egy hónapon keresztül láthatók.
Így fonódik egybe Maglódon a posta (hely)története egy család múltjával és a művészettörténettel.
1. fotó: A Breznyik-Garamszeg(i) sírbolt az evangélikus temetőben 2. fotó: Breznyik József maglódi postamester aranygombos ingben 3. fotó: A 70-es évekig működő postaépület a Sugár utcában 4. fotó: A kiállítás kurátorától, Garamszegi Páltól Tabányi Pál polgármester átveszi a 100 számozott emléklap 1. példányát 5. fotó: A kiállítás képei és első látogatói
Utoljára frissítve: 2014-08-26 00:24:23 |