Hálaadó istentiszteletet tartottak április 26-án, vasárnap a maglódi református templomban.

1911. december 26-án a maglódi evangélikus templomban alakult meg a református gyülekezet. Gyömrő leányegyházává vált, 35 éven át onnan jártak át a lelkipásztorok. Az akkori kis templom az Ady Endre utca túloldalán állt. Az 1947-ben önálló lelkésszel rendelkező misszió egyházközség már felölelte az ecseri, a mendei és a sülysápi reformátusokat is.

Az első lelkész Bódi György volt, őt követte Farkas Miklós, Filep József. 1972-től Gulyás László és segédlelkésze, Tenke Sándor járt át Monorról. 1975-ben érkezett Kálmán Péter (korábban Alsónémediben segédlelkészként szolgált), aki nagy energiát fektetett a gyülekezet-, illetve a templomépítésbe. Id. Rácz Gyula kőműves mesterrel és Hajdú Lajos gondnokkal 2 év alatt készült el a templom. Kálmán Péter 8 esztendőn át szolgált Maglódon. Őt követte a parókián Balog Zoltán – a mostani emberi erőforrások minisztere –, akinek szintén ez volt az első önálló lelkipásztori helye. Az itt töltött 4 év alatt a gyülekezet közösséggé formálódása erősödött hiteles, mély igehirdetései által; gyülekezeti kirándulásai és a berlini testvérgyülekezettel ápolt kapcsolat által.

Balog Zoltán tübingeni ösztöndíjának idejére helyettest keresett, Szabó (ma már Bálint) Klára pedig éppen Zürichből érkezett haza, és szívesen helyettesített volna valahol, hogy így kezdje meg az önálló lelkészséget. 27 esztendővel ezelőtt 27 évesen került Maglódra. Miközben 2 év lett a helyettesítésből, a missziói egyházközség anya-egyházközséggé erősödött. Balog Zoltánt a Németajkú Egyházközség meghívta lelkésznek, a megüresedett helyre pedig Szabó Klárát választotta meg a gyülekezet, majd (órára pontosan!) a 30. születésnapján iktatta be Villányi Péter esperes.

A gyülekezet 20 évvel ezelőtt újította fel a parókia épületét, aztán a templomon födémcserét hajtottak végre, kicserélték a cseréptartó léceket, padfűtést és hőlégbefúvót szereltek fel. Bár sok kisebb-nagyobb tatarozás történt az évtizedek alatt, a linóleum padló, a lambéria szószék és úrasztala, a bútorzat, a szimpla üvegű vasrácsos ablak cseréjére saját erőből nem futotta. Akkoriban ilyen beruházásra pályázati pénzt nem lehetett nyerni – így álom maradt sokáig egy gyülekezeti ház megépülése is.

A 2000-ben még sikertelen, gyülekezeti házra szóló pályázatot végül az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta, az immár miniszter Balog Zoltán külön keretéből segítette a templombelső megújítását. Egy európai uniós energetikai fejlesztési pályázat tette lehetővé a templom nyílászáróinak cseréjét, a külső szigetelést és vakolást. A tetőre helyezett napelemek pedig villamos-energiát adnak, működtetik a központi fűtést, a belső infrapaneleket. Mindezek után már „csak” az udvart kellett megszépíteni. Április 26-án hálaadó istentiszteletet tartottak a megújult templomért és a felépült gyülekezeti házért.

A rabszolgának eladott József, Egyiptom fáraóhelyetteseként így fedte fel kilétét testvérei előtt: „Mert a Ti megmaradásotokért küldött el engem Isten tielőttetek!” – idézte Mózes első könyvét a lelkésznő. Nem csak a fővárosban találtak segítő „Józsefekre” – mondta a lelkipásztor, hanem Maglódon is „Józsefek” sora vonult fel a gyülekezetért. Bálint Klára hosszú névsort és köszönetlistát sorolt, akik jóvoltából megtörtént a külső-belső megújulás: Murányi Attila, Somogyváry Mihály, Rácz Gyula és felesége Júlia, Erős Zoltán és felesége, Ilona, Franyó Sándor, Péli Árpád és felesége, Kinga, Falusi-Tóth Béla és felesége, Ilona, Borsányiné Fazekas Terézia, Jenei Sándor és testvérei, Ferenc és László, Diósi Attila, Csáki Imre, Pad János, Horváth Sándor, Szilágyi Kornél és Piroska, Pinczés László, Demián Imre, Farkas Béla, Farkas József, Katona József, Balogh Zoltán, Hegyi Csilla, Moskovits Miklós és felesége, Ágnes. Sokat köszönhetnek Ecser és Maglód önkormányzatának, valamint a Maglód Projekt és a Tefü vezetőinek, munkatársainak is, nem utolsó sorban a gyülekezet azon tagjainak, akik évtizedek alatt vasárnapról vasárnapra járultak hozzá adományaikkal az építkezéshez.

Bogárdi Szabó István püspök, a Református Zsinat lelkészi elnöke „klerikus” prédikációt mondott az ünnep alkalomból. „Klerikus”-t, a szó régi, tradicionális értelmében, azaz az örökösökről, az örökségről beszélt. A maglódi örökség egyfelől a templom; méltó és szép, rá sem ismer, pedig többször járt már itt. „Csak” az a kérdés, van-e üdvösség, van-e benne részünk, gyarapodik-e általa az örökség másik része, a gyülekezet. „Amíg nem vagy klerikus, örökös, amíg Isten gyermekévé nem fogad, addig záros a lét, a végzet foglya vagy, a sötétség az örökséged – mondta a püspök. – Vannak, akik nehéz és elfogadhatatlan sorsként élik meg a keresztyénségüket, ám nem kell a sorsunktól elfutni. Azt nem szereztük, nem jár nekünk, hanem kegyelemből kaptuk, de örökre.”

Gulyás László nyugalmazott lelkész érzékletesen ecsetelte, milyen nehézségek közepette működött a ’70-es évek kis református gyülekezete. Sajnos egészségi állapota miatt Kálmán Péter, a templomépítő lelkipásztor nem jelenhetett meg a hálaadó istentiszteleten.

Balog Zoltánnak már 1983-ban is helyette kellett „beugrania” – fogalmazott a lelkészként és miniszterként is köszöntő vendég, akinek már „csak a finomhangolás jutott” azok után, ahogy Hajdú Lajos egykori túrkevei gazdából lett maglódi gondnok segítségével végigvitték korábban a gyülekezet- és templomépítést. Visszaemlékező anekdotái mosolygós-szomorkás nosztalgiájából mindenesetre a mindig tenni akarók örökös nehézségei visszhangoztak. „Ha ezek összefognak, itt baj lesz!” – ijedtek meg például a pártemberek 1984-ben, az első ökumenikus imahét szervezésekor. „Ha összefognak, az mindenkinek jó lesz!” – nyugtatták meg őket, és olyan sokan még sosem voltak a templomokban, mint akkor.

Ma is az a parancs, mint akkor, vagy mint 50, 100, 1000 éve: akkor lesz erős a nemzet, ha otthon érezzük magunkat. Ehhez nyitva kell állnia mindig a templomajtónak, mint a miniszter féltve őrzött fotóján, ahol a konfirmációkor még véletlenül maradt az tárva. Nem kell mást tenni, csak hívni és beengedni. Azokat, akiket hajdan még az „ingyen németóra” csábított; azokat, akik addig nem látott nagy verekedésben vettek részt a benzinkúti diszkóban, mert kigúnyolták a református fiatalokat, és akik ott úgy kiálltak egymásért, hogy a következő ifjúsági órán már kétszer annyian voltak; és mindazokat, akiket a történelem szélviharai idefújtak, hogy itt legyen belőlük közösség…

Tabányi Pál polgármester is azt emelte ki köszöntőjében, hogy Maglódon a történelmi egyházak nélkülözhetetlenek a közösségépítésben. A lelkészek aktív közéleti szereplők is, akik mindkét féle munkájukkal a város arculatán munkálkodnak. Az önkormányzat és a gyülekezetek közötti összefogás mindennek az alapja, az építkezések pedig sosem állnak le.

Takaró András, a Délpesti Református Egyházmegye esperese ékszerdoboznak nevezte a maglódi templomot, ahová „szent irigységgel kitöltött lélekkel” jött. Ide megérkezni ünnep, itt méltó helyen és méltó módon lehet a világtól elszakadva kutatni Isten akaratát – mondta, és a lelkésznő egykori évfolyamtársaként ironikus csipkelődéssel, „3 percben”, de „virtuálisan” adta át a gyülekezetnek a megszépült gyülekezeti házat, hogy le ne tapossa az új gyepet, és kulcs nélkül, hiszen egybeépült a templommal…

Bálint Klára így foglalta össze, mit érez a megújult templomban: „Végtelen szabadságot és szeretetet élek meg Isten gyönyörűséges házában! Az 1001 csillag, az ég és a tenger kékje Isten szimbólumaként összeölelkezik a vöröses, földet idéző, az embert jelképező fával. A padok, a padokon ülők körbeölelik az Úrasztalát és a Szószéken-állót. Az egész tér egy nagy meleg ölelés. Isten a szívére öleli az embert, az ember-gyerek pedig kapaszkodva öleli Istenét.”

Az írás a május 22-én megjelent Maglód újságbeli cikk elektronikus, javított változata

1. Az „ékszerdoboz”-templom

2. Az egykori építőmester: id. Rácz Gyula

3. Gulyás László nyugalmazott lelkész és Bogárdi Szabó István püspök

4. A maglódi „Józsefek”: Attilák, Mihályok, Imrék, Tamások…

5. Balog Zoltán lelkipásztor, miniszter, 4 évig volt Maglódon lelkész, Szűcs Lajos országgyűlési képviselő és Tabányi Pál polgármester; a Magdala kórus ezúttal a háttérben

6. Bálint Klára lelkész, mögötte Takaró András esperes

7. A gyülekezet az örökség: Nagy Ágika kislány kora óta az összes lelkészt végighallgatta

8. A több mint 100 éves gyülekezet életéből fotókönyv készült, Bálint Klára lelkész és Veréb Magdolna gondnok

9. A gyülekezeti terem és az a szép zöld gyep

Fotó: Bálint Ábel