1956 ötvenhetedik évfordulójáról emlékeztek meg októberben és novemberben Maglódon is több helyszínen.

Maglód Város Önkormányzatának október 23-ai megemlékezésén a MagHázban Tabányi Pál polgármester (képünkön középen) ünnepi beszédében azt mondta, hogy a II. világháború után a magyarságnak a harmadik hódoltsági időszakkal kellett szembenéznie. Vasfüggöny mögé záratott egy szabadságszerető nép. Október 23. ezért maga volt a csoda. Fellobbant a láng, és 12 napig égett, amíg a világ legerősebb hatalma el nem tiporta. Pedig egyetlen diktatúra, egyetlen rendszer sem maradhat fenn a tömegek támogatása nélkül. 1956-nakköszönhetően – a török és az osztrák rabiga után – megszabadultunk a szovjettől is. Ez az ünnep a közösségé. Nem valakik ellen, hanem valakik „miatt”, ünnepelünk – Kézdivásárhelytől Maglódig. Elsősorban ugyanis magyarok vagyunk, és csak összefogva építhetünk magunknak szebb jövendőt – zárta beszédét Tabányi Pál.

Szűcsné Baráth Zsófia Radnóti-díjas szavalóművész (2. fotónk jobb szélén) Tollas Tibor „Szegedi balladá”-jával idézte fel a forradalmat követő hátborzongató megtorlást. A szívszorítóan hiteles előadáson vagy a kivégzett fia – kinek emlékét „legenda őrzi, halhatatlan” – keresésébe beleőrült anya pokoljárásán borzongtunk-e jobban, netán a jelenünket is meghatározó sorskérdéseken?! „Feledhet ország gazdag múltat? / Épülhet homokra jelen? – / Telt gyomrát hívja csak tanúnak, / kidől a fa gyökértelen.”

Ifj. Balázs János Junior Prima Primissa díjas zongoraművész (2. képünkön elöl) félórás zongorajátéka pedig zenei forradalom volt. A 25 éves művész Liszt 14. és 15. magyar rapszódiáját, Brahms 17. magyar táncát Cziffra György átiratában és Chopin Forradalmi etűdjét adta elő. Előadta?! Áradt, ömlött és zubogott mind a 10 ujjából a ZENE. Mintha nem is tíz ujja lett volna, hanem száz. Száz, szemmel követhetetlen forradalmár. De füllel és lélekkel nagyon is követtük: együtt repültünk vele, együtt harcoltunk vele. Együtt ünnepeltünk vele.

A Kacamajka Néptáncegyüttes mindig kész beletáncolni az ünnepet a szívünkbe. És mindig kész kitáncolni a lelkét is. A Kacamajka néptáncművészete a lábak forradalma, a forró érzelmek győzelme a hideg fej fölött. Alacskai és tyukodi táncokkal dobbantak együtt az 57 évvel ezelőtti szívdobbanásokkal.

* * * 

Szintén október 23-án, de még a kora délutáni órákban leplezték le a Bellus János téren azt az emlékkövet, amelynek felállítását Rádi László (3. fotó) kezdeményezte, és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, illetve a Jobbik maglódi szervezete karolta fel. Rádi László arról beszélt, hogy 1956 harca nincs még befejezve, mert szerinte 1989-ben nem rendszerváltás volt, hanem a reformkommunisták és utódaik szerveződtek pártokba, a számonkérés pedig elmaradt. Köszönetet mondott a képviselő-testületnek és a MÁV-nak az engedélyek megadásáért, és elmondta, hogy a 60. évfordulóra közadakozásból „egy monumentálisabb emlékhelyet” kíván emelni a téren. Marton Gábor a HVIM és a Jobbik képviseletében a nemzeti összefogás biztosítását ígérte meg ennek megvalósításához. Az új 56-os emlékhelyhez az alapkövet Herczeg László biztosította, kialakítását pedig Papp Krisztián, a maglódi Jobbik alelnöke végezte el.

 * * *

A Lélekharangnál november 4-én az 1956-os forradalom eltipratását megidéző alkalom valójában nagyon szűk körű áhítat volt. Németh Mihály evangélikus lelkész (4. fotónkon hátul, középen nyakkendőben) imája után Tabányi Pál polgármester megkondította a Lélekharangot. Csöndesen kondult a maglódi hétfő estében az a harangszó.

Az ifj. Balázs Jánossal készült interjúnk itt olvasható:

Mindenütt ugyanazzal a hevülettel

Az emlékkőről szóló tudósítás-rész és a kép forrása: itt,

köszönet érte Marton Gábornak.