A Kampánykomédia I. című cikk elején ez állt: unalmas lesz, bonyolult, sőt az egészségre káros hatások is garantáltak. Pedig még csak most jön az igazi unalom és csűrcsavar! Fogadjunk, hogy Ön sem olvassa végig? De akkor eszébe se jusson a Maglód c. lap „jogsértéseiről” prédikálni!

Sajnos néhányan korábban sem fogadták meg a figyelmeztetést, és alaposan eltévedtek – saját gondolataik útvesztőiben. Közülük is Sz. Z. polgármesterjelölt viszi a pálmát, aki egyszeriben helyre kívánta tenni a Maglód c. lap ügyében eljáró Nemzeti Választási Bizottságot is. „Ha egy határozatot másodfokon elbírálnak, ott elbírálják formailag és tartalmilag is, és az összes indokot bele kell foglalni a határozatba, ha elutasításról, ha megváltoztatásról, ha új eljárásra kötelezésről van is szó, hiszen jogorvoslattal úgy tud élni az ügyfél, ha tájékoztatják, mi ellen élhet” – nyilatkoztatta ki a maglódi jelölt.

Nem lennék most szegény dr. Patyi Andrásnak, a Nemzeti Választási Bizottság elnökének, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektorának a helyében! Mi lesz most, hogy nem fogadott szót Sz. Z. intelmeinek, és nem szégyellte leírni a jelölt úrék beadványa nyomán: „A Nemzeti Választási Bizottság a kifogást érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.” Nem vizsgálták volna meg a jelölt úrék vagy a fellebbezés tartalmi érveit?! Nem, mert ahhoz formailag is helyesen kellett volna benyújtaniuk az eredeti dokumentumot. „A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a fentiek alapján – Szentirmai Zoltán az Új Maglódért polgármester- és képviselőjelöltjének és Szvetics József a LÖF képviselőjelöltjének – adatai hiányában a kifogás nem felelt meg a választási eljárásról szóló törvény 212. § (2) bekezdés c) és d) pontjában előírt, a benyújtásra vonatkozó törvényi követelményeknek, így az a törvény 215. § d) pontja értelmében az érdemi vizsgálatra nem volt alkalmas.” Ennyi.

Ám micsoda szerencséje van Sz. Z.-éknek, hogy jogállamban élünk! Így „a határozat ellen a meghozatalától számított 3 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy ... személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be”. Biztos vagyok benne, hogy Sz. Z. élt alapvető állampolgári jogaival, és igazával elmegy majd a legvégsőkig is! Így kívánja, ugye, a becsület, a kurázsi és a férfivirtus. Ellenkező esetben, ha netán mégis elmaradna az a fránya jogorvoslati kérelem, még azt gondolná valaki, hogy nem is olyan biztos Sz. Z. abban a „tartalomban” sem…

Sajnos nekünk, szerencsétlen többieknek egyelőre csak a kétely jut: vajon hogyan döntött volna a Nemzeti Választási Bizottság a Maglód című lap feltételezett jogsértéseiről, ha rendesen sikerül azt a fránya beadványt elkészíteni?! Egy biztos: Magyarországon is  rendkívül nagy arányban dönt másként a másodfok, mint az első. Márpedig feltűnően sok érv szól az első fokú határozat ellen tartalmilag is. Arról nem is beszélve, hogy a TVB a beadványt készítők egyoldalú tájékoztatása nyomán hozott döntést, az NVB-nek azonban már mindkét oldal érvelése rendelkezésre állt volna.

Hallgattassék meg tehát a másik fél is, és közben nézzük meg a konkrét tényeket! A TVB eleve csak részben adott helyt a benyújtott (szabálytalan, eleve elutasítandó) kifogásnak, azt a két fő megállapítást téve, hogy a lap a) „egy jelölő szervezet jelöltjeinek népszerűsítését, megismertetését szolgálta”; b) „különösen az ajánlások számának megjelenítésével tért el a tárgyilagos információközlésre vonatkozó követelményektől, mert ezzel olyan minősítő körülményt tárt fel a választópolgárok előtt, amellyel mintegy sugalmazta, hogy melyik az a jelölő szervezet, amelynek a legtöbben szavaztak máris bizalmat”.

1. a) A kérdéses lapszámban mindegyik maglódi jelöltről (4. oldal) csak és kizárólag ugyanazon típusú adatok ismerhetők meg: név, választókerület, jelölő szervezet, leadott ajánlások száma, ebből következően egyszerűen nem lehetséges egyetlen szervezet „megismertetéséről” beszélni (feltéve, de nem megengedve, hogy az ajánlásszámokból kiolvasható tendencia „népszerűsítést” szolgálna).

1. b) A polgármester egyoldalas ciklusbeszámolójában összesen 1 (!) mondatot kifogásolt a bizottság, amellyel utalt (csak utalt!) az újraindulására, és szó sem esett benne más jelöltekről. A cikk tehát önmagában semmiképpen nem „egy jelölő szervezet jelöltjeinek népszerűsítését, megismertetését szolgálta” (feltéve, de nem megengedve, hogy a cikk a polgármester „megismertetését, népszerűsítését” szolgálta volna; de a 4. ciklusának induló polgármester „megismertetéséről” beszélni egyébként is önellentmondás egy kistelepülésen).

1. c) A lapszám 3. oldalán a Jobbik programját átfogóan bemutató egész oldalas cikk olvasható, amely tény önmagában ellentmond annak a kijelentésnek, hogy „egy jelölő szervezet jelöltjeinek népszerűsítését, megismertetését szolgálta” volna a lap első néhány oldala, hiszen a többi kifogásolt hely a Polgári Kör és Fidesz–KDNP előnyben részesítését feltételezi. És miközben a Jobbik 8 jelöltjéről i) fotót is közöl a lap, egyetlen fideszes képviselőjelöltről sincs a lapban fotó; illetve ii) miközben e cikk a 4. oldal jelölt-összefoglalóján túl egyenként is megnevezi a párt jelöltjeit, a fideszes-polgári körös jelöltek nincsenek külön megnevezve a lapban; továbbá iii) a jobbikosok részletes programismertetőjével szemben fideszes–polgári körös programismertetőt sem közöl a lap. Ezekben a nem csekély vonatkozásokban tehát éppen a jobbikosok élveznek előnyt azon fideszes-polgári körös jelöltekkel szemben, akiknek pedig a bizottság megfellebbezett állításai szerint kedvezne a lap.

A bizottság azonban még azt is megjegyzi a kifogást benyújtók közlése nyomán, hogy „Maglódon egyedül a Jobbik nem indít polgármesterjelöltet a jelölő szervezetek közül”, ami azt sugallná eszerint, hogy ezzel is a jelenlegi polgármester(jelölt)nek kedvez a lap. Tény azonban, hogy a helyi jelölő szervezetek közül a LÖF sem indított ténylegesen és hivatalosan polgármesterjelöltet, így ez az összefüggés sem állhat fenn.

1. d) Az nyilvánvaló és természetes, hogy a 2. oldalon dr. Szűcs Lajossal közölt interjú nyíltan felszólít a párt által támogatott jelöltekre való szavazásra (ahogy a Jobbik cikke is a jobbikosokéra), ám a polgármesterjelöltön kívül még csak meg sem nevezi a jelölteket. Viszont – és ez a legfontosabb érv! – azért látszik szembetűnőnek ez a „nyilvánvaló” tény, mert a Jobbikon kívül a többi szervezet nem kívánt élni a lap által idejekorán felkínált, az esélyegyenlőséget a legmesszebbmenőkig figyelembe vevő lehetőséggel (erről és ennek az ellenkezőjét ámító nyilatkozatokról külön cikk készül). A lap legutóbbi 3 számának megjelenési időpontját idejében nyilvánosságra hozta a szerkesztő. Miközben a kifogást benyújtók tehát úgy tesznek, mintha a lap szerkesztési gyakorlata és megjelenési dátuma okozná az egyoldalú helyzetet, a valóságban éppen ők nem éltek a felkínált lehetőséggel. Valamennyi levelezés eredetiben is rendelkezésre áll, tehát az állítás könnyen bizonyítható.

Ha viszont azért nem közölte volna az önkormányzat lapja az önkormányzat jelenlegi vezetőinek (és ez alatt a Jobbik nem is értendő) esetleg kedvezőnek látszó, összesen 1 cikket és 1 kifogásolt mondatot, mert a többiek TUDATOSAN nem kívántak ezzel élni, éppen az előbbiek kerültek volna súlyos hátrányba. A kifogást benyújtók egyikének, Zalavári Bélának (és így az őt polgármesternek és képviselőnek is jelölő „demokratikus baloldalnak”) ugyanis saját, ingyenes terjesztésű és valamennyi háztartásba eljutó havi lapja jelenik meg. A szeptemberi számban pedig a 16 oldal terjedelmű lapból 10,5 oldal egyértelműen és egyoldalúan a „demokratikus baloldal” törvénysértő politikai hirdetéseit, jelöltjeinek nyílt és burkolt megismertetését, népszerűsítését szolgáló cikkeket közöl a szemérmetlen negatív kampány mellett. Ha eltekintenénk (nem tekintünk el!) az egyértelműen törvénysértő 5 oldalnyi tiltott hirdetéstől, amit természetesen azóta még csak meg sem említ a büszke lap internetes és közösségi oldala, mondhatnánk: egy kereskedelmi lapnak szíve joga és lehetősége részrehajlónak lenni, csak ne lenne ott a fejlécben az a kis „független” jelzőcske…

Mindezen érvek és tények alapján bizonyítottnak látom, hogy a Maglód című újság szeptemberi száma nem „egy jelölő szervezet jelöltjeinek népszerűsítését, megismertetését szolgálta”. Ami pedig az ajánlásszámok publikálását illeti:

2. a) A Maglód c. lap nem „tárt fel” az ajánlások számának megjelenítésével semmiféle körülményt, hiszen az ajánlásszámok a Helyi Választási Bizottság teljesen nyilvános (a maglod.hu oldalon is közölt) határozataiban jól elkülöníthetően már jóval korábban megjelentek. Ezek az adatok mind ismert és nyilvános tények, információk.

2. b) Az ajánlás intézménye éppen azt a célt szolgálja, hogy előzetesen megmutassa, áll-e akkora közbizalom valamely indulni szándékozó jelölt, jelölő szervezet mögött, hogy az indulási szándékát realizálja, és előzetesen az esélyeit is viszonylagosan megmutassa. Ezt az adatot (akár nagyságrendbe állítva) közölni nem engedni tévedés, mert a tiltás az intézmény tényleges szellemének és funkciójának mond ellen. A tiltás akkor volna jogos és ésszerű, ha a jogalkotó számbeli korlátot állított volna fel az ajánlások gyűjtésének felső határára, ezzel szemben csak alsó határ és időbeli korlát létezik. Az intézmény tehát arra való, amire használják is: egyfajta előzetes erőviszony-felmérésre.

2. c) Ha a „tárgyilagosság” elve miatt nem lehetne közölni az ajánlásszámok rangsorát, akkor csak az a tény tartozna a tárgyilagosság keretében a közvéleményre, hogy valaki mögött áll-e akkora közbizalom, hogy elindulhasson, de az nem, hogy hozzávetőleg mekkora? Ilyen érveléssel a közvélemény-kutatásokat is betilthatnák, de természetesen csak határok közzé szorítják azokat. Sőt a közvélemény-kutatások módszertanára nézve pedig semmilyen rendelkezést nem tartalmaz a választási eljárás, márpedig az ajánlások végső száma egyfajta „spontán” közvélemény-kutatási adat. (Akik pl. végül nem oda szavaznak, akinek adják az ajánlásukat, párhuzamba állíthatók azokkal, akik nem adnak választ, illetve „nem tudom”-mal felelnek, vagy csak félrevezetik a közvélemény-kutatókat, tehát még ebben a vonatkozásban is hasonló az intézmény működése, mint a közvélemény-kutatásé.)

2. d) Nincs ma olyan kistelepülés, amely anyagilag megengedhet egy reprezentatív közvélemény-kutatást (amelynek a publikálása pedig jogszerű), így nem is létezik ezeken a helyeken olyan nyilvános adat, amelyekből az erőviszonyokra következtetni lehetne. Azt írná elő tehát a tárgyilagosság követelménye ezek szerint, hogy az erőviszonyok hozzávetőleges megismertetése a bevett közvélemény-kutatásokon kívül tilos? Pedig a tárgyilagos és teljes körű tájékoztatáshoz inkább az tartozik hozzá, hogy minél reálisabban lássa a választópolgár mindenütt, még a kistelepüléseken is, a szavazata erejét, súlyát, helyét, hogy minél körültekintőbben és hatékonyabban dönthessen végső soron róla.

2. e) A lap szeptember közepén, egy hónappal a választások előtt közölte az ajánlások számát. Még a közvélemény-kutatásoknál is elismert tény azonban, hogy akár rövid időn belül is változhatnak a népszerűségi mutatók, sőt a különböző módszertanok más és más eredményre vezethetnek, így az ajánlások számát is csak a helyükön érdemes kezelni. Azt a hozzávetőleges pillanatfelvételt mutatják tehát, ami a leadáskor létezett, és nem feltétlenül azt, amely a választásokon létezik. Egy hónappal a választások előtt egy nagyon viszonylagos és többféle korlát közzé szorított, ráadásul korábbi adatsor közlését már csak ezért sem lehetne a tárgyilagosság ürügye alatt (sugalmazást feltételezve) megtiltani. Sőt a tiltás éppen ellenkező hatást érné el: az előzetes, tárgyilagos, de nagyon is relatív viszonyszám helyett éppen a TVB „sugalmazná”, hogy az ajánlásszám egy pontos mutató, amely önmagában képes befolyásolni a választás kimenetelét, pedig ez koránt sincs így, illetve nincs bizonyítva.

Mindezek alaján bizonyítottnak látom, hogy a Maglód című újság szeptemberi kiadása még „az ajánlások számának megjelenítésével” sem „tért el a tárgyilagos információközlésre vonatkozó követelményektől”. Akármit is szeretne Sz. Z. vagy Z. B. hinni. (Miközben, jegyezzük meg, éppen hatályos és érvényes TVB-határozat ítéli el a MI Újság legalább 5 oldalon keresztül jogsértő gyakorlatát...)