Javában folyik a jelenlegi legnagyobb maglódi beruházás a 31-es út Pécel felöli oldalán. Galaskó Gergellyel, az Eagle Industry Hungary Kft. ügyvezetőjével beszélgettünk.

Az első maglódi kapavágástól a már hatékonyan működő üzemelésig milyen menetrendet kívánnak tartani az Eagle Industry Hungary Kft. beruházása során?

Galaskó Gergely, az Eagle Industry Hungary Kft. ügyvezetője: Az új gyárépület építését 2015 márciusában kezdtük el, 31-én zajlott le az úgynevezett földtörési ceremónia. Terveink szerint decemberre fogjuk az épületet fölépíteni és átvenni. Ekkora tervezzük az új gyártócsarnok üzembe helyezési és működési engedélyeinek megszerzését. Maga az átköltözés hosszabb előkészítést igénylő, viszonylag gyors lefolyású folyamat lesz, 2016 első negyedévében fog lezajlani. Első lépésként jelenleg is biztonsági készletet építünk, hogy abban az időszakban is ki tudjuk szolgálni a vevőinket a kb. 210 féle termékünkből, amíg a gépek szét- és átszerelése folyik majd. A pontos időpont tehát függ a készletek felépítésétől és attól is, hogy a vevőinkkel hogyan tudjuk elfogadtatni az átköltözésről készült ún. validációs terveket. Autóipari beszállítóként ugyanis a költözés elvégzése után a termékeinket és a gyártógépeinket is ellenőrizzük, folyamatképességi vizsgálatot végzünk, és ezek sikeressége után a sorozatgyártás megkezdését jóváhagyatjuk. Tehát a vevőink adják meg végül az engedélyt az új telephelyen gyártott termékek kiszállítására. Vevőink a VW–Audi csoport, a BMW, a Daimler és a Ford, hogy csak a nagyobbakat említsük. 2016 második negyedévében már ugyanazt a kapacitást tervezzük Maglódon, mint a jelenlegi.

Minden munkatárs átjön Maglódra? Mekkora maglódi létszámmal kalkulálnak?

G.G.: Jelenleg 95 fővel dolgozunk, ideértve a munkaerő-kölcsönző cégtől bérelt kollégákat is. Reményeink szerint a péceli munkahelyről mindenki át fog jönni Maglódra. Azért kerestünk mégis új embereket a maglódi régióban is, mert ha már most maglódiak csatlakoznak hozzánk, nekik később egyszerűbb lesz a bejárás. Ez a keresés azonban a napi működés során fellépő szokásos létszámszükséglet, az idén nyugdíjba menő kollégák pótlása, nem bővülés.

Milyen szájízzel vették tudomásul a nagyrészt nyilván péceli kollégák az átköltözés tervét?

G.G.: A kollégák nagyon pozitívan fogadták ezt a fejleményt, hiszen az új környezetben egy, csak nekünk épített gyárban, világszínvonalú épületbe, tiszta és modern környezetbe fogunk költözni. Számos kérdést és kételyt fogalmaztak meg természetesen, főként a bejárás kapcsán, de mindenkit megnyugtattam, hogy ezeket meg fogjuk oldani. Ha kell, céges buszokat indítunk.

Mi volt a vonzó Maglódban? Nem lett volna egyszerűbb Pécelen, a közelben új telephelyet találni?

G.G.: Kezdettől azt a stratégiát követtem, hogy az új telephellyel járó változás minél kisebb legyen a dolgozóink számára. Az elsődleges szempont tehát az volt, hogy a jelenlegi telephelyünkhöz a lehető legközelebb, a munkatársaink által jól megközelíthető helyet válasszak. Számos ingatlant megvizsgáltam magam, illetve a japán kollégákkal egyeztetve: Nagytarcsától Vecsésig, Isaszegtől a XVII. kerületig Pécel környékét teljesen bejártam. A maglódi helyszín mind a projekt időintervalluma, mind a tervezett indulás szempontjából a legmegfelelőbb.

Az önkormányzatokhoz vezetett keresgéléskor az első útja vagy „csak” bejárták a településeket vizslató tekintettel?

G.G.: Első körben nagyon nagy segítségemre volt egy professzionális, ipari ingatlanok közvetítésével foglalkozó cég, amely számos lehetőséget ajánlott fel. Aztán ahogy elterjedt a hír, hogy telephelyet keresünk, bennünket is megkerestek ajánlatokkal más cégek. Végül mégis egy véletlennek köszönhető a kiszemelt telephely megtalálása. A maglódi önkormányzattal tehát korábban nem volt kapcsolatom.

Milyenek az első benyomásai, most, hogy már van?

G.G.: Nagyon korrekt a viszony. Amikor kellett, a polgármester úrtól kaptunk is segítséget. Remélem, ez így is fog maradni. Szorosan együtt kívánok működni Pécelen is, Maglódon is az önkormányzattal. Itt voltak az önkormányzattal közös projektjeink, és a jövőben szintén tervezünk társadalmi felelősségvállalási projekteket.

Maglód iparűzési adóból befolyó bevételeinek legalább egytizede fog származni az Eagle-től. Egy ekkora cég mennyire tud, akar részt venni a település életében?

G.G.: Ez két tényezőtől függ. Egyrészt a cég forgalmával arányosan fizetjük az iparűzési adót. Ezen felül, ha a terven túl sikerült nyereséget termelni, akkor a tulajdonossal egyeztetve támogatásra is van lehetőségünk olyan helyi fejlesztésekre, amely az önkormányzat, a város számára is jó. Pécelen ezek tipikusan iskolai vagy óvodai beruházások voltak, amelyeket mi finanszíroztunk.

A kérdés másik oldala a személyes részvétel. Azaz egy adott cég vezetői, munkatársai eljárnak-e az érintett település rendezvényeire, ünnepségeire, kulturális programjaira?

G.G.: Támogattunk már helyi rendezvényeket, és támogatjuk a kollégáink kulturális rendezvényeken való részvételét is, akár kedvezményes jegyvásárlással, akár közös részvétellel. Cégünk évente néhány alkalommal rendszeresen közös színházlátogatást szervez, noha ezek eddig inkább budapesti előadások voltak.

„Formailag” az Eagle besorolása nyilvánvaló, de „tartalmilag”, mentalitását, kultúráját tekintve a cég magyar, japán vagy multinacionális?

G.G.: Az Eagle Indusrty Hungary Kft. japán tulajdonú, német munkakultúrájú magyar cég. A három kultúrából minden megtalálható nálunk. Sokat hoztunk a japán munkakultúrából is. Ami leginkább megkülönböztet bennünket egy régi „típusú” magyar cégtől, az a nagyfokú precizitás és a szervezettség. Semmi olyasmivel nem találkozunk azonban, ami ne lenne elképzelhető egy magyar cégnél, vagy ami befogadhatatlan lenne bármelyikünk számára. Nagyon komoly minőségi és mennyiségi elvárást támasztunk minden munkakörben foglalkoztatott kollégánkkal szemben.

A maglódi építkezés két fontos fázisának ünnepségén is volt szerencsém részt venni, ahol japán szokás szerint zajlott a ceremónia. Ezekkel a kulturális külsőségekkel nap mint nap találkoznak?

G.G.: Egyáltalán nem. Az üzemben nincsenek jelen sem a japán külsőségek, sem maguk a japánok. A gépek is európai beszerzésűek, Magyar- vagy Németországból szereztük be mindet. Ebben az értelemben nem találkozunk a japán kultúrával. Ha viszont azt nézem, hogy folyamatos fejlesztés zajlik nálunk, amely módszert és gondolkodásmódot tükrözi a japán Kaizen kifejezés, vagy említhetném az 5S-t, a Lean-alapeveket, a Toyota-módszert, akkor nagyon is szeretnénk elérni a Japánban kialakult magas szervezettséget. . Erre törekszünk, viszont már ezeket sem lehet pusztán japánnak mondani, mert ma már nemzetközileg elterjedt mindegyik. Az új épületben azonban kialakítunk egy, a japán szokásoknak megfelelő vendégvárót, ahol a gyárunkat meglátogató vevők, vezetők a megbeszélés kezdetéig leülhetnek, várakozhatnak.

Korántsem idegenkedve kérdeztem ezt. A maglódi városi könyvtár által szervezett Japán Napok tanulsága éppen az volt, hogy a távolsághoz és az egzotikumhoz képest nagyon is sok japán „darabkával” élünk együtt mi is, pl. a sportban, a játékokban, a művészetekben, a kertészetben, a konyhában, ugyanakkor nehéz eldönteni, hogy azért volt viszonylag kicsi a színvonalas programok látogatottsága, mert nagyon is beépült mindez a köztudatba, már „érdektelenné” vált, vagy ellenkezőleg, a potenciálisan sok ismeret ellenére egyelőre csak a „magas” kultúra része a japánok iránti érdeklődés? Önnek erről mi a tapasztalata?

G.G.: 2001 óta állok kapcsolatban japán cégekkel. Amikor japán látogatókat kapunk vagy én megyek el az anyavállalat telephelyeire, azt tapasztalom, hogy valóban sok minden benne van már a hétköznapjainkban a kultúrájukból, egy részéről nem is tudjuk, hogy japán. Amikor azonban tárgyalunk a japán kollégákkal, minden alkalommal szóba kerülnek a kulturális különbségek, amelyekkel együtt kell tudnunk élni. Mi nem vettünk át olyan japán szokásokat, mint például a reggeli torna, ahogy az ottani cégekre jellemző működési módokat sem.

Figyelmességből a kapcsolattartásban természetesen használjuk azokat az apróbb gesztusokat, amelyek náluk megszokottak. A különbségek azonban tapasztalatom szerint idővel egyre csökkennek. Az elmúlt 10 évben nagyon nagy változást láttam ezen a téren. Japán is közeledik a nyugati vagy világkultúrához, ahogy a munkakultúrában pedig a világ tanult sokat Japántól.

Fotóink április 28-án, az első oszlop fölállításának ceremóniáján készültek.

1. kép: Galaskó Gergely, az Eagle Industry Hungary Kft. ügyvezetője az első oszloppal, mögötte Hideki Kitaori, a kivitelező Takenaka vállalat Branch Managere

2. kép: Galaskó Gergely

3. kép: A meginduló esőben Hideki Kitaori és Galaskó Gergely kézjegyével látja el az első oszlopot

4. kép: Az oszlop a helyére kerül

5. kép: Ahogy a földtörési ünnepségen, most is só és rizs hintésével, valamint szaké löttyintésével, tapssal és meghajlással kérik a résztvevők a föld megnyugvását és az építkezés biztonságát; a fotón Hideki Kitaori a szertartás végén, zuhogó esőben

Kapcsolódó cikkünk: Iparfejlesztés