Január 8-án, pénteken este elhunyt Maglód legidősebb labdarúgója, Talapa László lakatosmester. Temetése január 21-én, csütörtökön 15 órakor lesz az Öregtemető katolikus részében.

Talapa László 1924. november 13-án született Ecseren, azonban egész életében Maglódon élt. Már az ifiben is futballozott, 13-14 éves kora óta játszott a helyi csapatban, 17 évesen balszélsőként és balhátvédként már a felnőtt gárda tagja volt. Az 50-es évek elejéig tartott a labdarúgó pályafutása, ez alatt az idő alatt stabil, állandó tagja maradt a csapatnak. A focit természetesen csak sokkal később hagyta abban. Gyermekével is rengeteget játszott.

Dr. Talapa László így szinte labdával született 1950-ben, és 30 éves koráig élt Maglódon, itt járt óvodába, általános iskolába, és innen került a fővárosba, majd az ország más részeibe. Édesapjának is köszönhető, hogy 18 éves koráig a Fradiban, majd a BLASZ különböző első osztályú csapataiban játszott, míg súlyos combsérülése meg nem szakította ezt a pályafutást.

Idősebb Talapa Lászlónak olyan bal lába volt, hogy ha 16-os környékén szabadrúgáshoz jutott a Maglód, a közönség kórusban kiabálta: „Talapa, Talapa!” – És ő be is varrta rendre a „bőrt”.

Bár az első maglódi pálya a település más részén terült el, Talapa Lászlóék már a mostani sporttelep helyén lévő, akkoriban azonban még nem füves pályán játszottak, amelyen még látszottak az átjáró nénik vágta csapások. Az öltöző előtti „vályúban” télen-nyáron hideg víz volt, abból locsolták magukat, ott mosdottak a sportolók. Egy Maglód–Ecser mérkőzés „véres” eseménynek számított, ahol drót választotta szét a két tábort.

Talapa László később még a munkahelyén, ebédszünetben, bakancsban is focizott. Idős korában azonban már megszakadtak a szálak közte és a sportegyesület között. A Maglódi Torna Club 100 éves évfordulójának ünnepségére szervezett mérkőzés kezdőrúgására először őt kérték fel. Itt járt 2012. június 23-án a magyar válogatott és a Ferencváros első csapata is, ő azonban már nem vállalta ezt a megtiszteltetést, így végül Szloboda István (Szlobi Pityu) indította el a meccset.

„Jaj, ha megértenék az emberek, hogy egy-egy elfutásban, cselben, egy tisztességes dribliben mennyi kín, rémség, mennyi akarat munkál, nyilván másként gondolnának egy labdarúgó életére. Lefutsz az alapvonalig, majd egy becsületes beadást alkotsz, nem nagy ügy, no de mégis ebben a beadásban mennyi személyes megrendülés, bánat és reménytelenség munkál! Az ember nem azért sportol, hogy erősebb, szebb és gazdagabb legyen. Mindez smafu, hamis sportigazolás, lyukas oldalháló. Az ember azért sportol, hogy győzzön.” (Darvasi L.)  A 91 éves korában elhunyt Talapa László két hete lefutott a legtávolabbi alapvonalig, és immár az égi maglódi klubcsapatban focizik.

1. kép: Talapa László a kapus mellett ül (oldalra nézve)

2. kép: Még az ifjúsági csapatban, tizenévesen, egy rákoshegyi mérkőzésen (a pálya a mostani vonatút mellett is látszó „gödörben” volt, Talapa László balról az 5., fehér nadrágban)

3. kép: A csapat összeállítása a fotó hátoldala szerint: Bekő Miska, Farkas Pál, Talapa László (karba tett kézzel áll), Glózik István, Takács János, Szentirmai István, Szlraka (?) Ferenc, Holbis (…?), Szloboda István, Szlúka Pál, Hérai László

Köszönet a fotókért dr. Talapa Lászlónak és családjának