Mogyorósi Eszter 20 éve él Maglódon. Hat hónapos várandós kismamaként költözött ide családjával. Magánvállalkozó, lakberendezéssel foglalkozik. A néma betűkből nem hallatszik ki a nevetés, nem látszik ki a kacagás. Pedig Eszter csupa mosoly, csupa ragyogás, vidámság. Különösen most, amikor egyik legkedvesebb elfoglaltságáról beszélgetünk – éppen nagypénteken.

Szokták kérdezni: a tyúk volt-e előbb vagy a tojás? Az Ön esetében nyilván a tojás? Mikor kezdődött?

M. E.: Az én esetemben valóban a tojás volt előbb. Lakberendező vagyok, így eleve foglalkozom mindenféle kiegészítőkkel és díszítésekkel. Gravírozok is, és a gravírozás kapcsán kb. 3 évvel ezelőtt „akadtam bele” a tojásokba. Egyszerűen beleszerettem a díszítésükbe. Annyi kreativitást, annyi lehetőséget, annyi szépet tartogat, hogy benne is ragadtam.

Két utat is látok: bele lehet születni a hagyományápolásba és bele lehet csöppenni a hobbi vagy a munka világából is az ünnepkörökbe. Öné az utóbbi ezek szerint?

M. E.: Valóban nem ebbe nőttem bele, bár Húsvétkor mi is mindig festettünk tojást, és a szüleimmel, nagyszüleimmel is készültünk a Húsvétra. Ez az út azonban, felnőtt fejjel megtapasztalva, egy kicsit más. Akkor is, ha utánajártam később a motívumoknak, tanácsot kértem olyanoktól, akik régebben űzik a tojásgravírozást, csipkézést. A kedvenc mintám egyébként a kalocsai és a matyó motívum (ezeket üvegre is gravírozom), amelyek nálam nagyrészt pontosak és hitelesek, noha nem törekszem a klasszikus hagyományőrzésre. Ezekhez a motívumokhoz ugyanis a színvilág is hozzátartozik, amiket a tojásokon nem jelenítek meg. Én „csak” a csipkézést, az áttörést használom, illetve pontosabban felhasználom a saját elképzeléseim megvalósításához.

A maglódi hagyományokat volt alkalma feltérképezni?

M. E.: Valójában ez a 2-3 év, amióta tojásdíszítéssel is foglalkozom, nem adott erre még elég időt.

És fordítva: Maglódon felfedezték már a tehetségét? Hallottam nemrég a gyömrői kiállításáról, ami ugyan csak egy napig tartott. Feltétlenül be kell mutatni, úgy látom, „itthon” is a munkáit!

M. E.: Maglódról még nem kaptam felkérést, de nagyon szívesen elfogadnám. Gyömrőről valóban megkerestek nemrég, így csöppentem oda. Nagy élmény volt, amikor áthozták a művelődési házba az óvodásokat, tündéri gyerekeket, akik persze mindent meg szerettek volna alaposan fogdosni. De komoly érdeklődést tapasztaltam rajtuk kívül is (magamtól például nem szoktam traktort vagy nevet gravírozni tojásba, de kérésre bizony előfordult, más pedig turulmadarat kért rá).

A húsvéti kiállítást már sajnos nem lehetne megszervezni, de van-e értelme az ünnep után bemutatni a munkáit?

M. E.: Egész évben foglalkozom a tojásdíszítéssel, bár a sok barátom, ismerősöm most valóban leapasztotta a készletet. Nekik még most, az utolsó pillanatban is eljuttatom, amit ígértem. Egy kicsit rákészülve, természetesen Húsvét után is be lehet ezt a tevékenységet mutatni. Magyarországon egyelőre tényleg „szezonális” a tojásdíszítés, a Húsvéthoz kötődik, de máshol már nem feltétlenül korlátozódik tavaszra. Előfordul már például Karácsonykor is, így én magam szintén készítettem már karácsonyfadíszeket tojásból. Nyilván a minták mások, a karácsonyi tojásdíszek sokkal díszesebbek, sokkal csillogóbbak. Ezeknek szintén nagy sikerük volt. És a salzburgi tojásbolt is egész évben működik.

Milyen lesz az idei Húsvétja? Látok egy ellentmondást: bár a legszebb, legnagyobb ünnepek eleve úgy épülnek fel, hogy lelkileg-testileg, családilag és más dimenziókban is alaposan rá kelljen, lehessen készülni, ehhez képest a „modern” ember, különösen bizonyos hivatásokban, éppen az ünnepekkel való munkaszerű foglalatoskodás miatt szinte beleesik az ünnepekbe – holtfáradtan, kiégve…

M. E.: Most én is rohanásban vagyok néhány napja. De nagyszombattól már csak az ünneppel foglakozom. Hagyományos Húsvétot fogunk tartani: kicsi korom óta vasárnap reggelire összegyűlt a nagy család anyukámnál, a nagyszüleim, testvéreim, unokatestvéreim, a gyerekeink. Nálunk ez az igazi ünnep. A hétfő pedig a templomé, a locsolkodásé.

Maglódon megy templomba?

M. E.: Igen, bár nem vagyok rendszeres templomba járó. A férjem „szorgalmasabb” nálam a református gyülekezetben. Visszatérve a rohanásra: én már hetek óta a Húsvéttal foglalkozom, és napok óta tojások közt élünk, mert mindenféle gyönyörűség mindenfelé ki van rakva A családomtól folyamatos visszajelzéseket kapok minderre, a visszajelzéseikkel így bele is folynak a munkámba: „Hú, ez nagyon szép!” „Ilyet készíts még többet!” „Melyik a kedvenced?” Ebből a szempontból tehát a mi húsvéti rákészülődésünk nem marad el. Csak egy picit csúszott meg, hogy most már kifejezetten a mi díszeink, a mi tojásaink kerüljenek a lakás megfelelő helyeire. Azért is van még ez a rohanós péntek, hogy a szombat-vasárnap ne ilyen legyen. Az már a családé, az együttlété.

A fotók forrása: Mogyorósi Eszter  közösségi oldala, honlapja és a Garvir Home oldala.