Október 16-án a református templomban istentisztelet keretében zajlott le a XV. Vermesy Művészeti Napok 3. komolyzenei hangversenye.

Bálint Klára református lelkész köszöntőjében arról a meggyőződéséről beszélt, hogy nem emberi produktum sem a zene, sem a tánc, sem a festészet. „Énekeljetek az Úrnak új éneket”! – adott biblikus töltetet a fesztiválnak. (1. kép)

Tóth István fesztiváligazgató bevezetőjében azt emelte ki, hogy Vermesy Péter olyan tanár volt, akit „imádtak” a tanítványai is, a barátai is. Nehéz időkben volt ugyanis ember, mindig szeretetet sugárzott magából. 27 évvel a halála után is csapot-papot otthagynak mindnyájan, hogy együtt muzsikáljanak Maglódon az ő neve alatt. (2. kép)

A Mácsainé Szegő Klára vezényelt Kóruska (az általános iskola alsó tagozatának énekkara) népek dallamaival, egyházi énekekkel és magyar népdalfeldolgozásokkal tisztelgett a névadó emléke előtt. „Rajta, repülj, zátonyt kerülj!” – dalolták, mintegy ars poeticaként. (3. kép)

Kostyák Attila növendéke, Jakab Szonja Simon Barbara zongorakíséretével hegedülte el Joseph-Hector Fiocco Allegro c. darabját. (4. kép)

Kiss Helga, aki már az Operaház énekkarában szerepel, ezúttal mestere, Késmárky Uzonka zongorakísérete mellett adta elő a romantika nagy alakjának César Francknak a leghíresebb motettáját, a Panis Angelicust. (5. kép)

Kis Anna (Mácsainé Szegő Klára tanítványa) Johann Sebastian Bach F-dúr invenciójával zárkózott fel a mazsorett Eb-n elért eredménye mellé. (6. kép)

A növendék után a tanár, Mácsainé Szegő Klára ült a zongorához, és Anatolij Ljadov keringőjével mintha egy első bálozó kislány csipkeruháját szőtte volna meg ott helyben, majd egy balladával kalauzolta el a közönséget a komorabb hangok hazájába. (7. kép)

Két „csodálatos gyereket” konferált fel, majd kísért nagybőgőn Tóth István. A „gyerekek” persze már mérnökök, informatikusok, mert természetesen nem kell mindenkinek zenésznek lenni, csak zenélni kell! Mint Bolla Máté és Tóth Bence, akik széki hangszeres népzenét mutattak be, és hol sírt, hol kacagott a muzsika a kezük nyomán. (8. kép)

Gál Tamási Anna Bartók Béla Két arckép c. művének I. tételét húzta le villámhárító-vonójával az égből Vermesy András, Vermesy Péter fia zongorakíséretével. Tóth István előzetes „figyelmeztetése” valószínűleg túlzottan óvatos volt, hogy tudniillik sokszor meg kell hallgatni ezt a hegedűversenyt ahhoz, hogy felfedezzük benne a szépség ideálját. Hiszen elég szerelmesnek lenni, és felszállni a Bartókkal a felhők fölé. Aki pedig azt is látta, hallotta, hogy a hegedű-harmónia közben Vermesy András, ez a tán szinte 2 méteres mackó-művész keze alól hogy formálódnak, kelnek ki a legfinomabb kis hangok is, az még jobban megérthette a férfilélek rejtelmeit. (9. kép)

Szintén Vermesy András kísérte Mánc Rolandot (10. kép), aki Ralph Vaughan Williams tubaversenyének I. tételével szinte befújta az utána következő Vermesy Fúvószenekart a templom közepére. (11. kép) A Jutasi Miklós vezényelte együttesbe ezúttal Mánc Roland is beállt, hogy együtt teremtsék meg azt különösen ritkán hallható élményt, amelybe a szerencsés maglódiak az újévi koncerteken már többször is beleborzonghattak. Tóth István azzal „mentegetőzött”, amíg az együttes felállt, a picit hosszasabbnak hatható készülődés miatt, hogy ez fel sem tűnt volna, ha velük kezdődik a koncert, de nem szabadott volna már akkor eldurrogtatni a puskaport, ami a végén szól igazán. Bizony nagyot szólt!